Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-08-01 / 8. szám

'I anárképző Főiskola s úgyszintén az Angolkisasszonyok budapesti Polgári Iskolai Tanárnőképző Főiskolája is.

Mivel az általános iskolák négy felső osztályában már szakosított oktatás folyt, a pedagógiai főiskolák növendékei is választhattak a következő szaktárgy-csoportok között: magyartörténelem, magyar-orosz, magyar-ének, történelem-földrajz, természetrajz-rajz, természetrajz-testnevelés, földrajz-rajz, ének-testnevelés, mennyiségtan-természet tan, mennyiségtanvegytan. A pedagógiai főiskolán két év a tanulmányi idő, a harmadik évben a jelöltek az orezág valamelyik általános iskolájában tanítási gyakorlatot végeznek, de erre az időre már rendszeres fizetést kapnak. A gyakorló év leteltével államvizsgát tesznek és általános iskolai tanári oklevelet nyernek. A kiválóan minősített általános iskolai tanárok bizonyos szolgálati idő eltelte után nyári továbbképző tanfolyamra menhetnek. Három ilyen nyári továbbképző szaktanfolyam sikeres elvégzése után középiskolai tanárokká minősülnek át és az egyetemet végzett középiskolai tanárokkal egyenlő elbánás alá esnek, de középiskolában nem taníthatnak, hanem csak az általános iskolák VII. és VIII. osztályában — de középiskolai tanári fizetéssel. A fenti négy pedagógiai főiskola hallgátóinak a létszáma kezdetben kétezer körül mozgott, ma már meghaladja a háromezret. A főiskolák mellett diákotthonok, viszonylag jól felszerelt laboratóriumok, műhelyek és könyvtárak működnek. A legjobban felszerelt és egyik legnépesebb pedagógiai főiskola — az egri, amely az egykori Érseki Líceum pompás barokk palotájában nyert elhelyezést, amit Esterházy Károly gróf, az utolsó egri püspök (az utóda már érsek volt) saját költségén emelt egy katolikus egyetem céljaira. A felekezeti iskolák államosítása előtt ez a líceumi épület számos katolikus tanintézetnek adott otthont, így az érseki jogakadémiának, a tanítóképzőintézetnek és a kereskedelmi középiskolának, azonban mindhárom iskolát megszüntették az 1948-as kommunista iskola-monopólium törvénybeiktatásakor. Gazdag berendezése, csillagvizsgálója és 65.000 kötetes pompás könyvtára állami tulajdonba ment át és ma a pedagógiai főiskola rendelkezésére áll.

A pedagógiai főiskolák szervezésével egyidőben sor került az eddigi tanítóképzőintézetek reformjára is, amelyek — mint fentebb már említettük — a háború óta szükség-tantervvel működtek, vagyis az I-III. osztályukban a Hóman-féle líceumi — és a IV-V. osztályukban pedig a régi tanítóképzői tantervvel. Az új törvény szerint a tanítóképzés a négy évfolyamú líceumokban történik, melyek lényegében a Hóman-féle líceummal azonosak; az érettségi után a jelöltek egy éves tanítási gyakorlatot végeznek az általános iskola alsóbb osztályaiban — segédtanítói fizetéssel s a

gyakorló év leteltével képesítésivizsgát tesznek a neveléstani tárgyakból. Újabban ezeket a tanítóképző líceumokat pedagógiai gimnáziumoknak hívják. A tanítóképzés tehát lényegében jelenleg ott tart a kommunista Magyarországon, ahol a múlt század végén volt, amikor az 1881-i törvénnyel négy évfolyamúvá fejlesztették a tanítóképzőintézeteket. Ezt érzi a hazai rendszer is, mert a múlt év végén országos tanácskozó bizottság alakult, amely “széleskörű vizsgálódás és viták után meghatározta a tanítóképzés célját s feladatait és megállapította, hogy a képzés reformálásának legcélszerűbb módja, ha érettségire épülő, úgynevezett tanítóképző akadémiákat szerveznek, mert ezeken a kétéves akadémiákon mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren magasabb színvonalú képzést kaphatnak a jövő tanítói.” Ehhez a megállapításhoz ugyan nem volt szükség széléskörű vizsgálódásra, mert ezt már elvégeztek a harmincas évek közoktatásügyi szakemberei, akik megalkották az 1938. évi XIV. t.-c.-ket з vele a tanítóképző akadémiát, amit a kommunista pedagógusok most, húsz év elmúltával újból fel akarnak találni. A hírek szerint az országgyűlés kulturális bizottsága Darvas József elnökletével ülést tartott, amelyen elfogadta a reformtervezetei és úgy határozott, hogy annak megvalósítását támogatja. A vitában többek között felszólaltak: Nagy Sándor, a Pedagógiai Tudományos Intézet igazgatója; Lukács Sándor, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára, Kelemen László, a pécsi pedagógiai főiskola tanára, Majláth Jolán és Veres Péter képviselők. A tervek szerint ezek a tanítóképző akadémiák 1960-ban kezdik meg működésüket, legalább is ilyen értelemben nyilatkozott Bízó Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium tanítóképző ügyosztályának vezetője___

A második világháború után tehát az általános iskolai tanárok, illetve tanítók képzése, mint az az elmondottakból is kitűnik, közel sem felelt meg azoknak a követelményeknek, melyeket a 8 osztályú általános iskola célkitűzései megköveteltek, hiába igyekszik a hazai kommunista hírverés ennek az ellenkeződéről meggyőzni a nagyközönséget. Köztudomású, hogy az általános iskola 1945 óta mindenki számára kötelező népiskola s mindenfajta középiskola csupán ennek sikeres elvégzése után érhető el, ugyanis egyidejűleg a polgári iskolák és a gimnáziumok négy alsóbb osztálya megszűntek. Az is köztudomású, hogy ez utóbbi iskolákban egyetemet vagy tanárképző főiskolát végzett tanárok tanítottak, akiknek képzése öt, illetve négy évi tanulmányt tett szükségessé. Ezzel szemben ma a polgári iskolának vagy az algimnáziumnak megfelelő általános iskolai felső osztályokban két éves pedagógiai főiskolát végzett tanárok tanítanak, az alsó tagozatban pedig 1 pedagógiai gimnáziumot végzett tanítók, akiknek a végzettsége ilyenformán egy

9