Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
elzárkózottságukból előhívnák őket, akkor egyszerűen kétségbe lehetne esni a lelkek halhatatlanságán. Hogy a földi élet őt még menynyire foglalkoztatja, abból is kitűnik, hogy felesége hétköznapi, apró gondjaival teljesen tisztában van, és biztatja, hogy ne essen kétségbe, ne csüggedjen. Vigasztalásul még beígér a közeli napokra egy levelet is a leányuktól, aki Délafrikában van férjnél. Mikor ez a levél a következő reggelen tényleg ott hever a levélszekrényben, a hölgyek meg vannak győződve, hogy ezzel a fiatalemberrel a század legnagyobb spiritiszta felfedezését csinálták, és elhatározzák, hogy ezentúl egy szeánszot sem tartanak meg nélküle. Eleinte hajlandó is, de később kimerültségről kezd panaszkodni. Gyenge fizikumával és megtámadott egészségével nem érzi magát elég erősnek, hogy a szellemidézés megerőltetéseit elviselje. Annál kevésbbé, mert napközben, mint banktisztviselő keményen kell dolgoznia- Nem akar többet részt venni, és minél inkább könyörögnek a hölgyek, ő annál konokabban tiltakozik. Végül pénzt ajánlanak neki, először 10 márkát, aztán 25-öt, végül 50 márkát minden egyes szeánszért. De már egy hónap múlva újra sztrájkol. Most családi gondok nyomják. A nővére beteg, és sürgősen szüksége van egy kúrára. Erre 500 márkát kap, és mikor a nővér meghal, és adósságokat hagy maga után, ismét ugyanezt az összeget kapja. Utoljára még az állását is elveszti, aminek természetesen a megerőltető esti szellemidézések az okai. A hölgyek megint segíteni készek. Amikor elmondja nekik, hogy önállósítani szeretné magát, rendelkezésére bocsátanak 3000 márkát. Hálából egy materializációval viszonozta a segítséget, és Nagy Frigyes asztráltestével ajándékozta meg a szellemhívő társaságot. Két hét múlva aztán a mestermüvét adta elő. Transzállapotban Bismarckot jelentette meg a hölgyeknek, aki az ő hangján keresztül egy hamaros inflációt jövendőit a hallgatóságnak. Amikor ezek kétségbeesve kérdezték, hogy akkor mit csináljanak a félretett pénzükkel, az államférfi azt tanácsolta nekik, hogy a médiumhoz forduljanak. Ezt a hölgyek meg is szívlelték, és mikor a fiatalember megígérte nekik, hogy a pénzüket értékálló dolgokba fogja fektetni, néhány nap múlva 45000 márkát adtak át neki. Aranyat és brilliánst akart nekik ezért venni, de ehelyett felszívódott ő maga is a semmibe, mint a szellemek, akiket olyan lelkesen és annyi sikerrel idézett. És vele együtt eltűnt a háztartási alkalmazott. Hála a rendőrségnek, amelyik már két hét után megtalálta ezt az ügyes párocskát, nekünk is alkalmunk van megismerni a „természetfölötti erőkkel rendelkező“ fiatalembert, összesen 22 éves, a neve Eberhard Wolke. A csinos, halvány arca, érzékeny, sötét szemei kimondottan ideális külsőt nyújtanak hozzá, hogy médium legyen. Annál inkább, mert homloka mögött éles ész és nagy képzelőtehetség rejtőzik. Rendes szülőktől származott, és kitanulta a fodrászmesterséget, de sohasem gyakorolta, mert valami mindig közbejött, — egyszer zsarolás miatt börtönbüntetés, ahogy a tárgyaláson megtudjuk. Médiumi képességeit a nálánál négy évvel idősebb háztartási alkalmazottal való ismeretsége után fedezte el. Elfriede, így hívják a leányt, csinos, barna teremtés, úgy látszik a fejébe vette, hogy a bíróság előtt a bolondot játssza. Értelmes arcán ostoba vigyorgással jelenti ki, hogy semmire sem emlékszik. Végül, mikor a bíró elveszti türelmét és alaposan ráförmed, egyszerre normálissá válik. Tőle tudja meg a bíróság, hogy Eberhard hogyan tudott ennyire sikeresen R.-né spiritiszta körében működni. — Sohasem érdekelt ez a szamárság, — mondja, — bár többször kértek, hogy csináljam velük. Elnök: Miért kellett volna velük csinálni? Elfriede: R.-né és az ismerősei azt akarták tudni, hogy nem vagyok-e jó médiumnak. Elnök: Szóval már akkor is becsapta őket? Elfriede: Ó nem, ahhoz túl borzalmas volt nekem az egész. De mikor aztán Eberhardot megismerte, nem félt többet semmitől, mert a fiú, aki semmi természetfölötti erőben nem hitt, egyszerűen kinevette. Mindazonáltal a dolog nagyon érdekelte, mert amilyen éles felfogó képessége volt, rögtön átlátta a nagy lehetőséget, ami itt kínálkozott. És miután mindaz, amit neki Elfriede a szellemidézésekről mesélt, nem volt elég, egyik szeánsz előtt elbújt a lány szobájába, ami éppen szomszédos volt azzal a helyiséggel, ahol a hölgyek ültek, és fülét a falhoz szorítva hallgatózott. Noha csak gyengén hallotta az ott történteket, de már ez is elég volt, hogy képzelőereje élénken dolgozni kezdjen. Elfriede azt állítja, hogy ő akkor még nem tudta, hogy Eberhard csalási szándékokat forgat a fejében. Az egészet egyszerűen tréfának fogta fel. Csak tréfából fúrt két lyukat a falon keresztül és látta el a fiút a résztvevők személyes körülményeinek leírásával is, amivel az ki tudta fejteni azt a látnoki erőt, ami a hölgyeket teljesen lenyűgözte. Arról hallgat Elfriede, hogy a különböző “jelenségek” hogyan álltak elő. De itt meg Eberhard ad felvilágosítást, aki — tetőtől talpig gavallér — rögtön leszögezi, hogy ő a felelős a különböző ötletekért. A szeánsz-estéken Elfriede kimenőt kért, nehogy a háziasszony gyanút fogjon, hogy összedolgozik a médiummal. Valóban el is ment hazulról, de rövidesen a médium megérkezése után visszatért. Lehúzta a cipőt, és felvette a kopogó szellem szerepét ,a könyvespolc mögött fúrt lyukakon keresztül könyveket lökött le, és a már előzőleg cérnával megerősített tárgyakat mozgásba hozta. 10