Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
MAGYAR SPORTHIRLAPÍRÁS MARGÓJÁRA Sport - sport - sport - mindenütt sport: a rádióban, a magazinban .tudományos folyóiratokban, mindenhol a nagyvilágban — és igy Magyarországon is, mely ország minden kicsisége mellett is sport-nagyhatalom lett. A sport-mozgalom fejlődése hozta magával természetszerűen a publicitást is és most, amikor az első magyar sportláp százéves jubileuma van, tisztelettel emlékezünk meg a megindulásról és annak megindítójáról. Sportról írtak már régebben is könyveket, a napilapok itt-ott megemlékeztek arról, mi a sport, és milyen sportesemények vannak. írtak arról a pár emberről, akik a külföldi példák nyomán elindíttották a testnevelést és a sportversenyzést hazánkban. Az első magyarnyelvű sportláp még csak lovászattal és vadászattal foglalkozott, de az 1858-ban megjelenő “A vadász és versenylap” egyre több és több oldalt szentel az ember-sportok közlésére. A lap alapitója: Bérczy Károly, iró, költő és legkiválóbb műfordítók egyike, Balassagyarmaton született 1821-ben. Tanulmányait Vácott és Budapesten végezte, és mint végzett jogász a Helytartótanács közlekedési osztályán kapott állást. Itt Széchenyi István közvetlen munkatársa lett. A testnevelés és a sport ügye iránti érdeklődése a Legnagyobb Magyarral való kap csolatára vezethető vissza. 1848-ban a Pilvaxbeli kerekasztal társaság forradalmi, költő és Írógárdájának a tagja és halálig benső barátság fűzte halhatatlan drámaköltőnkhöz: Madách Imréhez. A szabadságharc után, az ötvenes években a Pesti Napló munkatársa, majd mint kitűnő céllövő és szenvedélyes vadász, vadászlapot indított, —• s mint már említettük — száz évvel ezelőtt az első sportláp alapitója és szerkesztője lett. Életének főmüve: Puskin, Anyeginje-nek fordítása, amely irodalmi és művészi szempontból csaknem tökéletes, nyolcvan év után sem avult el. BércZy Károlyt az Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagjául hívták meg; és korának egyik legkiválóbb, legkulturáltabb hirlapirójá is volt egyben. A sportlapnak az általános, a testnevelési és a sport kérdéseit tárgyaló újszerű cikkeit maga a szerkesztő irta. Célul tűzte ki magának a nemzeti testnevelés szolgálatát és ennek fontosságát hirdette az újság minden során keresztül .holott alig volt olvasótábora. Feljegyzések vannak arról, hogy évekig csupán 300 előfizetője volt és a rendszeresen olvasók száma sem haladta meg az ötszázat. Bérczy Károlynak a magyar sportélet megteremtésében, megélénkitésében úttörő szerepe volt. Foglalkozott atlétikával, riportokat is közölt az evezős sportról, a korcsolyázókról, úszókról és ökölvivókról. Lassankint napvilágot látnak az újság hasábjain a labdajátékokra vonatkozó cikkei, az egyre nagyobb lendületet vevő vivósport eredményei, bővebb tudósításokkal és méltatásokkal. A sportláp nemcsak sport-, hanem magyar szempontból is fontos missziót töltött be. A szabadságharc bukása után a magyar sajtó alig-alig lélegzett. Bérczy Károly hirdette, mégpedig nem veszélytelenül, hogy nyelvében él a nemzet és magyarul beszélni kell, a nyelvet ápolni és szeretni. Lapjában cikksorozat jelent meg „Sport és nevelési irányunk” címen, mely szintén nemcsak sportirodalmilag volt nagyjelentőségű, hanem magyar szempontból is. Lapjának fejlődését és az igazi sport fellendülését nem érhette meg, mert 1867-ben, fiatalon, elhunyt. Sportlapja azonban tovább élt. Feledésbe merült sportszerkesztők után egy másik nagyszerű magyar iró: Lövik Károly, lett a lap szerkesztője. Lövik Károly, ez a szikár, zárkózott ember, nemcsak egyik legkiválóbb novellistánk, hanem európaszerte elismert sportszakértő is volt. Ebben az időben azonban méláz első magyar sportláp nem állt egyedül, hanem lassankint újabb és újabb csak sporttal foglalkozó lapok támadnak. így lát napvilágot a Sport, Tornaügy, Herkules, Magyar sport, Sportvilág, és innét már csak egy ugrásnyi az út a Nemzeti Sport, Sporthirlap és az ezeket követő sportnapilapok is. Bérczy Károly úttörő munkája, az amire emlékeznünk kell ezen az évfordulón. Lapja megoldotta a maga elé tűzött feladatot és hatvan év után, a vesztett háború végén, 1918-ban csendesen megszűnt. Ez alatt a hatvan esztendő alatt kitartóan, fanatikusan dolgozott a magyar sportért és annak dicsőségéért. Bérczy Károly életével, munkásságával kevesen foglalkoztak (Balogh Károly, Antal Zoltán és mások), és a mostani évfordulón sem olvastunk róla megemlékezést. Kétségtelenül úttörő munkát végzett, fanatikus előfutára volt a magyar sportügynek, a testnevelés és testedzés gondolatának. És most, amikor a magyar sportolók sport - nagyhatalommá tették hazánkat, amikor a magyar sport és a tudományos sportirodalom világszerte az élen jár, emlékezzünk Bérczy Károlyra, a gondolat megindítójára és lélekben helyezzünk szerény virágot elhagyatott távoli sírjára. Dr. Zöld Ferenc. 21
