Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Értavi Barát: TÖRTÉNELEM: KÍTÜNÖ A magyar győzelmek (Csak a nagyobb jelentőségű magyar katonai sikereket soroljuk fel) (Folytatás) Sanyi egykedvűen rugdosott két töltényt a cipője orrával, a szürke kövezeten. Ki tudja, kinek a zsebéből esett ki... Nem mindegy? Vége mindennek. Minden reménynek, örömnek, ujjongásnak... Mi lehet vájjon a városban? Ez jobban érdekelte ebben a pillanatban, mint saját sorsuk. Igaz Laci, ki közvetlenül mellette állt, megszorította a kezét. Hozzáhajolt. — Ne félj, öcskös. A lövések elől menekültél be és... — Ne beszélgessenek! — szólt a holdvilágképü, inkább figyelmeztetően, mint rosszindulattal. — Ez sem igazi “elvtárs” — gondolta Laci. — A bőrkabátos egyből letegezett volna bennünket!... Az októbervégi reggel nyirkossága gyűrött kabátjuk alá húzódott. Gyér napfény jelent meg a felső emelet ablakain, de az udvar széncsamóira már nem jutott belőle. Fáradtak voltak mindnyájan, még engedéllyel se igen szóltak volna egymáshoz. Csak mennének már valamerre innen! Mit akarnak hát?... A lépcsőházhoz vezető ajtó kivágódott s kemény léptekkel jött valaki az udvarra. Sanyi oldalt nézett, hogy lássa: ki az? Meglepve látta, hogy aki kijött, rendőrtiszti egyenruhában, ragyogó lakkcsizmában — nő. Bár ez csak arcáról látszott. Ez az arc!... Sanyi soha nem látott hozzá hasonlót s úgy rajtafelejtkezett a tekintete, hogy biztosra vette: soha el nem felejti; kerek, semmitmondó arc lett volna... hosszas orr... a fekete szemekben azonban fölény, rosszindulat és gúny. Különösen Klárát nézegette az alacsony kis “elvtársnő” olyan pillantásokkal, mely nem sok jót ígért az egész társaságnak. Félkezét gömbölyű csípőjére téve, lebiggyesztett szájjal vonult el a magyar demokratikus rendőrség eme gyöngyszeme. Szót sem szólt, de erre nem is volt szükség. Ha nem szegezik feléj ők a rendőrök a puskát, torkának ugrik a hozzá legközelebb álló harcos. De nem tehette. S a női nevet csak megcsúfolásból viselő ronda teremtmény épségben visszavonult, lakkcsizmásan, győztesen... Igaz Laci felháborodását és utálatát csak le-fel mozgó ádámcsutkája mutatta. Egyébként mindannyian makacsul a szürke, ázott követ nézték, mintha valami érdekeset látnának rajta. — Indulás! — intett végre az ajtóból a bőrkabátos és elindultak. Egyikőjük sem tudta: hová? Hogy miért mennek előbb párosán, aztán libasorban át a nyomdán, alagsoron, újra vissza, feltartott, majd újra leeresztett kézzel?... Egy tucat izgatott tárcsázás, telefonbeszélgetés előzte meg a “fegyveres ellenforradalmi banditák” utcára engedését. Minden élő lelket összetereltek a nyomdából. Egy idősebb háziasszony, aki tényleg a lövöldözések elől kért menedéket a nyomdában, zokogását zsebkendőjébe fojtotta. A nyomda ebédlőjének takarítónője felháborodva bizonygatta, hogy semmi köze az egészhez. Csak akkor hagyta abba, mikor az egyik laposorrú, tépettfülű rendőr durván odaszólt: — Csak semmi duma, anyuskám! Akkor beszéljen, majd ha kérdezik. 888. Az Etelközbe letelepedett magyarok győzelmes hadjárata a bolgárok ellen. 889. Győzelmes harcok az oroszok és kunok ellen Kijev táján. 889-896. A honfoglalás. (Ungvár megvétele, Marót és Zalán megveretése. A Dunántúl elfoglalása, stb.) 907. (aug. 11.) Nagy győzelem a bajorok felett az Enns vidékén. 908-913. Kalandok Németországban és Olaszországban. 960. Becsapások Görögországba. 1028. Szent István a Morvafolyó táján tönkreveri Konrád német császár seregét. 1051. Béla herceg, I. Endre öccse a Dunántúlon (a Vértes hegységnél) győz Henrik német császár hadai felett. 1072. Magyar győzelem (Salamon király) a görögökön N ándorfehérvárnál. 1089. László király elfoglalja Horvátországot. 1089-1090. László győzelme a kunokon. 1102. Kálmán meghódítja Dalmáciát, megveri a velencei sereget. 1146. (szept. 11.) II. Géza Lerfelden tönkreveri a németeket. 1152. II Géza győzelmes hadjárata a halicsiak ellen. 1187. III. Béla meghódítja Galíciát. 1190. III. Béla sikeres háborúja Velencével Dalmáciáért. 1201. Imre király meghódítja Szerbiát. 1202. Imre meghódítja Bolgárországot. 1213. II. Endre újból meghódítja Galíciát. 1234. II. Endre Bécs táján 53
