Kisebbségi Sajtófókusz, 2018. január - Civitas Europica Centralis
2018-01-05
oldal | 14 2018. január 5. ne az számítson, hogy valaki mennyivel járul hozzá az EU költségvetéséhez, hanem a gazdasági növekedés mértéke. Ez azért is megmosolyogtató érvelés, mert ha nem kapnánk egy fityinget sem Brüsszelt ő l, a GDP növekedése a jelenleginél alsó hangon is kéthárom százalékkal lenne alacsonyabb. Nem mellékes az sem , hogy az egy f ő re jutó GDP tekintetében tavaly áprilisi adatok szerint Lengyelország a 21., Magyarország pedig a 22. helyen kullog az EU államai között, ha némi jóindulattal NagyBritanniát már nem soroljuk a közösséghez. Igaz, ma már itthon nem szabad ar ról beszélni, mennyit köszönhetünk például brüsszeli a kohéziós alapoknak, hanem csak azt emlegethetjük, mennyi mindent értünk el a „saját er ő nkb ő l”. Az EU nélkül némi túlzással annyira jutottunk volna, mint az a bizonyos gázszerel ő a miniszterelnök baráts ága nélkül … ” Rónay Tamás http://nepszava.hu/ Deutsch és Horn „ Meggy ő z ő désem, hogy Magyarországon sokakat megdöbbentett Deutsch Tamás nyilatkozata, amellyel mentegetni próbálta Schmidt Mária közalapítványának azt a döntését, hogy a V4 országok Európa jöv ő je cím ű budapesti konferenciájára kiemelt el ő adónak hívták meg az amerikai széls ő jobboldal (altright) egyik emblematikus figuráját, M ilo Yiannopoulost , akit ő l újabban már saját szervezete is elhatárolódott. Jellemz ő , hogy a rendezvényre jó néhány kevésbé ismert német, francia és más széls ő jobboldali aktivista is meghívást kapott. Deutsch Tamás a magyar sajtóban megjelent elítél ő nyilatk ozatokat "a szociálliberális média hisztijének" nyilvánította, valamint azt a botrányos kijelentést tette, hogy neki sokkal nehezebb volt a rendszerváltás utáni els ő demokratikus parlamentben Horn Gyula mellett ülni, aki szavai szerint "saját népére l ő tt" . Tény, hogy Horn Gyula az 1956os forradalom idején karhatalmistaként teljesített szolgálatot. Az azonban hazugság, hogy saját népére l ő tt volna. Az viszont szintén tény, hogy Horn Gyula az 1980as évek kezdetét ő l az akkori pártközpont vezet ő munkatársaké nt azon dolgozott, hogy Magyarország lépésr ő llépésre távolodjon a szovjet blokktól és közelebb kerüljön a nyugati fejlett, demokratikus országokhoz. Ennek a nyugati nyitásnak volt emblematikus eseménye Németh Miklós kormányának döntése, a magyarosztrák h at á r megnyitása 1989. szeptember 10én a több mint hatvanezer keletnémet menekült el ő tt, amiben Horn Gyula kezdeményez ő szerepet játszott. Ez a folyamat éppen az ellentéte volt mindannak, amit Deutsch pártja, Orbán Viktor kormánya 2010 óta tesz … ” Kovács László http://nepszava.hu/ Merjünk kommunikálni! „ Az etnikumközi együttm ű ködés, a románmagyar kapcsolatok egy marosvásárhelyi fiatalember olvasatába n „A f ő kérdés, mi mit tehetünk.” A világon rengeteg politikai irányzat létezik, és ezek szinte mindegyike megtalálható (kisebb vagy nagyobb mértékben) Romániában, így az itteni magyarok körében is. Vannak vad elképzelések, radikális megoldások, és van nak mérsékelt, racionális elgondolások. De majdnem mindenki fontosnak tartja a békét, talán annyi különbséggel, hogy nem mindenki ért egyet, hogyan is éljünk békében. Ezért fontos a szabadság: ahány elképzelés, annyi lehetséges életvitel, ameddig az emberi jogok nem sérülnek. Talán mondani sem kell, hogy ett ő l az ideális helyzett ő l távol áll jelen pillanatban Románia, és ez ránk, romániai magyarokra is nagy mértékben kihat. Kulturálisan sokszín ű régióban élünk, sokféle hagyomány és világkép jelenik meg ebben az országban, de sajnos manapság ezek egymással nincsenek kapcsolatban, nem „kooperálnak”, ha úgy tetszik. Itt els ő sorban a románmagyar viszonyról van szó. Úgy gondolom, kötelességünk tenni azért, hogy a kultúrák között ne legyenek nagyméret ű konfliktusok (s ő t, középméret ű ek, kisméret ű ek sem). És ezért tenni hatékonyan csak úgy lehet, ha mindkét félnek célja a konfliktusmentes együttélés. Mindazonáltal, ha én most csak arról írok, hogy mi, ro mániai magyarok mit tehetnénk, azt is hangsúlyozom, hogy amikor legalább mi cseleksz ü nk ezért az ügyért, és a többség (látszólag) nem, egyrészt mindenképpen jobb, mint a kétoldalú
