Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
alácsurgó verítéket szárítgatta a hideg szél, homályosan arra gondoltam, hogy mit szólnának szüléink, ha tudnák, hogy ilyen felhevülten és ebben a fagyos szélben könnyelműen leheveredünk a hideg hóba. A falu felől újra megélénkült az ágyúzás és tüzelés. A szakaszparancsnok idegesen pillantott órájára, és összehajtogatta a térképet. Azt hittük, hogy végre kiadja a parancsot az indulásra. De nem. Zsebéből cigarettát kotort elő, és rágyújtott. Példáját többen követtük. De senki sem mert kérdezősködni, hogy miért nem megyünk tovább. Mi a fenére várunk itt? Rövidesen nyakunkon lesz az ellenség. De a katonaságnál a legképtelenebbnek látszó dolgokat is megadással kell tudomásul venni. Kis figurák vagyunk csak egy óriási sakktáblán. Egy láthatatlan kéz irányítja lépéseinket, olyan szabályok szerint, amelyeket nem értünk. De talán az irányító kéz sem. Órák teltek el ebben a várakozásban. Körülöttünk megszaporodtak a hóba dobált cigarettavégek. A hideg és az éhség egyre jobban gyötört bennünket. És a ködben egyre jobban közeledett felénk a front dübörgése. A szakaszparancsnok minden percben az óráját nézte. Láttuk, hogy valami miatt nagyon ideges, de nem volt hajlandó elárulni, hogy mi miatt. Végre felállott, és felénk fordult: — Ki vállalkozik önként egy fontos feladatra? Nem tudom, hogy miért emeltem fel karomat. Talán azért mert kezdett elviselhetetlen lenni számomra a tétlen és fagyos várakozás. Talán azért, mert saját gyávaságom ellen akartam küzdeni. Tény az, hogy magam csodálkoztam legjobban, hogy jelentkeztem. De nem voltam egyedül. Rajtam kívül még három bajtárs emelte fel meggémberedett karját. A szakaszparancsnok jóindulatú mosollyal nézett végig rajtunk. Talán nem is olyan hitvány katonák ezek a megkékült szájú gyerekek. Mosolyának hatása alatt még öten felemelték karjukat. — Jól van. Szedelözködjetek fel. Megyünk tovább. Kis habozás után felém fordult. — Te itt maradsz! Megvárod, amíg a század valamelyik szakasza megérkezik. Mert ez a század gyülekező pontja. A szakaszparancsnokkal közlöd, hogy mi tovább mentünk. Várják meg itt az egész századot, vagy menjenek tovább, de hagyjanak itt egy őrszemet, aki figyelmezteti a többieket, hogy ránk ne várjanak hiába. Megértettél? — Meg. A szakasz már útra készen állott. A szakaszparancsnok mégegyszer hozzám fordult. — Amint az első szakasz megérkezik, te jössz velük, utánunk. Téged nem hagyhatnak itt őrszemnek. Ez parancs. Megértetted? — Meg. Mikor a szakasz gltünt a ködben, és egyedül maradtam, súlyos kétségek rohantak meg. Hogy lehetséges az, hogy a század többi szakasza még nem érkezett ide, amikor egy időben kapták az indulási parancsot? Ennyi ideig nem késhetnek. Lehet, hogy más úton jöttek és máshol várnak? Vagy előbb érkeztek mint mi és nem vártak meg? Vagy bent rekedtek a faluban? Egyik magyarázat sem volt megnyugtató. Eszembe jutott, hogy a szakaszparancsnok milyen bizonytalannak látszott, amikor a vidéket fürkészte és a térképet tanulmányozta. Lehet, hogy mi vártunk rossz helyen? A hátam mögött valami ropogott a hóban. Hirtelen megfordultam. A kutya szaladt felém. Már teljesen megfeledkeztem M egállapítás. —• Mondd, Pisti, nem szcgyeled magad? Jancsi ugyanannyi éves, mint te, és egy osztállyal feljebb jár. Miért van ez? — Neki mindig jobbak voltak az otthoni dolgozatai, mint nekem. Tehetségesebbek a szülei. Gangszter felesége —■ Rendben van, menj és dolgozz. Csak ne úgy csináld, mint múltkor, hogy hat év múlva jöttél vissza. Mi a lehetetlen? — lSemmi sem lehetetlen, ha az ember komolyan akarja. — Úgy?! Próbált már tanár úr harmadmagával bemenni egy forgóajtón? Otthoni dolgozat — Tanító néni kérem, legyen egy kis elnézéssel a dolgozatnál...A papa egész nap az adóösszeírási Ívvel bajlódott. Filozófia. — Tegnap egész éjjel egy pillanatig sem aludtam, mert azon gondolkoztam, hogy mit fogok ma dolgozni. Most pedig olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok dolgozni. Bridge-itélet. Biró: Miért verte el ilyen csúnyán a feleségét? Vádlott: Kérem bíró úr, bridgeztünk, 13 pikk volt a kezében és 7 szanzadut mondott! Biró: Jogos felháborodás címén felmentem a vádlottat. Fogorvosnál. — Nem akarod meghallgatni a hires koloraturént- Lesnőt? .. .Most húzom ki a fogát! 27
