Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-03-01 / 3. szám

got is létrehozzák. Talán nem lesz érdektelen, ha a kezdeményezők közül néhány nevet ide­iktatunk. A vitorlás-sport megindításának ve­zéralakjai: Esterházy László, Nádasdi Ferenc Odescalchi Arthur, Sziklay János, Némethy Er­nő, Kállay Gyula, Széchenyi Dénes, Károlyi László, Zichy Antal, Szarvassy Sándor, és Szek­­rényessy Kálmán voltak. A hajók neve: Hableány, Vészmadár, Sárgarózsa, Commodore, Hercegnő, Szélvész, Álom stb. A vitorlás-sport fénykora a XX. század ele­jéig tartott. Ettől kezdve bizonyosfokú hanyat­lás állott be. Adriára és más vizekre vitték a hajókat. A régi társaság is széjjelment, meg­ritkultak a sorok s hajósok távolabbi tájak felé vágyódtak. Az első világháború előtt megpróbálják a vi­torlás életet újjászervezni (Gordon Róbert, Gálos Kálmán, Kienast Ferenc és Klösz Ká­roly) és megalakul a Balatoni Yacht Club. Azután újabb hosszú szünet. Az 1920-as évek­ben Füreden, Almádiban, Lellén és Keszt­helyen újra feltünedeznek a hajók, és pár év­vel később már Olaszországból, Ausztriából, Németországból, és máshonnan utaznak ver­senyzők Magyarországra. Egyre szélesebb és szélesebb rétegek előtt lesz kedvelt a balatoni vitorlás-sport. 1930-ban alakul meg a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség, mely belép a Nem­zetközi Szövetségbe, és 1933-ban a vitorlás Európai Bajnokságok megrendezését is a bala­toni magyar sport emberekre bízzák. Feltűnnek a fehér vitorlák, ugrásszerűen szaporodik a vitorlás-sport versenyzőinek a száma. Azután újra jön a háború, és minden, ami ezzel kapcsolatos... Mégis 8-10 évvel eze­lőtt kezdik tatarozni a régi clubházakat, megin­dul a hajóépítés is, és a két év előtti statiszti­ka szerint ismét 500 hajó van a Balatonon. Az igazolt versenyzők száma 300 körül mozog, de a vitorlázás sportját több ezren űzik. Széche­nyi István szobra a balatonfüredi sétányon vál­tozatlanul néz a magyar tengerre, amelyen nyaranta a napfény ragyogásában a fehér vi­torlák százai röpülnek. Százéves a balatoni vitorlás-sport. Biztosan megírják szakszerűen, forrásmunkákkal, tehni­­kai leírással és emlékekkel, színes felvételek­kel és hajó képmásokkal ennek az elmúlt év­századnak vitorlás-sport történetét. E sorok nem akarnak históriát adni, hanem csak nagyon távolról meghajtjuk fejünket az előtt az ünnep előtt. Ilyenkor a jubileumokon po­hárköszöntők hangzanak el — mi is emeljük poharunkat: — Balatoni százéves vitorlássport — Isten éltessen sokáig.. . Dr. Zöld Ferenc. OZORAI PÉLDA Ötven huszár volt akkor a Szabadság, annyi volt itt a nemzet, a magyar. És szembe vélük császári parancsra tízezer fö, tizenkét ágyúval végig a völgyön, a Sió lapályán rohamra készen, — középen a híd. Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, ha az a hídfő, az is elesik. Óh sármelléki magyar Thermopylae — Haloványul a legendás görög merészség és ravaszság a huszárok merészsége és nagy esze mögött. Megindultak, — nem le, az ellenségre: a hegyre föl és másfél napon át kerülgették, csak járták körbe-körbe a vén Kálvária-hegy derekát. A hegy mögött, mint színfalak mögött, még csizmát és csákót is cseréltek ök. Előbb huszárok, most bakák vonultak a hüledezö ellenség előtt, mely várta, várta rettegve, mikor dől nyakába az a tenger népözön. Húsz tűznél főzték a gulyást a lányok a másik hegyen, a Tükörcsösön. Megdördült ott lenn végülis az ágyú, hetedhatárig körözve szavát. Kihullt a sorból fenn egy-egy huszár, de a többi csak járt, csak vonult tovább. Amíg feltűntek baltákkal, s üvöltve, mint a nádasok csikaszkölykei, a pusztaiak... s a szemközti dombon: Dégröl Perczel, Szilasról Görgey! Szorító, Lödözö... egy-két dűlőnév hirdeti csak, mi történt azután. Nyolcvannyolc esztendő múltán merengve ülök az őszi vén Kálvárián. Vadászkutyám elnyúlva vár... a puskát papírral cseréltem föl a térdemen. Nem a cserjést, a magas őszi felhők bozótját kémleli tekintetem. Hegyre kerültünk... vagy hegyre szorultunk, barátaim, be megritkult sorunk! S be védtelen, jajt-zümmögö alattunk az édes ország, melyért harcolunk; be ingatag a hídfő és be hangos az ellenség!... hogy tódul már felénk! Még rejti, dugja — változik a harcmód — de látóim én már minden fegyverét! 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom