Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-05-01 / 5. szám

ZRÍNYI ILONA Már gyermekkorában hal­lania kellett nagybátyja hős­költeményeiből világhíhű ősének Zrínyi Miklósnak di­cső harcait. A hőslelkű ma­gyar nő mintaképe. Anyja Frangepán Anna, apja Zrínyi Péter volt. Apját és anyai nagybátyját Bécsújhelyen ösz­­szeesküvés vádjával lefejez­ték. Édesanyja a sorscsapások súlya alatt megtébolyodott. Zrínyi Ilona első férje, I. Rákóczi Ferenc, is bele volt keverve az összeesküvésbe. De annak anyja, Báthory Zsófia, magas váltságdíj fejé­ben meg tudta menteni fiát a vesztőhelytől. A sors azon­ban újabb csapást mért rá­juk. Mikor második gyerme­ke, a későbbi II. Rákóczi Fe­renc megszületett, meghalt férje, és Ilonára maradt a nehéz kötelesség, gyermekei felnevelése. Ekkor ismerke­dett meg Thököly Imrével. Mindketten lelkűk kiegészítő felét lelték meg egymásban, és házasságra léptek. Ámde élete most sem lehetett zavar­talan, mert Thököly, mint hadvezér, állandóan a csata­mezőn élt- Bár ő a török ba­rátság mellett kardoskodott, a török mégis kezesként ra­bul vitte el őt, és Ilona megint maga maradt. A császári se­regek ostroma már egyedül találta Munkács várában, hol hős lelkülettel védte a várat hosszú ideig, mig végül kény­telen volt azt feladni. A csá­száriak sem viselkedtek lo­­vagiasabban, mint a törökök, elvitték Ilonát Bécsbe, és ott két gyermekét elvették tőle, hogy azokból németet nevel­jenek, őt magát kolostorba tévedjen valaki a határon. Vigyázott is mindenki, Csupaszem pedig, mikor az ő fülébe is eljutott a híre, még jobban megerő­sítette az éjjeli őrséget a vár körül... Mókus Máli jól kihasználta a nyarat. Hiába nevette ki Szar­ka Szidi, aki egész nap csak lustálkodik és a szomszéddal pletykál, hogy ugyan miért nem húzódik vissza a hűvösbe és nyaral inkább, ő csak azt felelte: — Seperj csak a magad háza előtt, Szarka Szidi. Ha én rád hallgatnék, felkophatna télen át az állunk!... Azzal tovasietett ,piaci kosarát a karjára véve, a vadkörtefa felé. Ott összeszedte a lehullott körtéket, otthon szépen felda­rabolta, és kitette száradni a napra. Tudta, mennyire szereti Matyi fiacskája az aszalt körtét, és nincsen ennél finomabb cse­megéje egész télen. Szorgalmasan dolgozott, pedig olyan meleg volt, hogy csak úgy gyöngyözött a homloka a meleg napon, de annál jobban esett, mikor a munka elvégzése után visszavonulhatott a hűvös szobába. Még a függönyt is leengedte, hogy nyugodtabban szun­dikálhasson. Nem pihenhetett azonban sokáig. Meghallotta, hogy dobol­nak odakint, ugyancsak erősen, hogy mindenki meghallja. Nosza gyorsan előhúzta Mókus Máli a házicipőjét az ágy alól, és kisietett abba az irányba, ahonnan a dobolást hallotta. Ott állt a manók kisbírója a törpegalagonyabokor mellett, és verte-verte két verőjével a nyakába akasztott szamárbőrdobot. Tekintélyes külseje volt a manókisbírónak. Kövér pocakot eresz­tett, és orrahegyén pápaszem ült, hogy jobban lássa olvasni a fontos hírt, amelyért dobjával összehívta az erdő lakóit. Mire Mókus Máli odaért, már vagy féltucat erdőlakó állt ott körülötte. Ott volt Seregély Sára, — ujján rajtamaradt a gyűszű a nagy sietségben, és a kis gombostűs párnát szorongatta a kezében. Mert varrónő volt Seregély Sára, messze erdő kerekségén híres, ügyes varrónő, ki nem fogyott a megrendelésekből soha. Ter­mészetesen varróleánykáját is idehozta a kíváncsiság. Ott nyúj­togatta mellette a nyakát ökörszem Örzsike, hogy jobban hall­jon, és egy féligkész piros belépőt szorongatott a kezében. Nyuszi Nusi is ott állt két hátsó lábán, és a fülét hegyezte. Kézenfogta öcsikéjét, Nyuszi Pubit, hogy szem elől ne tévessze, mert ha szabadjára engedte, Nyuszi Pubi mindig kópéságokra adta az eszét.------ Folytatjuk -----­zárták. Thököly, ki közben a szultánnal ismét összebékült, ismét csapatai élén küzdött a császáriak ellen, és miután sikerült két osztrák táborno­kot foglyul ejtenie, ezekért ki tudta cseréltetni feleségét. Ilona hét év után újra együtt lehetett szeretett férjével, de gyermekeit soha többé nem láthatta. Mikor pedig a csá­szár diadalmaskodott a török felett, a békekötésben azt kí­vánta, hogy Thökölyt még Európából is távolítsa el. Thökölyt és feleségét szá­műzték Nikodémiába, és itt is halt meg. Ilona pedig évek múlva, mikor már fia, II. Rá­kóczi Ferenc is hontalan buj­dosóvá vált a szabadságharc sikertelen vége után, szintén itt hajtotta fejét örök nyuga­lomra. Mikor a magyar nemzet 1906-ban ünnepélyesen haza­hozatta II. Rákóczi Ferenc hamvait, ugyanakkor Thököly Imre és Zrínyi Ilona hamvait is hazahozták. Rákóczi Fe­renc és Zrínyi Ilona a kassai ősi székesegyház kriptájában alusszák örök álmukat, Thö­köly Imre hamvait pedig az ősi várban, Késmárkon te­mették el. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom