Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7. szám
A NOBEL-CSALÁD ÉS A NOBEL-ALAPÍTVÁNY TÖRTÉNETE. 1700-at írunk. Olaf Rudbeck az Upsalai egyetem nagyhírű tanára. Nagy fantaszta. Szerinte Svédországban ringott az emberiség bölcsője. De azért tele van praktikus érzékkel. Álmodozó és organizátor. Házakat épít, kilesi a természet nagy titkait. Vegyész, foglalkozik költészettel és zenével, az ifjúság bálványa, rendbehozza az egyetem zilált anyagi viszonyait. Leánya, Vendela 1696-ban apja legkiválóbb tanítványának, Petrus Olavi Nobeliusnak lesz a felesége. Ebből a házasságból született egy fiú, Olaf, miniatürfestő lett. Fiatalon halt meg és 12 gyermeket hagyott maga után a legnagyobb szegénységben. A legfiatalabb gyermek volt Imánuel. Imánuel orvos szeretne lenni, de az anyagi eszközök hiánya miatt nem tudja befejezni a tanulmányait. Az Oroszország elleni háborúban altiszt lesz. Nevének latinos végződését elhagyja és igy ő az első Nobel. A háborúban szükség van sebészekre, és ő felcser lesz. A fia szintén Imánuel. 1827-ben Imánuel építőmester és mérnök Stockholm külvárosában. Megnősül. Különböző, apró szabadalmai vannak, de annyira tönkremegy, hogy csődöt kér önmaga ellen. Néhány hitelezője az adósok börtönével fenyegeti. A gond és nélkülözés e keserves idejében, 1833 október 21-én egy szegényes hátsó udvarra nyíló lakásban született Alfréd, a későbbi Nobel Alfréd. Imánuelt a nyomor és nélkülözés nem vágja földhöz, upsalai ősétől örökölt fantáziája nem pihen. Foglalkozik a központi fűtés kérdésével, tengeri aknákat szervez, feltalál egy robbanóport. Az orosz állam meghívására — mely eddig is támogatta kísérleteiben — Oroszországban hajógépgyárat alapít, és később a családját is maga után viteti. 1854-ben kitör a krimi háború. Alkalom kínálkozik egyik találmányának a kipróbálására. A Finn-öböl védelme céljából Oroszország megrendeli Imánuel gyárában a tengeri aknákat. A két fiú, Róbert és Alfréd is részt vesznek apjuk munkájában. Ezután Alfréd világkörüli tanulmányútra megy. Az oroszok rájönnek, hogy az aknák nem felelnek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak. Megfelelőbb robbanóanyagot keresnek. Nobel Imánuel és fia, Alfréd is az akkor felfedezett nitroglicerinnel próbálkoznak, egyelőre eredmény nélkül. De eztán végre megszületett a dinamit. 1863-ban jelenti be Alfréd ezt a szabadalmát, majd ennek tökéletesített formájával egy évvel később lép a világ elé. Érdekes Imánuelnek fiához intézett levele, melyben magának tartja a szabadalom és felfedezés dicsőségét. Nemsokára belátta, hogy fia volt az, aki — bár megkezdett úton — új eredményhez jutott. Az új robbanószert először gránitfejtésnél kőbányákban és alagutaknál használják. A robbantásokat mindenütt Alfréd vezeti. Ettől az időtől kezdve Alfréd és fivére együtt dolgoznak egy Hertzmann nevű mérnökkel a heleneborgi laboratóriumban az új robbanóanyag előállításán. A legfiatalabb Nobel-fiú, Emil, az upsalai egyetem hallgatója, otthon tölti a szabadságát és ő is a laboratóriumban dolgozik. 1864 szeptember 3.-án, egy szép őszi reggelen hatalmas detonáció rázza meg a levegőt, a laboratórium a levegőbe röpül. Emilt, Hertzmann mérnököt, a laboratóriumban alkalmazott kifutófiút és egy munkást, aki éppen ott volt, a robbanás darabokra szakította. A kormány minden további kísérletezést betilt. Nobel Imánuel megint tönkrement. Nobel Imánuelt az izgalmak beteggé tették. De Alfréd nem hagyja magát. Megszerzi a pénzt, ami apjának kezeléséhez szükséges. Minél magasabbra tornyosulnak előtte az akadályok, ő annál inkább bízik a sikerében. Ekkor írja anyjához intézett levelében: “Az elkövetkezendő száz esztendőben az egész világon én leszek a béke és háború ura.” Imánuelt betegágyán is tovább füti nyugtalan szelleme. Olyan nyersanyagnak az ipari feldolgozására törekedett, mely olcsó és nincs benne hiány. Ezt megtalálta a fürészmalmok fahulladékában. Ezt az anyagot építési célokra akarta felhasználni, különösen olyan vidéken, mely ki van téve a földrengés pusztításainak. Az volt a terve, hogy az ilyen faanyagból lehetne megépíteni azt a csatornahálózatot, amely a Nilus vizét a sivatagba eljuttatná. Alfréd azonban praktikusabb dolgok megvalósításán fáradozik. Nagynénje révén megismerkedik J. W. Schmidt svéd milliomossal, aki felismeri Alfréd találmányának értékét és jelentőségét. 1864 október 22.-én megalakul Stockholmban a nitroglicerin kihasználására az első részvénytársaság. Ennek a részvénytársaságnak Alfréd a mozgató lelke és motorja. A vállalat prosperál, eredményesen működik. De Nobelnek szűk ez a munkaterület. Egy évvel később Hamburgban megalapítja az Alfred Nobel és Со. céget. Fél Európának és Ausztráliának szállít. Nemsokára társával együtt felépítik Norvégiában Lysakerben a másik gyárat, de ez a levegőbe röpül. A következőt Kristiana Fjordban építik fel. De Nobel most már minden vagyonát elvesztette. Ezután nem akar semilyen vállalkozásba betársulni. Egyedül akarja új vállalatát megalapítani. Húszezer koronával visszaváltja a szabadalmát és annak újra egyedül tulajdonosa lesz. De hiába próbálkozik Európa minden államában, elutasítják. Balsikerét és a közhangulatot fokozza ellene, hogy nitrogicerin-szállítmányai a tökéletlen csomagolás következtében mindenütt felrobbannak és szerencsétlenségeket okoz nak. Alfrédnak sikerül 1867-ben a dinamitot egy 49
