Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)
1957 / Mutatvány szám
A szobába két kis ember, Halkan, csendben, lépni sem (mer; A két gyerek hason csúszik, Az ágyhoz közelebb kúszik, És, még nem számláltál húsz- A pohárban béka úszik, (ig, Rézi néni felsóhajt, — iám, megjósolta a bajt: Gyomra nagyokat korog, S vizet kiván a torok! Sietve, egy gyertyát gyújtva, Jobb karját mohón kinyújtja S megfogja a várva-várt Elkészített telt pohárt. Egy-kettő, és mind kiissza. Lent a viz — bár jönne vissza! S felsikít — ugyan mi lelte? Szive borzad, reszket lelke: A zöldbékát is lenyelte. Szegény Rézit hideg rázza, Háza népét fellármázza, S mert fájlalja a belét. Orvosért fut a cseléd; S nem múlik egy óra sem. Megjön doktor Pápaszem. Arca nem épen kedélyes, Ámde szörnyen ünnepélyes És oly nyugodt, mint a tó; Kezében kopogtató, Szóval: igen biztató! ■“A szent esküt leteszem: Ilyen furcsa esetem Még nem volt nagy praxisomban!” Szól a doktor s azon nyomban Felráncolja homlokát, Kutatva a baj okát. Fárad, mindent elkövet. Előhúz egy távcsövet, — Arca komoly és komor: * ‘Lássuk, milyen a gyomor!” De alighogy bepillant, Bátorsága elillant, Arca sárga, mint a répa: ■“Uram Isten, egy nagy béka!” S megfontolva minden szót, így szól: ‘‘Gyorsan egy kis (sót. Ricinust vagy hánytatót!” Rézi néni mindezt tűri, A hánytatót is legyűri, De a béka csak nevet: Ő már jobbat is evett! És mert orvosságban ázik, Ricinustól, sótól fázik, Undorodva lejjebb mászik. Szól a doktor: “A manóba, Nem használ itt semmi próba; Nincs mit tenni, — vigye (kánya!” Csődöt mondott tudománya. Lám elszalad lelkendezve, Sértődötten, szégyenkezve, — Jaj,már minden el van veszve! A két fiú besompolyog, Tudják, ők a kolomposok; Arcuk megbánást mutat. Felébredt a bűntudat! Peti szeme könnyben ázik, Szólni akar, tétovázik, Miska pedig nénjét nézi És fájdalmát még tetézi. Hogy ő okozta a. bajt; Fájó szívvel felsóhajt: Ily rosszat ő nem akart. Ijedt, levert és zavart. Könnyük folyik, mint a patak, Míg ki nem törnek a szavak: ‘‘Mi okoztuk az egészet, Pokol vár ránk és enyészet; Jó Istenem, tégy csodát: Szüntesd meg a baj okát, — És a néni megbocsát!” ттяшитт!*» REJTETT. VÁROSNEVEK. Az éjjel egy kakassal álmod(tam. Nem szabad kalapban ülni. A látszat máris jót igér. Idáig lóval szántottunk. Igen fázom bort ihatnék. Ne maradj holnap otthon. A szőlőcsemete szépen fej(lődik. Minden mondat egy Magyarországtól elszakított magyar város nevét rejti. Keressétek meg az elrejtett városneveket, és küldjétek be a megfejtést a Kárpát Kiadóhivatalába december 15.-ig,: Casilla Correo 2250, Buenos Aires, Rep. Argentína. A helyesen megfejtők között értékes könyveket osztunk ki jutalmul. A nyertesek neveit a megfejtéssel együtt a februári számban közöljük. S mert jóságuk győzött végre, Szavuk feljutott az égbe!...— Nem múlt el egy pillanat És már kisütött a nap. Szén hajnal lett, verőfényes, És a béka — régi tény ez — Jó és rossz időt megérez. Rút időben szörnyen fázik, Elrejtőzik, lejjebb mászik. De alighogy kiderül, Rej tekéből kikerül, S mikor minden fényben (úszik, Mindig magasabbra kúszik... Most is így volt s hozzájárult. Hogy az ablak is kitárult S egyszerre beröpült rajta Zümmögve egy dongófajta Jól megtermett, nagy darázs. Bősz, tüzes, mint a parázs! Ott röpdös a néni körül. — Békánk hallja és megörül: A dongótól nincsen messze, Szó sincs, hogy azt eleressze. Inkább meg kell, hogy sze(rezze. “Induljunk darázs-sütésre!” Brekeg és varázsütésre Elugrik fejjel előre Ki a szabad levegőre. Hopp! Elkapva a darázs, lm, megtörtént a varázs! Lám, a néni lassan éled. Visszatér már az eszmélet. — Megmentve a drága élet! Miska, Peti fogadkoznak. Hogy örökre megváltoznak, Csínyekre már nem gondol(nak. Bölcs tanácsot megfontolnak. Hogy soha többé nem, mernek Bajt okozni más embernek S állatnak, kicsinek, nagynak, Mindörökre békét hagynak! Am a néni saját kárán. Szenvedése borsos árán. Megtanulta, hogyan kell Bánni a rossz gyerekkel! Rossznak mindig rossz az A két fiú vacsorára (ára: Másnap, csirkecomb helyett, Rántott zöldbékát evett. Könny, kérés, nem használt (semmi, így aztán nem volt mit tenni A békát meg kellett enni, — Mert hát rendnek muszáj (lenni! 59
