Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Mindenütt hiába kísérletezett a vörös-keresztes kirendeltségeknél. Seholsem talált meghallgatásra kérelme. Még csak könyőradományokkal sem tudták segiteni. Nem a jóindulat hiányából. Csupán nem tartották magukat illetékeseknek, hogy ügyében eljárjanak. Az ilyen nemzetközi intézmények tökéletesen vannak megszervezve. Végül lemondott a társadalom jóindulatáról és Triesztben zsák-hordással kezdett foglalkozni. Hónapokig tartó keserves munka után végre összegyűjtött annyi pénzt, hogy meg tudta fizetni a harmadik osztályú vasutijegy árát Budapestig. Mikor hazaért, csak nagy nén jenek sir ja várta és menyasszonyának házassági hire. Egy hét alatt bejárta az összes hivatalos helyeket, hogy valami segítséget kapjon. De ezekben a hivatalokban azok ültek, akik nem vettek részt a háborúban, mint a közigazgatás számára nélkülözhetetlen személyek. Épen ezért nem nagyon rokonszenveztek azokkal, akik elvesztették a háborút, és megakadályozták jogos előmenetelüket. Mert az elszegényedett állam kénytelen volt leszállítani a köztisztviselők fizetését. így Tubákot csak szemrehányások fogadták. Miért jön akkor, amikor a hadviseltek felsegélyezésére előirányzott költségvetési tétel már kimerült? Miért kellett megszöknie? Miért nem várta meg a türelmesen a hivatalos hazaszállítást? Fegyelmezetlen emberekkel semmit sem lehet kezdeni. Állást sem sikerült találnia. Mert mit tudott? Miben volt gyakorlata? Ember ölni. Gépfegyverrel, kézigránáttal, ágyúval, szuronnyal. Eékében ez nagyon alkalmatlan mesterség. Itt ült velem szemben, az öreg budai kávéház kopott márványasztalánál. Megviselt ruhájában, amelyet Triesztben harmadkézből vett. Soványan, szomorúan és fáradtan. Nagynéni és menyasszony nélkül. És nem volt helye abban a társadalomban, amelyet szerény véleményem szerint nem volt érdemes megvédeni. — Most már láthatod — mondta — hogy az én életem kész regény. Érdemes volna megírnod. — Persze... persze... Majd gondolkodom rajta. Nem lett volna tapintatos részemről, ha őszintén megmondtam volna neki véleményemet. Hogy történetében nem találok semmi különös érdekességet, vagy rendkívüliséget. Ezeken a kalandokon minden tizedik ember átesett, aki részt vett a világháborúban. De viszont egy sem akadt közöttük, aki titokban akarta volna tartani kalandjait. Lépten-nyomon elmesélték fűnek-fának. így mindenki torkig volt már az ilyen történetekkel. Százezrek jutottak fogságba. Ezek mind éheztek és fáztak hosszú éveken át. És mivel a nőknek nem legnagyobb erényük a türelem, a távollevőket ezrével hagyták el a menyasszonyok, sőt még a feleségek is. Hogy az idősebb rokonok időközben való elhalálozásáról ne is beszéljek. Nem tagadom, hogy szökésében volt valami kalandosság. De nélkülözött minden olyan részletet, amely érdekessé tehette volna. Ha Tubák nyitott szemekkel járt volna a világban, bizonyára sok olyan dolgot látott volna, amit érdemes megirni. De ő csak arra szorítkozott, hogy mindennapi betevő falatját összelopkodja a kinai kikötőkben. Ez minden esetre megbocsátható. Az meg határozottan dicséretes, hogy Triesztben zsákhordással kereste meg az utazási költséget. És végül nagyon szomorú, hogy elvesztette nagynénjét és menyasszonyát. De ez senkit a világon nem érdekel. Persze ezt nem mondhattam meg neki. Egy darabig csendben üldögéltünk. Tubák meredten bámult maga elé. Teljesüli kívánság — Mondd csak, Anti bácsi, teljesült neked valaha valami gyermekkori kívánságod? — Hogyne! Amikor az édesanyám a hajamat alaposan megcibálta, mindig azt kívántam, bárcsak ne lenne egyetlen hajam sem. Uj gyógymód Falusi parasztgazda először látogat el egy nagyvárosba. Egy hotel halijában figyelmesen szemléli a felvonót és erősen gondolkozik, hogy a skatulyaszerü kis helységnek mi lehet a rendeltetése. Egyszerre látja, hogy egy öreg aszszony belelép, mire az ajtó becsukódik. Rövidesen újra kinyílik és egy gyönyörű fiatal lány lép ki a kis helységből. — Úristen, — suttogja álmélkodva a gazda, — el kellett volna hoznom az anyjukomat. Nem baj! — Papa, a feladat megoldása, amit tegnap nekem csináltál, hibás volt. — Ó, igazán sajnálom. — Nem tesz semmit. A többi papa sem tudta jól megoldani. .. — Ó, ezt csak akkor csináljuk, ha vendég jön. Ugyanis káromkodik! 29
