Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám
Jó recept — Doktor ur, mit tegyek, hogy ne legyen vörös az orrom? —• Mennyit szokott inni? —. Három liter bort naponta. —Igyon öt litert. — Attól nem lesz vörös az orrom? — Nem. Attól lila lesz. Művészszokás Egy festőnél uj modell jelentkezik, remek, csinos lány. A festőnek azonnal megtetszik és már rövid idő múlva az ölében tartja. Lépések hallatszanak, mire a festő ijedten megszólal: — Jön a feleségem, azonnal vetkőzz le! Bírósági tárgyalás Egy tanú esküvel bizonyítja, hogy a betöréssel gyanúsított vádlottat egy holdfényes éjszaka saját szemével látta kimászni egy ékszerüzlet kirakatából. Erre feláll a védőügyvéd, és a bíró elé tesz egy naptárt, amiből kitűnik, hogy azon az éjjelen újhold volt. A vádlottat erre felmentik. — Ötszáz dollárt kapok, — mondja a védőügyvéd védencének. — Nem sok az egy kicsit? — Sok? Mikor egyedül a naptár nyomtatása 200 dollár volt?? — Nem szeret? Ez volt életem legszebb sikere. Tizennégyéves koromban halálosan beleszerettem egy 45 éves molett nőbe, akinek öt gyermeke és egy üvegszeme volt. (Őhozzá Írtam első szerelmes verseimet.) Kolos öcsém azt tanácsolta, hogy mondjak le a nőről, mert szőke, és köztudomású, hogy a szőke nők értenek a legkevésbbé az irodalomhoz. Lemondtam róla. Tizenötéves koromban másik öcsém újabb hírt közölt velünk: legfrissebb értesülései szerint a színészeknek abszolút nem kell iskolába járni. Legyünk tehát inkább szinészek. Mindnyájan lelkesen fogadtuk ezt az életrevaló ötletet Rögtön nekiültünk, és írtunk egy ötfelvonásos vígjátékot, hogy legyen, mit eljátszanunk a rokonoknak egy szép délután, amikor a szüléink nem lesznek otthon, hogy színészi képességeink felől bizonyosságot szerezhessünk. Színházi előadásunkból csak arra emlékszem, hogy Piri húgomat kopaszra nyírtuk, mert ő alakította a darabban a megtért fegyene szerepét. Kolos öcsém pedig hittérítő volt, és ezért anyánk ezüst rókájából szakállt és bajuszt ragasztottunk neki, de olyan tökéletességgel, hogy nem is tudtuk többé leszedni róla. Szegénynek ilyen szakállasán kellett bevárnia apánk hazatértét, akinek úgy kellett előbb bemutatni saját ezüstszakállas gyermekét, hogy azután az abszolút felismerhetetlenségig összepofozza. Ha most így visszagondolok a múltra, be kell látnom, hogy még mindig ott tartunk, ahol gyermekkorunkban és olyasféle érzésem van, mintha most is meg nem engedett dolgokat cselekednénk. Ha Pirit látom az öltözőjében, amint a tükör előtt öregaszszonynak festi ki magát, szinte várom, hogy mikor lép be az ajtón apánk, hogy felpofozza. — Van még valakinek indítványa?... 28
