Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-06-01 / 6. szám

szemnek szokatlan házak lapos, vagy kupolás teteje. Lakóinak: száma 280 ezer, — összetétele, mint Beiruté. Talán a földkerekség minden népfaja képviselve van benne, kivéve a kaftános zsidót, a Szentföld egykori birtokosát, a mostani “jö­vevényt”. Damaszkusz után délnek fordulunk. Nyíl­egyenesen. A messzi távolban feltűnik Galilea, — Tibé­­riás tava, — s mögötte Názáreth... Galilea, Jézus nyilvános működésének fővi­déke. Tibériás tava, vagy másként a Genezáret­­tava (Galileai tenger) annyi csodás esemény színhelye. A tó 21 kim. hosszú és tizenöt km. széles. Környéke kopár sivatag. Barna a sza­naszét heverő szikláktól. A tó partján mozgó, parányi pontok. Valószínűleg tevék és tevehaj­csárok. .. Názáret ...A Szent Család lakóhelye, ahol Jézus gyerekeskedett, nevelkedett és elrejtőzött a világ elől. Kár, hogy csak a messziségből le­het látni. Kár, hogy közötte és a Szentföld többi része között Izrael és Jordánia határa fekszik. Ez a két ország pedig nem szíveli egymást. A zsidó bitorlót lát az arabban, — az arab pedig betolakodót a zsidóban. Halálos ellenségek hát! Egy kanál vízben megfojtanák egymás: s mind­ez a Jézus vérétől megszentelt földön! Délután öt óra lehet, amint Jordánia főváro­sába, Ammanba érünk. Amman, régi nevén Phi­ladelphia, a régi idők és a modern haladás ke­veréke. Nem szép, de nem is csúnya város. Ke­leti lelkűiét szükséges arculatának helyes meg­értéséhez. Zeg- zúgos sikátorai, siralmas periférái, elő­kelő mecsetjei és Hussein király modernül be­rendezett palotái olyanok egymás mellett, mint a paradicsomkert almafája és a sivatag tövis­bokra. De mindez talán nem is csodálatos, hiszen Jordánia egy alig hét esztendős szabad állam. Területe sem nagyobb, mint Csonkamagyaror­­szág területe. Lakóinak száma pedig alig egy fél millió. Nem lehet hát a fővárosa sem valami előkelő város, európai értelemben. Szállást a Philadelphia-Hotelben veszek ma­gamnak. A szálló modern és előkelő. Látszik minden szögletén, hogy Jordánia (Transjordá­­nia) arabjai szívesen látják a messzi földről érkezett vendéget, mert hiszen a vendég sosem jön üres zsebbel, — s mindég Ammanban hagy valamit csörgő dollárjaiból, vagy német már­káiból. .. JÉZUS NYOMÁBAN... Április 5.-én reggel, Tabello György “idegen­­vezető’’ társaságában, autóútra indulunk, hogy megkeressük Jézus Krisztus lábának nyomait a Szentföldön... Végigkocsizunk Ammanon s a város mögött Svalch-ba érünk. Svalch egy cserkez falucska. Lakói 1850 körül vándoroltak erre a vidékre a Kaukázusból. Hogy hogyan néz ki a falu? Ne­héz lenne pár szóval leírni. Nem is vesztegetem hát a szót. Elég az hozzá, hogy Svalch olyan egyszerű és igénytelen, mint lakói, a kucsmás cser kezek... Következő állomásunk neve: Es Salt. Mező­város Kelet-Jordániában. Lakóinak száma 16 ezer. Főfoglakozásuk: a foszfát-bányászat. A város képe különös. Keleti. Érdekes. És szokat­lan. A táj hegyes-dombos. A város közepe kissé modern, de szélein még mindég a kerek, bun­ker-házak uralkodnak. A Moab- hegyén át a Nimrim folyócskához érünk. Onnét a Jordán síkságra, amely mintegy 400 méterre fekszik a tenger felszíne alatt. Aztán ott állunk a Jordán hídján. A Jordán, arab nevén: Scheriat el Kebir, Palesztina leg­nagyobb folyója. Forrása valahol az Antiliba­­nonban van. Hossza 380 kilométer. Útjában át­folyik a Hula és a Tibériás tavakon, hogy azu­tán a Holt tengerbe vesszen el... Szóval: az Allenby- hídról figyelem a Jordán Holt Tenger felé siető habjait. Kétezer eszten­dővel ezelőtt is ugyanezen az úton haladt. Ak­kor is, amikor Jézus megkeresztelkedett benne. Akkor is, amikor megnyílott az ég s galamb képében föléje szállott a Szentlélek Isten, mi­közben a világmindenséget az Atya hangja töl­tötte be: ime, az én szerelmetes Fiam! Őt hall­gassátok. .. Nehezen szakadok el a Jordán vizétől, — mégis elszakadok, hogy tovább kövessük az Úr lábainak nyomát, hiszen azon a földön járunk már, ahol kétezer esztendővel ezelőtt a világ Megváltója taposta az utak porát... Jerichóba érünk. Banán és narancsültetvé­nyek közé. Egy kicsike, alig ezer lelket számláló falucskába. Az araboktól lakott Er-Riha-ba. Aztán ó-Jerichó tűnik a szemünk elé. Az a Jerichó, amely a Biblia szavai szerint kaanánita erőség volt s amely Józsue trombitásainak har­sonájára kártyavárként omlott össze az igaz Is­ten előtt! ó-Jerichó mellett igen híresek a Józsue ide­jéből feltárt ásatások. Jerichóval szemben megpillantjuk a “Kisér­tés- hegyét”. A sátán harmadszor — előbbi két kísérletének kudarcbafulladása után — erre a hegyre ragadta magával a negyven napi böjt­ben megfáradt Krisztust, — és így szólt Hozzá: nézd a világnak dicsőségét! Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem! Jézus azon­ban újra elutasította a sátánt, Isten a teremt­ményt, mondván: távozz tőlem, sátán! írva vagyon: imádd a Te Uradat, Istenedet!!! Az Éliás-forrás vizéből merítek magamnak egy marokra valót és megnedvesítem vele cse­repes ajakam. Szomjúhozom. Testileg is, mert melegen süt fölöttünk a palesztin égnek tüzes napja, — de szomjúhozom lelkileg is, mert hány és hány ember, hány és hány arab nem ismeri még a hazavezető út keskeny ösvényét! 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom