Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
elszakadt volna valami erős lánc, mely biztonságosan kötött egész eddigi életéhez... De csak pár másodpercig tartott. Nem is vette észre, hogy Zsuzsi ott maradt mellette, türelmesen várva, mint akinek semmi más dolga az ég világon. — Hát te?... Te nem mégy haza? — Nem, — mondta Zsuzsi határozottan. — Itt maradok. Veled. — De én... nekem fontos dolgom van. — Nekem éppen olyan fontos minden, mint neked, — felelt a kislány, s mikor Sanyi látta, hogy nem hallgat rá, szó nélkül megfordult, s a kapúőrhöz sietett. — Gyere utánam! — szólt Zsuzsinak, de az anélkül is a nyomában maradt. A kerekképű, alacsony katona feljebbhúzta vállán a géppisztolyt, és mosolyogva nyitott rést a kapun, mikor Sanyi megmondta, kihez tartoznak. — Csak gyertek, gyerekek. Itt bent mégis melegebb van. Itt várhattok nyugodtan. Leüllek egy üres ládára a homályos kapualjban. A szokásos kérdések: “Hány éves vagy, milyen tanuló, hol laktok?” után a katonák figyelme is más felé fordult, a két gyerek magára maradt. Zsuzsi fecsegése közben Sanyi gondolatai lázasan tolakodtak homloka mögött. M't tegyen? A fiúk várnak rá. Megmondhatja-e Zsuzsinak, hová akar menni? Mert el KELL mennie, ez biztos... Fürkészve vizsgálta Zsuzsi fehér arcát a homályban... A lányok fecsegők, semmi komolyat nem lehet kezdeni velük. Bár Zsuzsi: kivétel. Egész biztosan kivétel, hiszen az iskolában is első,... s a múltkor egy verset is mutatott, amit maga irt — mint egy felnőtt. — Sanyi, — tette kezét a fiú karjára Zsuzsi — Hallottam Linditul, mi volt a Szikra nyomdában. Mondd el újra... Sanyi vonakodott kicsit, aztán győzött benne a vágy, hogy hősnek mutatkozzék Keszthelyi Zsuzsi előtt. Csendesrevált hangon elmondott mindent. Majd nagyot fohászkodva hozzátette: — Mást is el kell mondanom neked. De előbb esküdj meg rá, hogy SENKINEK el nem mondod, soha... legalábbis, míg a ruszkik ki nem mennek. Az életünk függ ettől. Zsuzsi megdöbbent, mert kiérezte Sanyi hangjából, hogy igazán komoly és szent dologról van szó. Jobb kezét a szivére tette, a búsan búcsúzó kabátgomb mellé, úgy suttogta ünnepélyesen: — Isten engem úgy segéljen: hallgatni fogok! — Te Zsuzsi. Én... én elmegyek most innen. A forradalmárokhoz! — Hová? Hiszen édesapád is a forradalmárokhoz tartozik. Azért vagyunk itt, r.em? — Igen, igen. De én... mi... a fegyvereseket akarjuk segíteni. Lindi is ott van, meg Fekete Jóska, Donajó, meg Peti is. Megígértem nekik, utánuk megyek. — Utánuk? Hová? — A Széna térre — súgta inkább, mint mondta Sanyi, és maga is megijedt, hogy talán, mégsem kellett volna egy lányra b'zm titkukat. — Te várd meg itt édesapát, vele majd hazajöhetsz. — Nem várom meg. — Hát mit csinálsz? — Veled megyek. Tudom... tudom, hogy csak lánynak tartasz — buggyant elő a könny Zsuzsi szeméből, amit gyorsan eltörült kabátja ujjával, s hadarva folytatta: — Pedig én is tudok bármi a puskával, ha kell, hiába legyintesz! Nem emlékszel. 1!) pontot szereztem egyszer a lövész szakkörben, gránátot is eleget hajítottam tornaórán, és... és a lányokra még úgyse gyanakodna senki, mint a fiúkra. *— Fejezte be praktikusan a mondatot, kitalálva Sanyi titkos gondolatát. — Téged át sem engednek egyedül már a Margit hídon, de én veled megyek, mint testvéred, és... és sírni is tudok, ha kell, meg oroszul beszélni: hozó Itália, katonátadó Gallia és Germánia s nem hiányzik nálunk a szkiták hatalmas királysága sem. A miénk vagy, Cézár, a rómaiak császára és Augusztus, aki a görögök fejedelmi véréből származol, császárságoddal a görögöket felülmúlod, öröklés jogán a rómaiaknak parancsolsz, elméddel és szavaddal pedig mindkét nép felett állasz.” Hogy e forró mondatokba a “szkiták királysága”, az alig száz esztendős Magyarország, neve is helyet kapott, kétségbevonhatatlan bizonyságunk: egyetlen század alatt a keresztény Európa nemzeti közé emelkedtünk. A második ezredév elején maga Róma, a “caput mundi”, a világ feje, erkölcsileg a császárok birodalmai közé helyezi rövid egy századot ért országunkat. (Folytatás az előző oldalról.) BÉLYEGGYŰJTŐK! Közöljük azoknak a címét, akik szívesen foglalkoznak bélyegcserével: Stephen R. Bekény, 353 West 20 St. ERIE, Pa. USA. Kamensky Béla, 921 S. Clinton Ave. TRENTON, N.J. USA. George Kárpát, 3805 Dupuis Ave. Apt. 14. MONTREAL, Que. CANADA. Jorge Kopits, 3 de Febrero 230. II. p. A. BUENOS AIRES, ARGENTINA. Pedro Simon, Av. Libertador Gral. San Martin 1526. VICENTE LOPEZ, ARGENTINA. Nicholas S. Ban, 1555 Summerhill Ave. Suite 101. MONTREAL, Que. CANADA. 53
