Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)

1957 / Mutatvány szám

sága csak osztrák és orosz szuronyokkal, a kommunizmus önkényuralma pedig csak a szovjet hadsereg segítségével tudta uralmát megalapozni és fenntartani.

Másrészt az idegen imperialista törekvések csak úgy tudtak érvényesülni Magyarországon, csak úgy tudták legyőzni a magyar nép függetlenségi vágyát, hogy zsarnoki erőket segítettek hatalomra az országban.

4. ) Az önkényuralomnak az idegen elnyomással való összefüggése okozta azt, hogy 1848-ban a forradalmat szabadságharc követte. Az idegen imperialista hatalmak — 1848-ban az osztrák, 1956-ban az orosz — nem tudták elviselni bérenceik bukását, szint vallottak, és saját fegyveres erőikkel avatkoztak be a küzdelembe. A forradalom átalakult szabadságharccá.

5. ) 1848 és 1956 azonos abban is, hogy a forradalom győzött, a szabadságharc azonban -elbukott.

A forradalom, azaz a nemzet felkelése a zsarnoki kormány ellen 1848-ban és 1956-ban egyaránt teljes győzelmet aratott. A nemzet elérte elsőszámú forradalmi célját: a szabadságot, ha az 1848-ban csak néhány hétig, 1956- ban pedig csak néhány napig tartott.

Bebizonyosodott, hogy a magyar társadalomban a szabadság erői sokkal hatalmasabbak a zsarnokság erőtényezőinél. Még a mai korban is, amikor a technika vívmányaival inkább a kormányhatalmat gyakorló zsarnoki elemeket támogatja. Amikor Magyarországon a szabadság és a zsarnokság külső beavatkozás nélkül, tisztán saját erőire támaszkodva áll szemben egymással, a szabadság győzelme percre sem kétséges.

Bebizonyosodott azonban az is, hogy a magyar nép minden hősiessége ellenére, önmagára utalva, kicsiny és gyenge ahhoz, hogy a leigázására törő imperialista nagyhatalmakkal eredményesen szembeszállhasson. 1848-ban le -tudta ugyan győzni az osztrák birodalom egyesült erőit, az osztrákok segítségére jövő orosz túlerővel szemben azonban hamarosan elbukott. 1956-ban a magyar fiatalok szinte puszta öklükkel pusztították el a szovjet tankokat, és Budapestről kivonulásra kényszerítették a vörös hadsereget, a tervszerűen felvonuló szovjet páncélos hadosztályokkal szemben azonban komoly ellenállást nem fejthettek ki.

Katonai harcban, önmagára utalva a magyarság nem tudja megvédeni függetlenségét a germán, és az oroszok által képviselt szláv imperializmus ellen. Háború útján csak egy nagy nemzetközi szövetség keretében lehet kivívni, illetőleg megtartani függetlenségünket. Egyébként pedig csak politikai eszközök segítségével érhető el a nemzeti szabadság.

6. ) A magyarságot a külföld 1848-ban és 1956-ban éppúgy, mint 1241-ben, 1526-ban vagy 1711-ben cserben hagyta szabadságharcában.

Most nem vizsgálom, mert nem tartozik tárgyamhoz, hogy volt-e valamelyik külföldi hatalomnak tételes jogi, természetjogi vagy erkölcsi kötelessége a magyarság katonai vagy politikai megsegítése. Nem elemzem azt sem, hogy a magyarság számolt-e külföldi segítséggel, és ha igen, ez a várakozás jogos, illetőleg indokolt volt-e.

Most csak azt a tényt szögezem le, hogy magyarság külföldről sem katonai, sem diplomáciai segítséget nem kapott. A külföld kétségtelen rokonszenve morális támogatásban, sza-vakban, tüntetésekben, illetőleg jótékony jellegű anyagi támogatásban merült ki.

7. ) Az 1848-as és 1956-os forradalom további közös eleme, hogy egyik sem volt előkészített, szervezett akció eredménye, hanem mindkettő spontán, elemi erővel tört ki.

Amikor azt állítom, hogy a két forradalom nem volt előkészített, nem volt szervezett,

ezzel nem akarom azt is mondani, hogy 1848- nak nem voltak a forradalommal okozati öszszefüggésben álló történelmi előzményei.

Az 1848-as forradalom nemzetközi előzményeit kutatva elmehetünk a francia forradalomig, a felvilágosodási mozgalmakig, megemlíthetjük a napóleoni háborúkat, az 1830-as és 1848-as nyugateurópai forradalmakat. A hazai előzmények is visszanyúlnak a XIX. század elejéig, sőt a XVIII. század végéig; ide tartozik a magyar nyelvmozgalom, az irodalmi megújhodás, az 1825 évi és az azt követő országgyűlések, a reformnemzedék tevékenysége. Olyan nevek fémjelzik az előkészítő korszakot, mint például Kazinczy, Kisfaludy Károly, Bajza, Vörösmarty, Wesselényi Miklós és a legnagyobb magyar: Széchenyi István.

Az 1956-os forradalom nemzetközi előzményeinek felsorolását talán íSztálin halálával kezdhetem, ezt követik a berlini fölkelés, a belgrádi találkozó Tito és Hruscsov között, a XX. szovjet kommunista pártkongresszus, a pozeni zavargások, Gomulka októberi győzelme a sztálinisták felett. Magyar országon Nagy Imre új kurzusát említhetem elsőnek, aztán az írók lázadását, a Petőfi kör vitáit, az egyetemi ifjúság megmozdulását, a DISZ szétrobbantását, a MEFESZ megalakulását.

Mint minden történelmi eseménynek, 1848- nak és 1956-nak is megállapíthatók az előzményei, összefüggései. Mindkét forradalomnak nagy múltja van, szervesen beletartozik rendkívüli jelentőségű nemzetközi és hazai események összefüggő láncolatába.

Az előzmények sorában azonban sem a múlt században, sem most nem találunk egyetlen olyan mozzanatot sem, amelyet a forradalom tudatos előkészítéseként értékelhetnénk. Mindkét esetben evolúcióra törekedtek és nem revolucióra. Meg akarták változtatni a fennálló helyzetet, gyökeresen és gyorsan is, de nem gondoltak fegyveres felkelésre. A harcok kitörése azokat érte a legváratlanabbul, akiket a forradalom előkészítőiként szoktak említeni.

Amit 1848-ra vonatkozólag a források tanulmányozása alapján, azt most a résztvevőkkel és a szemtanukkal folytatott közvetlen eszmecsere alapján állapíthatjuk meg: a két forradalom nem szervezett akció, nem összeesküvés.

II.

1. ) Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc az utolsó voit egy hosszú sorozatban, amely végigsepert szinte egész Európán, annak abszolutisztikusán kormányzott részében. Az 1956-os magyar forradalom ezzel szemben az első forradalom volt a kommunista uralom alatt álló eurázsiai térségben. (A berlini felkelés és a poznani zavargás nem tekinthető még forradalomnak).

1849-cel egy történelmi kor lezáródott. 1956- tal valószínűleg egy új történelmi kor kezdődött.

2. ) Más a két forradalom tempója. 1956-ban minden gyorsabb, mint 1848-ban. Ott a harcok hónapokig, itt csak napokig tartottak. Ott az előzmények évtizedekre nyúltak vissza, itt csak évekre.

A tempókülönbség egyik oka minden bizonnyal a modern technika. A táviró, rádió és radar, a lökhajtásos repülőgép, páncélkocsi és atombomba korában minden gyorsabban halad, mint száz évvel ezelőtt.

Valahogy az az érzésem, mintha a történelem ritmusa meggyorsult volna.

3. ) Lényeges különbség áll fenn az 1848-as és 1956-os zsarnokság természetében. Akkor abszolutizmus uralkodott, ma totalitarizmus. A XIX. században a fejedelem nevében uralkodott egy kis klikk, ma a nép nevében. Ez utóbbi vérlázítóbb.

6