Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Jó HÁZI RECEPTEK lsli-jánk. 200 gr. liszt, 200 gr. vaj, 100 gr. cukor, 100 gr. mogyoró összegyúrva, vékonyan kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, sütjük. Kettőt-kettőt baracklekvárral öszszeragasztunk és csokoládégússzal bevonjuk. Hab-kiflicskék 2 tojásfehérjét, 250 gr. cukorral, kevés citromlével habosra keverünk, 1/2 óráig. Darált mandulában meghempergetve kiflicskéket formá* lünk és kikent, lisztezett tepsibe téve, lassú tűznél, langyos sütőben szárítjuk. Zöldség koch 40 gr. vajból és 120 gr. lisztből rántást csinálunk és ezt feleresztjük 4 deci tejjel és sűrűre főzzük. Mikor kihűlt, jön bele tetszés szerinti sós vizben főtt zöldség, kb. 1/4 kg., 4 tojás sárgája és legvégül a 4 tojás felvert habja. Kochf ormát kivajazunk és kilisztezünk, beleteszszük a masszát, lefedjük és forró vizben kb. 3/4 óra hoszszat gőzben főzzük. Ha kész, kiborítjuk és sajttal meghintve tálaljuk. Csinálhatjuk: spenóttal, zöldborsóval, zöldbabbal, spárgával, kelbimbóval, vegyes főzelékkel, stb. Brioche 150 gr. vajat habosra keve-FÉRFIAK AZ ÁLTALUK NEM KEDVELT FOGLALKOZÁSBAN (Ez a témakör sok feleséget gondolkodóba ejthet. A hivatással járó munka a férfi lelki beállítottságára sokszor döntő. Éppen ezért erős behatással van a környezetére is.) Sok asszony szenved azalatt, hogy férjének olyan foglalkozása van, amit csak kényszerűségből gyakorol. Legtöbbször a kötelesség hajtja, hogy sajátmagának és családjának a megélhetését fedezze. Minden nap új kín neki, önmagának újbóli legyőzése. “Legszívesebben mindent odavágnék és elmennék...” mondják, az ilyen férfiak, vagy pedig fenyegetőznek: “Egyszer majd még mindent felborítok!” Ha megfigyeljük az asszonyok beállítottságát férjük egy-egy ilyen kitörésére, azt kell tapasztalnunk, hogy a legtöbb esetben bámulatos megnemértést mutatnak férjük helyzetével szemben. “Igazán meg lehetne elégedve egy ilyen jó állásban!” sóhajtanak az asszonyok. “Én nem is tudom, tulajdonképpen mit akar. Hiszen szépen megélünk, nem elég ez?” Itt egy tévedést kell helyreigazítani: egyáltalán nem elég, ha a férfi a munkája elvégzésével biztosítja családja megélhetését. Nagy külföldi ipari vállalatoknál véleménykutatás kapcsán statisztikát állítottak össze, amiből kiderül, hogy általában a férfiaknak csak negyven százaléka elégedett és érzi teljesen jól magát jelenlegi foglalkozásában. A fenmaradó hatvan százaléknak kb. a fele arra törekszik, hogy több befolyása legyen, tudását jobban ki tudja aknázni, míg a másik fele teljesen a neki nem megfelelő helyen van. Ezek az emberek egy véletlen folytán vagy kényszerűségből jutottak állásukhoz. Aztán részben belső vagy külső kényszerből, részben pedig kényelemszeretetből ennél a foglalkozásnál maradtak. Munkájukat “szükséges rossz”nak tekintik és semmiféle törekvés nincs bennük, hogy előbbre jussanak különleges eredmények felmutatásával. A rosszkedvűk, undoruk, ami a nem kedvelt foglalkozás közben felgyülemlik, otthon aztán kitör. Gyakran annyira igazságtalanok, hogy családjukat, feleségüket teszik felelőssé a rájuk kényszerített foglalkozásért. Részben joggal, de legtöbbször jogtalanul! Mert utóvégre mit tehet arról egy asszony, hogy őt a férje olyan időpontban vette feleségül, mikor még titokban más tervei voltak a hivatásával kapcsolatban is és ezeket aztán már a családi kötelezettségek miatt nem tudta megvalósítani. Az asszonyt tehát a legtöbb esetben nem terheli közvetlen felelősség. De mégsem szabad neki egyszerűen vállatvonva elkönyvelni, hogy férje nem szereti foglalkozását. Ha a férfi a munkájában elégedetlen, úgy automatikusan fokozódnak a feszültségek a házasságban is. A házasság, — mint ahogy a kutatások bizonyítják, — boldogtalanná válik. A férj pedig rendszerint a feleségét okolja és rá hárítja a hibát, hogy munkájában rosszul érzi magát, ami pedig idejének többé-kevésbbé legnagyobb részét igénybeveszi. Éppen ezért egy asszonynak sem szabad elmulasztania ebben a vonatkozásban bizonyosságot szerezni. Ha tényleg rádöbben arra, hogy férje a jelenlegi hivatásos ténykedésében nem elégedett, akkor szükséges, hogy a házastársak egymásközt ezt körünk, majd beleteszünk 750 gr. lisztet, 4 to^ássárgát egyenkint, pici sót, 2 kanál cukrot 2 kanál tejfelt és a 20 gr. élesztőt (ezt előzőleg kis tejfellel megkelesztettük). Kidolgozzuk addig, mig a tészta leválik a kanálról. Gyúródeszkára nagy cipóban elhelyezzük és kelni hagyjuk, mig kétszer akkorára megnő. Ekkor kis fánkszaggatóval kiszaggatjuk, tojássárgájával megkenjük és sütőben sütjük. 48
