Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
Kárpát (LOS CARPAT OS) Szépirodalmi, képes családi folyóirat a világon szétszórt magyarok részére Szerkeszti Kótai Zoltán 3. ÉVFOLYAM 3. SZÁM (4) Reg. de la Prop. Intelectual 577.537 1958. MÁRCIUS Mi a szabadság? Március idusán és a legutóbbi szabadságharcunkkal kapcsolatosan sokat és sokszor beszélünk a szabadságról, de kevésszer gondolunk arra, hogy tulajdonképpen mi is az? Minden egyes emberben és minden nemzetben megvan a szabadság vágya. Mindenki szabadulni akar mások befolyása, elnyomása, kényszere alól. A függetlenségre való törekvés velünk-született hajlam. Sajnos a valódi szabadságot sokan összetévesztik a téves szabadsággal. Ilyen esetben nem az igazi elnyomótól akarnak megszabadulni, aki tönkreteszi az egyén és nemzet életét, hanem mentesülni akarnak olyan kötelezettségektől, melyeket minden embernek teljesítenie kell, ha méltó akar lenni az ember névre. Három közösség van, amelyiknek minden ember tagja és amely közösségek beleszólnak egyéni elgondolásainkba, függőséget jelentenek és némelykor azt érezzük, hogy jó lenne megszabadulni ezektől a közösségektől. Az első ilyen közösség a család. A serdülő ifjú mind terhesebbnek érzi, ha szülei beleszólnak dolgaiba, szabadulni kiván befolyásuktól, és a végén otthagyja a családi fészket, hogy olyan családot alapítson, ahol szabadság van, s ahonnan majd az ő gyermekei is hasonló hamis szabadságvágytól hajszoltan szintén ki fognak röppenni. Hányszor kallódik el ilyen esetben a gyermek és megismétlődik a bibliai jelenet a tékozló fiúval, aki mások szolgálatában, a disznók moslékja mellett veszi észre tévedését. A másik közösség a nemzet egysége, mely még súlyosabban szól bele egyéni szabadságunkba. Törvényeivel megköti az egyéni szabadságot, és van idő, amikor még életünkre is igényt támaszt. Vannak, akik megúnták a nemzeti kötöttséget és idegenben keresik a szabadságot. Ott nincs kötelező katonai szolgálat, és csodálatos módon még az adót is szívesebben megfizetik idegenben. Amikor érdekeik úgy kívánják, Coriolánként támadnak szülőhazájuk ellen, ha pedig annak dicsősége előnyt jelent, szívesen mondogatják, hogy “magyar-származású”-ak. A harmadik közösség a vallás, amely lelkünk teljes meghódolását kívánja Isten előtt. Nemcsak a fizikai életünkbe szól bele, hanem ott van parancsaival minden gondolatunk mögött is. A “szabad gondolkozásúak” szabadulni akarnak az Istennel szemben fentálló függéstől. Mindent kritizálnak, ami az Egyházzal, a tanításával és a papsággal kapcsolatos, nehogy veszélyben legyen egyéni szabadságuk, amikor vasárnaponkint istentiszteletre kellene menni, vagy amikor az egyházat kellene támogatniok. Ezeknél a nemzeti és vallási szabadság-törekvőknél eszembe jut Jörgensen, norvég író, örökértékű meséje az esztelen pókról. Ez a pók egy magas fáról ereszkedett le, és egy gyönyörű hálót készített magának. Amint gyönyörködik benne, látja, hogy egy szál mintha felesleges lenne. Ez volt az, amin annakidején leereszkedett a magasból, hogy hálóját elkészítse. Gyorsan fölszalad a legmagasabb pontra, és elmetszi a szálat. A pókháló, a remekmű, összetöpörödik, semmivé lesz, mert a pók a főtartó szálat vágta el, ami az egész hálót erőssé tette. Amikor szabadságunkért küzdünk, nem szabad az Istennel és egymással összekötő szálakat elszaggatni, mert ezekre a szálakra szükség van: ezek teszik az egyént és a nemzetet erősssé. Azok ellen kell harcolnunk, akik illetéktele-
