Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
Kárpát (LOS CARPATOS) i Szépirodalmi, képes családi tolydirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti Rátái Zoltán I. ÉVFOLYAM 5. SZÁM (6) Reg. de la Prop. Intelectual 577.537 1958. MÁJUS MIND HŐSÖK ŐK! Május hónap a hősök hónapja: egyrészről az anyák napja van benne — akik a jövő nemzedéknek adtak életet, hősi áldozatossággal nevelték azt fel — másrészt a hősi halottaknak a napja is ekkor van, akik hősi lélekkel adták oda életüket hazájukért. Hősök napján gondolatban ott állunk az egyszerű márványlap előtt Budapesten, amelyen csak két évszám van: 1914-1918. Ezt a hősi emlékművet a magyar kegyelet állította a magyar hősöknek, akik az első világháborúban estek el a frontokon. Azóta egy újabb háború is végigzúdult rajtunk, de ennek évszámait •még nem találjuk ott az emlékművön, egyrészről azért, mert ez a világháború még nem fejeződött be, hiszen még most is ezerszámra halnak meg hősi módon elveikért, a hazáért nemcsak katonák, hanem gyermekek, nők, munkások, papok, földművesek egyaránt, — másrészről a mostani bábkormány nem engedi meg, hogy tiszteljük hőseinket, akik életüket adták szüléikért, testvéreikért, akiknek csak egy bűnük van, és ezért nem engedik őket tisztelni: harcoltak az utolsó csepp vérükig “a baráti” Szovjetunió ellen. Ezzel szemben gombamódra emelkednek a szovjet hősi emlékművek, és a magyar népet tiszteletadásra kényszerítik azok előtt, akik meggyalázták asszonyainkat, tönkretették anyáinkat, és akik szolgaságba süllyesztették hazánkat. 4 Mi azonban, akiket nem irányít az otthoni terror, adjuk meg tiszteletünket nemcsak az első világháború hősi halottainak, hanem emlékezzünk kegyelettel azokra is, akik a második világháborúban, a Don partján, Budapest védelmében adták életüket értünk. Emlékezzünk azokról a hősi halottakról is, akiket a “felszabadítás’’ után gyilkoltak meg bírói Ítélet nélkül, vagy hamis vádakkal végeztettek ki, vagy Oroszországba kényszermunkára hurcolva pusztultak el a bányák mélyén. Ne feledjük az októberi hősöket sem, akik húszszoros ellenség ellen támadtak, emlékezzünk a gyermekekre, akik a felnőtteket megszégyenítő módon voltak hősök. A magyar hősök egyszerű márványköve az ezeréves emlékmű előtt fekszik. Szinte jelképezve azt, hogy nemzetünk ezer esztendeje a hősök áldozatán épült fel, mert csak az a nép maradhat meg a történelem folyamán, amelyiknek fiai hősökként tudják életüket adni a hazáért. Májusban ünnepeljük a másik hősi erényt is, az anyaságot. Békés időben is rendkívüli áldozatokkal teljes az anya élete. A háborús időkben azonban, a menekülésben, elnyomatásban, emigrációban kettőzötten nehéz ez a sors. A nehézségek és áldozatok mellett is mindig megvolt a tisztelet az édesanya iránt, mert az volt mindig a család szive, a családi élet melege és a kiröppent gyermekek számára a mágnes, mely mindig visszahúzta a családi fészekbe. A “felszabadítás” alkalmával tudatos irányítás mellett ezért akarták lerombolni az édesanyai családközpontokat, ezért gyalázták meg a magyar anyákat és leányokat. Anyák napján gondoljunk necsak saját édesanyánkra, aki természetesen a mi szivünkhöz legközelebb áll, hanem gondoljunk a magyar anyákra, akik életet adtak hőseinknek, akik nem tartották vissza a hősi küzdelemben férjüket, gyermeküket és akik a legnagyobb terror közepette is virággal tudták földiszíteni az októberi események után a hősi halottak emlékművét. Májusban emlékezzünk hőseinkről: akik életet adtak, és akiktől az életet elvették. Minél inkább akarják e kettős hősi erényt odahaza tiszteletlenséggel illetni, annál inkább harcoljunk azért, hogy: Adassák tisztelet a hősi erénynek! Kótai Zoltán.
