Kárpát, 1957 (Mutatvány szám)

1957 / Mutatvány szám

20 m hosszú medencében, ahol a viz 1 métertől 3 és fél méter mély. — Nem történt semmi szerencsétlenség ilyen mély víznél? — Hála Istennek nem, elég fegyelmezettek a a növendékek és állandó felügyeletet tartunk, nehogy baj legyen. Nyáron külön csoportok­ban jönnek a gyerekek nyaralni, és ez az úszómedence vonzza nagyon őket. — És ez a kápolna szintén itt. volt már? — Igen. Nagyon vallásosak voltak a tulaj­donosok. Az édesanya, ahogy a gyermekei fel­nőttek, és megházasodtak, mindegyiknek külön kis házat építtetett, hogy azok is ott nyaral­janak családjukkal együtt. Öt gyermeke volt, és így öt különálló szép családi ház van a parkban. A gyermekek viszont édesanyjuk em­lékére építtették a kápolnát, hogy ott misézze­nek érte. Végigjárjuk a kis családi házakat, ahol kato­nás rendben vannak egymás mellett a kis gyermekágyak. Az ágyakon egy-egy baba, mackó. Az ágyak előtt kis szőnyeg, papucsok. A fürdőszobákban a fogkefék, szappanok, tö­rülközők mind rendben sorakoznak. — És a tanítás hol folyik? — Van néhány tantermünk, de ahogyan ked­ves és szép dolog ez a sok családi ház, ugyano­lyan sok nehézséget is okoz a kilenc nővérnek ilyen szerte-szét ágazóan tartani a növendéke­keket. Tessék megnézni a távolságokat, mek­kora utakat kell naponta többször megtenni a hálótermektől az ebédlőig, kápolnától a tan­termekig. A termek kicsik. Nem alkalmasak tanításhoz. — Van valami tervük a megoldásra? — Szeretnénk egy modern intézetet építeni, ahol több gyermeket is tudnánk befogadni és jobban meg tudnánk oldani a tanítás kérdé­sét is. — Mi ennek az akadálya? — Először ki kellene fizetnünk a még hátra­levő vételárat, és pénzt kellene összegyűjteni az építéshez. Ha meglenne ez az épület, akkor sokkal több növendéket tudnánk tartani, és ki tudnánk terjeszteni a tanítást a középiskolára is. Mert most csupán elemi iskolai oktatást tudunk adni. — Milyen nyelven tanítanak? — Spanyol nyelven, mert ez az előírás, és járnak ide a faluból is növendékek. A magyar gyermekek számára külön órák vannak ma­gyar történelemből és földrajzból. Magyar népdalok és magyar táncok tanítása is elősegíti őket magyarságuk megőrzésében és alkalom­­adtán magyar nyelvű színdarabokat is tanul­nak be. Van cserkészcsapatunk is, melynek keretében szinte mindent megtanulnak, amit odahaza tanulhatott egy magyar leány, az otthoni iskolákban. Visszaérünk a főépületbe, és elbúcsúzom a kedves nővértől, és a főnöknőtől. Megígérem nekik, hogy nemcsak szépet írok róluk, hanem odafönn északon személyesen is elmondom, hogy ezalatt a pár óra alatt milyen nagy él­ményben volt részem: otthon éreztem magam Magyarországon — magyar kultúra, magyar vendégszeretet, magyar levegő vett körül; és éreztem, hogy ez az intézet egy magyar szelle­mi végvár, amelyre áldozni kötelességünk, hogy minél hamarabb felépíthessék a tervezett intézetet, és így még hathatósabban szolgál­hassák a magyar jövőt. Ne feledjük el, hogy minden egyes kis leány, akit ott nevelnek, nemsokára felnő, édesanya lesz, egy-egy családnak lesz éltető lelke, és őtőle függ majd, hogy az a család magyar lesz-e, és magyar tud-e maradni az emigrációs évek megpróbáltatásaiban. Tőlünk függ, hogy minél előbb meglegyen az iskola is. Palotai Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom