Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

(LOS CARPATÖS)

Szépirodalmi, képes családi íolyóirat a világon szétszórt magyarok részére

i Szerkeszti ÍCótai Zoltánf

I. ÉVFOLYAM 10 SZÁM (11) Reg. de la Prop. Intelectual 577.537 1953. OKTÓBER

MEGHALT

Megdöbbenéssel fogadta XII. Pius Pápa halálhírét nemcsak híveinek nagy tömege, hanem az emberiségnek az a része is, amely benne látta a nagy világkirizisből való kibontakozás egyik letéteményesét.

Mindenki tudta róla, hogy a meghirdetett pápai programra ja: iustitiae opus pax — az igazságosság műve a béke — nála nem propaganda - szólam, ami mögött atomrobbantások, világhódítások vannak, hanem a mindenkinek jót-akaró szivének igazi vágya volt, hogy az egy Atyának gyermekei békességben éljenek a földön.

Mindent megtett béke-programmj a érdekében. “Csak akkor remélhető a béke az emberi közösségben, ha az egyes emberek lelkében megvan a béke, vagy legalább is annak őszinte vágya. Az anyagelvűség nem hozhatja meg ezt a kiegyensúlyozottságot, mivel tagadja a lelket, a béke kieszközlőjét és hordozóját,”

— mondotta egyik beszédében, — “a materializmus tagadja az Isten létezését is, pedig e kettő nélkül nem lehet béke az emberiség számára.” Ezért közösíti ki az Egyházból az “istentelen kommunizmus” tagjait, nehogy hivei csupán szociális próbálkozásnak fogják fel a XX. század legnagyobb tévedését és emberpusztító pestisét.

A PAPA

r

4

Amíg körleveleiben a világ vezetőihez, és a püspökökhöz fordul, hogy a bajokat orvosolja, jut ideje atyailag segíteni azokon, akiket ez az emberi gonoszág hontalanná tett, rabságra hurcolt, kisemmizett.

Kevesen tudják róla, hogy a legnagyobb kényelmi lehetőségek között milyen aszkéta életet élt. Évtizedek óta nem aludt ágyban, hanem az ágy elé tett matracon, mert “amíg vannak hadifoglyok, koldusok, üldözöttek, akiknek nem jut megfelelő fekvőhely, Krisztus helytartója nem keresheti a kényelmét.” A Budai Várban is érintetlen volt ágya a Kongresszus ideje alatt... Nagy betegen sem akarta régi fekhelyét felcserélni az ággyal, csak azzal tudták megváltoztatni akaratát, hogy sokkal nehezebb úgy az ápolás a személyzet részére.

Róma bombázásakor hívei közé siet San Lorenzo templomba, hogy lássák együttérzését, és osztozni akar a népét fenyegető veszélyben.

Az üldözöttek menedéket találtak mindig nála. Nem nézte a származást, vallást, csak azt, hogy az illetőnek az élete van veszélyben. Nem várt hálát és köszönetét érte, sokszor nem is kapott. Legtöbbször az üldözők haragudtak meg rá, mert így megakadályozta őket a gyilkolásban.

1