Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám

TORNÁSSZUNK GYERMEKÜNKKEL! Anya gyermekével evezősmozdulatokat gyakorol. Terpesz­ülés, Az anya lábai a gyerekén rajta. A kezek a rudat fogják. Az anya hátrahajlik... .. .és maga után húzza a kicsit. Utána fordítva, a gyerek hajlik hátra és húzza az anyját. Lassan-lassan odáig kell jutni, hogy a hátukkal majdnem a földet érik. Nagyon harmonikus gyakorlat. — Szeretsz? — kérdi a fér­fi, csakhogy valamit kérdez­zen. —- Igen — suttogja a nő, de az esze másutt jár. ,|Ezek már annyira nem ki­vannak egymástól semmit, hogy — okvetlenül együtt fognak maradni, j ■ Könnyű jónak lenni olyas­valakihez, aki már nem ér­dekli az embert. Mindig csodálkoznak a sze­gények, hogy a gazdag mi­lyen nehezen adja a pénzt. Pedig ez természetes. Hiszen ezért gazdag. Az első szerelem azért a legszebb, mert akkor magát a szerelmet szereti meg az ember. Az útleírás a szegény em­berek földkörüli utazása. a nyakon duplán van, és szé­pen kifekszik. A gomblyuk­nak megfelelően a pánt má­sik oldalára egy gombot var­runk. Összeállítás: Az ujját össze­varrjuk. A kézelőket duplára hajtjuk és a belső részét az ujja aljához baloldalról hoz­zá varrjuk. Ezután a pullover oldalvarrásait is összevarrjuk, csak a válltól számított 23 cm. magasságot hagyjuk nyit­va, mert ide illesztjük bele az ujjakat. Lent a csípőpántot is belülről a derékvonalhoz hoz­­závarrjuk. Ha szükséges, ide egy vékony gumiszálat bele­horgolunk, hogy szépen a de­rekhez simuljon. — A pánt­részeknél (nyak—, csípő—, és kézelő) a munka mindenütt ott hajlik meg, ahol az egy sort fordítottan kötöttük és '■zek a részek duplák. Csak míg a kézelő kifelé hajlik, ad­dig a csípő és nyakpánt befelé. Ez a pullover roppant előnyős, praktikus és fiatalos, nagyon jól ki lehet használni minden alkalom GONDOLATOK FELHÖFUT ÁS A Szerencse, hogy az ember nem láthatja önmagát. így csak azon búslakodhatik, hogy mennyire megöregedett — a többi. Igen sok embernek csak arra való a telefonja, hogy — kérjenek valamit tőle. A főnök ne vicceljen! Mert az alantasai kénytelenek ne­vetni. Az új könyv olyan, mint egy új ismeretség. Minden le­het belőle: barátság, gyűlölet, szerelem... Ha a multat az akkori idők szemüvegén keresztül néz­nénk, éppen olyan rút volna, mint — a jelen. A legtöbb mai vers arra való, hogy olvasásuk után meghatottan vegyük elő — a régieket! 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom