Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
Reményik Sándor: PILÁTUS A pörnek vége. Elvégeztetett! Véres a kereszt tövében a íü. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék! Én unlak titeket, Únom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, S a mellük-verő messiásokat! A Nap hevét az átkos ég alatt, A zagyva szókat s buja színeket, És magamat! és uramat, a császárt, Ki bíróvá tett ilyen nép felett!!! Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe, Amíg unottan odalöktem nékik: Szegény bolond! Pedig csak álmodott, Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott — de ezeknél tán szebben... Már virradt fenn a koponyák hegyén. Vájjon álmodik-e még a kereszten? Valamit szólt nekem az igazságról... Azután némán vérzett. Ragyogott. Gúnnyal kérdém, az igazság micsoda? Felelte: “Én vagyok’’. — — Eh! Hát kicsoda nékem ez az ember? A csőcselék morajlott, mint a tenger... És úntam emezeket; untam ezt is... Egy messiással több vagy kevesebb — Pilátus lelke nem lesz nehezebb! De könnyebb tán ez Istenverte föld! Untam a dolgot s odalöktem: vége! De jaj, vájjon kire freccsent a vére?! —” Az alkonyra, melyre az éj leszáll; De helytartó nyugtot nem talál... — “Feszítsd meg!” — Üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyverem, Nem volt elég lándzsásom odakünt. Vagy... vagy tán üres vagyok idebent?! Eh! Mit bánom én! Minden bölcs üres! Bús madarak! El a szívemből! Hess! Feszítsd meg! Üvöltöttek a fülembe! Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát! Te véres-kezű, szennyes csőcselék, Haha! Feszítsd meg hát a Messiást!! Él-e, meghal-e? Egy marad az átok, Isten nem váltja meg ezt a világot! Mi közöm hozzá?! Feszítsétek hát! Vigyétek... Vitték... A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt?! —” Csend most! De hallga! künt az éj kopog, Pilátus udvarában a papok: “Uram, mi véled így egyet nem értünk, Ahogyan írtad, botránkozás nékünk, Rex-nek uram, csak ö mondta magát: Nem készítetted jól a Golgothát!”Ni, milyen csúnya, rőt láng a szemén, Kővé vált nádszál, oly kemény. Odafönt csöndben hallgat a kereszt, Pilátus nő, amint beszélni kezd. “A messiástok megmenteni késtem, De négy betűt a keresztjébe véstem, E négy betű az én becsületem! Hadesre, ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem a várost, Rómát, az imperátort s magamat: E négy betű az én becsületem! Papok! Zsidók! Hozzátok szólok nyíltam, Halljátok: Amit megírtam, megírtam!!!” — ...- Bent csend, de künt az éj zsoltárba kezd, S áll a zsoltáros éjben a kereszt! —• Hősök-tere az ezeréves emlékművel.
