Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
Katonás válasz II. Szulejmán, török szultán körülvette Szigetvárt, melynek Zrínyi Miklós volt a védője. A szultán a vár feladására szólította fel Zrínyit ezt írva a levelében: —• Küldd el a kardodat, ha élni akarsz! Zrínyi ezt válaszolta: —• Jöjj magad a kardért, ha halni akarsz! Szövegrejtvény. A fagyban didereg a madár. A babát orvoshoz vitték. A romok közt egy ereklyét találtak. A kertben rózsa nyílik. Kristóf él és pedig külföldön. A kiskutya harapott, erre megfogtam és elvertem. Minden mondatban elrejtettünk egy-egyszót .Ezek a szavak összeolvasva egy értelmes mondatot adnak. Melyik ez a mondat? Rejtett nevek. Béla kis fiú, de eszes. Megjött Tamás! Na, kezdhetjük a játékot! Aki ablakot bever, metszhet uj üveget belé. Pozdorjává sújtotta a lezuhanó fal. Ernő ma gavallér volt. Erzsiké sikított ijedtében. Ebbe a zekébe lehetetlen bebújni! I Minden mondatban egy szót rejtettünk el. Ezek a szavak összeolvasva, egy ismert közmondást adnak. Pótlórejtvény. —atár. —éz. —lasz. —rén. —ák. —ó. —ók. —só. —gg. —uk. ben, füttyös kedvvel, örömében akkorákat ugorva, hogy majdnem a földre döntötte a vödör tartalmát. Pamacs volt az a valaki. Csupaszem király udvari festője, a mindig vidám, jókedvű kis manó, kinek még az orrahegye is állandóan tarkállott valamilyen festéktől, — hol zöld volt, hol meg narancssárga, aszerint, milyen munkát bíztak rá az udvari emberek. Hogyisne lett volna éppen ma boldog Pamacs, mikor egész álló nap, reggeltől napestig folyton festhetett kedvére, még pedig nem is holmi karosszékeket, vagy királyi családi képeket, hanem a fák, bokrok, füvek vártak rá, hogy mindenféle gyönyörű színre átfesse őket, amint Ősz tündér parancsolta neki álmában. — Hol is kezdjem a munkát?... — töprengett Pamacs, és annyira gondolkozott, hogy a homloka csupa ránc lett, haja pedig felfelé állt, mint az igazi festékes pamacs. Pirosszínű nadrágot hordott Pamacs, mint a tűz lángja, zöld mellényt sárga gallérral, és ahol csak megjelent, máris jókedvre derült mindenki, aki csak meglátta. — Legjobb lesz, ha itt kezdem a vadszőlőnél. Úgyis a piros festék van kezemügyében, — szólott a falra felfutó vadszőlő felé indulva. Csak mikor odaért, akkor jutott eszébe, hogy hopp, hiszen sem a létrát nem hozta magával, sem a festőecsetjét! Letette a festékesvödröt, megvakarta a fejebúbját, aztán újra a nagykapuhoz került, és bekopogtatott rajta. — Mit akarsz? —- nézett ki az egyik testőr, aztán kinyitotta Pamacs előtt a kaput. — Látom, már megint itthon hagytál valamit. —■ Igen, a létrát, meg az ecsetemet. Engedj be, kérlek, mert sietős az utam. Am akármilyen sietős is volt az útja, amikor a konyha elé ért, csak bekukkantott az ajtón. Odabenn éppen a reggelit készítette a főszakács, s a legkisebb kukta, nem lévén más dolga, egy jókora rézüst fenekéről kapargatta a csokoládémázat. Ó! Pamacsnak összefutott a nyál a szájában. Vágyakozva nézett befelé, míg a főszakács észre nem vette. Jó szíve volt a főszakácsnak, kitalálta Pamacs gondolatát. Odalépett egy hatalmas szekrényhez, és elővéve egy nagy darab csokoládés lángost, a Pamacs kezébe nyomta. —'Ez a tied Pamacs, látom, ma megint szorgalmasan dolgoztál, noha még csak reggel van. Csupa piros festék a füled hegye. — Pedig még hozzá sem tudtam fogni a festéshez — kesergett Pamacs. — Itthon hagytam a létrámat, és nem érem el a vadszőlő felső ágait. De nem azért jöttem hozzátok, hogy panaszkodjam. Kérlek, kedves főszakács, légy szíves engedd meg, hogy velem jöhessen a legkisebbik kuktád, mert egyedül nem sokra haladok. Három erdőkerülettel kell ma kész lennem, s tudod, hogy ez milyen rengeteg munkát jelent. Látom, úgy sincs sok dolga a kis kuktának. — Szívesen, kedves Pamacs, de aztán szépen dolgozzatok, panaszt ne halljak rátok! A kis kukta rögtön otthagyta a csokoládésüstöt, és készségesen tartott Pamaccsal. Alig győzte szedegetni apró lábait a siető Pamacs után. Mind a tíz ujja hegyén ott virított még a csokoládémáz nyoma. — Te hozod az ecsetet, és tartod a létra egyik végét — intézkedett Pamacs, és nagyon boldog volt, hogy most az egyszer nem neki parancsolnak, hanem a kis kukta engedelmeskedik neki. Ha a hiányzó betűket pótoljuk, s felülről-lefelé összeolvassuk, akkor egy nagy magyar költő nevét kapjuk. — Folytatjuk —• 62
