Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-04-01 / 4. szám

lom nemcsak magyar szempontból fontos, ha­nem világtörténelmi jelentőségű esemény. Elin­dítója egy folyamatnak, amelynek útját, állo­másait, végét nem ismerjük. De joggal remél­hetjük, hogy igaza lesz Milován Djilas-nak, a volt kommunista jugoszláv politikusnak, aki azóta a többi között éppen ezért a jóslatáért börtönben ül, amikor azt mondotta: A magyar forradalom a kommunizmus (és ezzel a szovjet imperializmus) végének kezdete. SZÉLJEGYZETEK EGY VILÁGNÉZETI TANULMÁNY MARGÓJÁRA Irta: Dr. Csávossy Leó. Az egyik new-yorki könyvkereskedésben pil­lantottam meg “A jövő szolgálatában” cimü könyvet. Belelapozva, mindjárt megragadta a figyelmemet a könyv szerzőjének, Berzy Jó­zsefnek újszerű és bátor állásfoglalása egy olyan magyar feladattal és kötelességgel szem­ben, amelyet az elmúlt esztendőkben az emig­­rációs sajtó nagy többsége alig-alig tárgyalt Jóllehet ez a feladat, mégpedig nemzeti és ál­lami életünk jövendő utjának az előkészítése, az emigráció széles rétegeit egészen közelről érdekli. Annál is inkább, mert minden gondol­kozó és nemzetét hűen szerető emigráns nagyon jól tudja, hogy a feladat lelkiismeretes és meg­fontolt előkészítésében és megoldásában tölt­heti be az emigráció a maga egyetlen igazi tör­ténelmi misszióját. Azt a missziót, amely min­den kétséget kizáróan föléje emelheti egy olyan megítélésnek, mintha az emigráció sohasem lett volna több, csak néhány ezer vagy tízezer elüldözött személy kollektiv célokat nem kö­vető, csak önmaga boldogulását kereső, önélet­mentő akciója. A szerző alapos politikai kulturáltságról tesz bizonyságot, s tanulmányának vezérlő gondola­tával — a felszabaduló Magyarország újjáépí­tése — nemcsak végig ébren tudja tartani az olvasó érdeklődését, de azt fokozni is képes. A vérbefojtott szabadságharc az illúziók illatát eloszlatta, jogos reményeink délibábos tündér­képeit pedig begyászkeretezte az UN, s rádöb­bentünk a valóságra: saját magunknak kell majd leraknunk a jövő ezer esztendő épületé­nek fundamentumát. Milyennek szeretnénk lát­ni a béklyóitól megszabadított új magyar ha­zát? A kül- és belpolitikai problémák egész sorozata vár majd megoldásra. Sajnos, az emig­ráció szellemi közönye, lelki széttagoltsága már-már akuttá súlyosbodott. Nincs feje en­nek az életerős atlétatestnek. Feszülnek az izmok, de nincs összpontosító, kohéziós véle­ményalkotás. Pedig nem szabad felkészületle­nül ^szájtátva nézni a világesemények rohaná­sát. “Deus ex machina” jöhet egy újabb 1956 október! Nem az emigráció, hanem a felszabaduló or­szág együttes akaratmegnyilvánulása fogja döntő súllyal determinálni a jövő életformáját, de az emigráció értékes tapasztalatai nem hagyhatók figyelmen kívül. A lepergett tizen­három esztendő új utakat jelölt ki, s a józan magyar nép hangulata eléggé ismeretes. Lehe­tetlenség és célra nem vezető bármilyen kül­földi példát szolgai módon lekopirozni. Az USA ideális demokráciája csak az Egyesült Államokban valósítható meg. Ugyanúgy hiába kísérleteznénk a duna-tiszaközi homokon kecs­keméti barack helyett grapefruitot termelni, vagy a szegedi paprika humuszos talaján ba­nánerdőket létesíteni. Egy bizonyos: a diktatúra-kormányzásnak végleg bealkonyodott. Az ország jövő mezőgazdasági, ipari, keres­kedelmi berendezkedése természetesen legfő­képpen attól függ, hogy a trianoni békeparancs rozsdásodó béklyóit össze tudjuk-e majd törni, s lerázni magunkról vagy sem. A Székelyföld jelenlegi autonómiája óriási jelentőségű, mert rést ütött a “Románia maré” mániákus hóbort­ján. Az erőszakkal elszakított nemzetiségek visszasírják a magyar államhoz való szorosabb kapcsolatukat, s ennek békés, becsületes rende­zése minden egyéb, jelenleg súlyosnak látszó problémát egy csapásra és végleg megoldana-Ezek azok a nagyjelentőségű gondolat-komp­lexumok, amelyeket Berzy József a már emlí­tett tanulmányában tárgyal, vagy meghányni­­vetni proponál. S ha a vitát sikerül megindíta­nia, már ezzel is lerakta az első téglákat az építkezés: a magyar jövő szolgálatában. A 74-oldalas értékes politikai elmefuttatást és vi­lágnézeti tájékoztatót minden emigráns ma­gyarnak el kell olvasnia, hogy ő is téglahor­dozója legyen a jövő boldog Magyarország megingathatatlan épületének. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom