Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
Kolumbus. — Miről volt hires Kolumbus? — Arról, hogy affidavit nélkül ment Amerikába. Házastársi enyelgés. — Drágám, ne haragudj, de a rántás meg a hús már megint leégett. —- Édesem, neked nem egy kereskedőhöz, hanem egy tűzoltóhoz kellett volna férjhezmenned. Salamoni ítélet. Annakidején Bölcs Salamon híres volt ítéletéről, amikor el tudta dönteni, hogy melyik anyáé az élő gyermek és melyiké a halott. Élt abban az időben egy ikerpár, akik úgy hasonlítottak egymáshoz, mint két tojás. Az egyik megnősült, a másik nőtlen maradt. A nős nem sokáig élvezhette a házasság örömeit, mert mindkettőjüknek be kellett vonulni a háborúba. Egyszer csak hazajön az egyik iker. A fiatal menyecske ölelő karokkal siet eléje. — Pardon, én a nőtlen vagyok. Eltelik három hónap, és hazajön a másik fivér. Az asszonyka tárt karokkal siet az elé is. — Pardon, — mondja ez is, — én a nőtlen vagyok. Sem az asszony, sem a rokonság, sem a bírák nem tudják eldönteni, melyik közülük a férj, és az ügyet elvitték Salamon király elé. Ő elmondatja magának a történetet, gondolkozik egy kicsit, aztán így szól: — Ketté kell vágni az anyóst. Ebben a pillanatban az egyik iker elégedetten dörzsöli a kezét. Ez volt a nős. de meg is lágyítja. Gyereke is lehet. A családos jobban ráveti a szemét a mások bajára. — A nőtlen ember haragos vagy zsugori. Magának-élő. Én csak aszondom, rendes ember, ha nem pap, vigyen asszont a házho. Már hajnalodott. Az egyik girhes, sápadt felkönyökölt az ágyban. —< Hát te mit szósz? Iszen te is úrféle vagy. A király felsőhajtott. — Igaza van. Az öregnek pirosra dagasztotta arcát a reggeli köhögés. — Ládd-e!- Minek is akarsz te királ lenni? Keress magadnak egy rendes asszonyt, akit kedvvel ölelgetsz. Oszt mi köll még? Ládd, ha királ volnál, ezt se lehetne. A folyosó vége felől kardok csörrenése, kemény léptek dobogása hallatszott. És indulatos szavaknak pattogása. A király felfigyelt. A többiek is fülelni kezdtek. — Talán a transzport — mondta az egyik. A zárban megcsikordult a kulcs és nagy robajjal kinyílt az ajtó. Aranysujtásos katonatiszt toppant be s kívül fegyveres katonák merevedtek vigyázzba. A király ledobta a barna pokrócot és lassan felemelkedett az ágyból. A toloncok is kiugráltak, csak az öreg maradt fekve. A tiszt három lépéssel megállt a király előtt, mintha földbe verték volna. — Királyi felségnek alázatosan jelentem Demetzky gróf, gárdakapitány, legmagasabb parancsra vár. Az öregember felemelkedett az ágyban és összecsapta a kezét. — ó, te szeginke, hát csakugyan királ vagy? A király szomorúan intett vissza. — Király. Aztán a tiszthez lépett: — Ezekről az emberekről gondoskodni kell. írassa fel a nevüket. Amikor a várba ért, először is illatos fürdőt vett. Hidegtől és kemény fekvésben meggémberedett testét forró simogatással puhította a víz. Mosolygott, lehúnyt szemekkel s a lábait nyújtogatta gyönyörűségében. — Jó! Jó meleg. Édes jó meleg víz. Aztán hosszú álomba merült és este lett, mire a főudvarmestert magához engedte. Merészen nézett a szemébe, úgy érezte, most már ő is ember, aki bátor elhatározásokkal irányítja életét. Király, aki belső parancsa szerint cselekszik. A főudvarmester alázatosan hajlongott. —■ Királyi felségednek méltóztatott kegyesen kipihennie magát? A király bosszúsan intett. — Új elhatározásokat közlök önnel. A főudvarmester mosolygott. — Látom, felséged, a legújabb divatot követve, szakállát levétette. Régebben a divat követte a királyokat. A király haragosan toppantott. — Ne mosolyogjon, herceg. Nem tűröm ezt az alázatos iróniát. Igenis nemcsak a szakállamat, hanem azokat a bilincseket is levetettem, amiket maguk raktak rám. Ma éjszaka, négy toloncházi rab között, emberi szabadságom tudatára ébredtem. Ezentúl azt fogom akarni, amit akarok. Ma éjszaka... A herceg a fejét rázta. A király elhallgatott. — Nos? — Csak arra bátorkodtam gondolni, milyen veszedelmes experimentum volt ez az éjszakai. — Király vagyok! A herceg arca megkeményedett, alakja fenyegetően kiegyenesedett. — Épp ezért! — Nem értem. 34
