Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
HOLTPONTON VAGYUNK? Zöldség-lepény előételnek 1 kg. burgonyát megsütünk, ha kész, meghámozzuk, és szitán áttörjük. 6 tojás sárgáját 2 deci tejfellel, kis sóval, 100 gr. zsírral félóráig keverünk. Mikor kikevertük, hozzáadjuk az áttört burgonyát és végül a 6 tojás habját. Tepsiben megsütjük, 5 lapra vágjuk. Megtöltjük párolt zöldséggel (gomba, borsó, spárga, karfiol, stb.) vagy sonka, parmezán-sajt, rántotta. Tetejére pirított petrezselymet, vagy reszelt sajtot hintünk. Paradicsom-, vagy gomba-, vagy besameles fehér mártással tálaljuk. Sajtos-mandulás teasütemény 170 gr. sima liszt, 140 gr. vaj, 140 gr. reszelt emimenthali sajt, késhegynyi paprika és só. Összegyúrni, kis lapos pogácsákat formálni, tojássárgájával megkenni, két szelet vágott mandulát minden pogácsára ráhelyezni és sütőben megsütni. Töltött kucsma-gomba A gombát sós vízben rövid ideig főzzük. Töltelék: zsíron puhára párolt borjúhúst finomra összevagdalunk, hozzáadunk párolt rizst, finomra vagdalt zöldpetrezselymet és egy egész tojást. A gombát ezzel megtöltjük, és mint a spárgát, vajjal tejföllel leöntjük, és tűzálló edényben a sütőben rövid ideig sütjük. Sportolók nagyon jól tudják, mi az a holtpont: az a pillanat, mikor az ember úgy érzi, hogy képtelen egy lépést is tovább futni, vagy egy tempót tovább úszni. A tapasztalatlan ilyenkor megadja magát, amint ezt a “holtpontot” elérte, abbahagyja a küzdelmet. A szakértő azonban ilyenkor összeharapja a fogát, és tovább küzd. Rövid idő múlva minden jól megy megint. Sőt az ember jobban fut, vagy úszik, mint előbb. A házasságban, a hivatás gyakorlásában, egyáltalán az életben is vannak ilyen “holtpontok”, csak éppen itt ezeket krízisnek nevezzük. Az ember egyszercsak megáll a működése közben, mintha egy varázsszó által elbűvölt áldozat lenne, és megdöbbenve kérdezi önmagától: “Mit is csinálok én egyáltalán? Nem tékozlom el én az életemet, amelyik visszavonhatatlanul elmúlik, bűnös módon olyan munkával, ami sem engem, sem senki mást nem tesz boldoggá? Nem jutottam teljesen hibás vágányra, helytelen útra? Nem lennék sokkal elégedettebb egy másik munkakörben (másik férfi, másik asszony mellett)? Ez a pillanat, a tökéletes megcsömörlés az életkörülményekkel, a munkával, az emberekkel és a környezettel, veszedelmes csapda lehet. Elágazás ez, mely nagyon gyakran a tévedés felé vezet. Az útjelzők a legkülönbözőbb feliratokat viselik: “Meg nem értett asszony”, “Félreismert zseni”, “Kihasznált alkalmazott”, “Agyongyötört anya”, vagy “Hajszolt manager”, de tulajdonképpen mind ugyanazt jelentik: “Elhibázott élet.” Ennél az elágazásnál úgy járhat az ember, mint a tapasztalatlan sportoló, az érzéseinek megadja magát: “odadobja az egész szemetet”, és fejvesztetten berohan a tévedésbe. De össze is ránthatja magát, és tovább tempózik. Ragadjuk meg ezt a lelki “macskajajjunkat” a gyökereinél fogva. Azt hisszük, hogy elhibáztuk az életünket? Akkor először tisztába kell jönnünk azzal, hogy mit kellene az alapvető adottságokból megváltoztatni ahhoz, hogy ismét egyensúlyba jöjjünk. Milyennek kellene lenni az olyan munkának vagy az olyan házastársnak, aki igazi értelmet ad az életünknek? Gondoljuk ezt meg alaposan! Nem szabad azonban önmagunkat fantázia-elképizelésekkel megcsalnunk! Ne ábrándozzunk filmhős-férjről, mikor magunkban nagyon jól tudjuk, hogy az a valóságban nincs. Se pedig olyan állásról, ahol négy munkanap-hét van, viszont vezérigazgatói jövedelem. Becsületesen számot kell vetnünk a saját képességeinkkel, és nem szabad magunkat lelkileg olyan hivatásba beleképzelnünk, ami esetleg szórakoztatna, de amihez a szellemi vagy testi adottságaink hiányoznak. Legjobb ilyenkor papirt és ceruzát elővenni, hogy kívánságainkat becsületesen kikutassuk. Papírra vetve minden mindjárt meggyőzőbben hat. Vegyük példának a “meg nem értett asszonyt”, aki a saját férjében csak kivetnivalót talál. írja fel egy listára pontosan, hogy milyennek kívánná a férjét. De zárójelbe tegye melléje mindazokat a hátrányos tulajdonságokat is, amik törvényszerűen együtt járnak a megfelelő jellemváltozásokkal. Ez körülbelül így nézne ki: “Kevésbbé anyagias” (üzletileg kevésbbé alapos); “társadalmi érintkezésben elragadóbb” (más nőkkel szemben is elragadóbb); “mulatságosabb és műveltebb” (ugyanezt kívánja még fokozottabb mértékben a feleségétől); “rendesebb” (otthon a legkisebb rendetlenséget sem tűri); “kultúráltabb” (a világért sem nézne meg egy bűnügyi filmet). Nem is vitás, hogy egy ilymódon megváltozott férj mellett a feleség még sokkal inkább “meg nem értettnek” érezné magát! Pontosan ugyanilyen terápiát ajánlunk a foglalkozásukkal elégedetleneknek. Vegyék maguknak a fáradságot, és írják le azoknak a foglalkozásoknak a listáját, amik távolról is az ér42
