Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
A MAGYAR VIZI PÓLÓ SPORT A nemzetközi versenyeken a kardvívás és a vizipóló volt a két legbiztosabb szám a magyarok számára. Európában kezdték el a vizipólózást. Legelőször Angliában voltak mérkőzések, és kezdetben veretlenek is voltak ebben a sportágban. Lassankint Franciaország, Belgium, majd később Svédország és Németország jelentett komoly ellenfelet számukra. Ebben a vetélkedésben, először mint szerény figyelő, jelentkezik a magyar csapat. Ez az első világháború előtti olimpiászokon is szerepelt, és volt néhány olyan játékosa (Fazekas, Wenk, stb.), akik nemzetközi mértékkel mérve is kiválóak voltak. Az 1920-as évek elején, a külföldi játékmodor és tréningrendszer tanulmányozása után új magyar stílus alakult ki. Komjádi Béla vette kezébe ennek a sportnak az irányítását, és fanatizmusa, hozzáértése megszerezte a visszhangot: az elért sikerek a vizipólóra irányították az egész ország sportérdeklődését. A párizsi olimpiász után — 1925-től kezdve — kezdődik a fénykor, amikor nagy nemzetközi versenyeken Európa-bajnokságot nyer a csapat, és az 1928-as amsterdami olimpiásznak jogos favorit ja lett. Minden idők talán legtragikusabb mérkőzését vívták a német válogatottal. A mérkőzés végén 2:2 volt az eredmény, és a játékszabályok értelmében meghosszabbították a játékidőt. Az addig kitünően játszó magyar csapat érthetetlen módon letört, és második lett. Később ,az 1932-es olimpiászon Los Angelesben már fölényesen első lett a vizipóló-csapat, 1936-ban Berlinben ismét olimpiai bajnok, 1948-ban Londonban — közvetlenül a második világháború után — az olasz csapat mögött, tőlük minimális vereséget szenvedve második és 1952-ben Helsinkiben, majd 1956-ban Melbournben ismét a magyar vizipóló-csapat győzött. Olyan játékosok tűntek fel, mint Halasy, Bródy, Barta, Vértessy, Németh, Ivády, Homonnai, Keserű Lajos, Keserű Ferenc, Brandy, Bözsi, Kánásy, Sárkány, a két Mezey, Antal, Lemhényi, Fábián, Szittya, Szívós, Csuvik, Markovits, Gyarmati, Bolvári, Martin ,Zádor, Hevesi, Kanizsa, Jeney, Boros, Kárpáti, Dómján, Mayer, stb., akik a maguk idejében — tehát az elmúlt harminc év alatt egészen napjainkig — e sportág világnagyságai voltak. A verseny-sport szinte minden sportágban az utóbbi évtizedek alatt lassankint átalakult-Nagy eredmények eléréséhez kitűnő szakoktató, nagy tömegből kiválasztott sok tehetséges fiatal és... rengeteg idő kell. Különösen áll ez olyan csapat-sportra, amilyen a vizipóló. Itt u.i. a játékosokat szinte teljesen közös gondolkozásra kell rászorítani. Az új szabályok kialakították az u.n. mozgóstilust, ami a múlt gyakorlataihoz viszonyítottan kétszer annyi úszást eredményezett a játékosoknak a mérkőzések alatt. Elképzelhető, hogy az uj szabályok által meghatározott sport elsajátításához mennyi “sport-munká”-ra van szükség. Magyarországon másfél-két hónap kivételével állandóan tart a szezon, és az egyesületek állandóan edzést tartanak. Azok a játékosok, akik a válogatott csapat, vagy а В válogatott, vagy az utánpótlás tagja, külön keretet képeznek és az egyesületi tréningeken kívül a válogatottak edzésén is részt vesznek. Az edzés négy-öt órán keresztül tart. Úszás, labdakezelés, egy, vagy két kapura játszás van műsoron. Az úszó és vizipóló edzéshez szervesen kapcsolódnak a kiegészítő sportok: a heti háromszori két órás tornatermi edzés kötelező. Az olimpiász előtt a külföldi turnék a tulajdonképeni főpróbák a világversenyhez. A nemzetközi sikerek, a sajtó, a közönség lelkesedése egyre inkább a vizipóló felé tereli a fiatal sportoló tömeget. Nemcsak Budapesten, hanem Egerben, Szolnokon és más vidéki városokban egymásután alakultak az egyesületek vizipóló szakosztályai. A Fővárosban kb. 200 csapat van, az egész országban megközelítően 500. Az évtizedes magyar sikerek következtében egyre több magyar edzőt szerződtetnek külföldön. Jugoszlávia nagyon sokat tanult a magyaroktól és az olaszoktól. Ezek mellett az ötvenes évek elején a szovjet pólózók is kezdtek feltűnni. A többi sportágban is hasonló történt: a szakembereik, a versenyzők, edzők minden évben hetekig voltak Magyarországon, majd a magyar “élgárdát” vendégül látták Moszkvában. Mindent jegyeztek, filmeztek. Az 1956-os olimpiász után megrendezett hatos tornán megelőzték a vérveszteségtől pillanatnyilag megingott magyar csapatot. A magyar játékstílus fősajátossága találékonyság és a támadó stilus. Nem egy-egy nagy játékosra építettek fel egy csapatot, hanem egységben összeforrasztották a játékosokat. A technikai trükkök mellett a szép játék és az ötletes helyzet-megoldások a fő erősségük a magyar csapatoknak — de ugyanakkor megvan a pólózókban a kemény küzdeni-tudás is, amely a modern verseny-sportnak szükségszerű alkotó eleme. Más világrészek vizipólózói nem érik el az európai nívót. Szabályaik teli vannak szőve a kosárlabda, jégkorong és más csapat-sport játékok elemeivel. A tréning rendszerük is más. A verseny-szezon néhány hétig tart csupán. A siker hiánya miatt az ifjúságban sincs érdeklő-23
