Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-25
oldal | 17 2017. november 25. együtt számos, Fidesz mellett kiálló egyesülésnek (Professzorok Batthyány Köre, Nemzeti Kör, Szövetség a Nemzetért, Vének Tanácsa stb.) voltam tagja. Hihetetlen szomorúsággal és csalódottsággal veszem tudomásul Orbán Viktor politikájának átalakulását, szak ítását a demokratikus alapelvekkel. Emiatt számos írásban javasoltam Orbán Viktor átmeneti visszavonulását, a vezetés átadását párttársainak. Alig tagadható, hogy kormányf ő és pártja viszonya a demokratikus alapelvekhez alapvet ő en megváltozott. Azon nem le het csodálkozni, hogy egy párt és vezet ő politikusa mindent megtesz a hatalom megszerzésért és a kormányrúd megtartásáért. Ett ő l függetlenül feltehet ő a kérdés, hogy egy magát demokratikusnak tartó párt meddig mehet el ennek elérése érdekében. Egy biztos: nem szakíthat a demokratikus alapelvekkel. Sajnálatos módon a Fidesz és vezet ő je egyre nyíltabban távolodik el ezekt ő l az értékekt ő l. Mivel a Fidesz központilag irányított párt, valamilyen módon mindenben benne van vezet ő je keze. Nincs kétségem, hogy a Sor os György elleni intenzív kampányt Orbán Viktor egyetértésével indították el. Az ember nehezen érti meg, hogy egy amerikai milliárdos támadása hogyan foglalhat el kiemelt helyet egy választási kampányban. Eszerint a Fidesz vezet ő je meg van gy ő z ő dve arról, hogy egyetlen ellenségünknek kikiáltott id ő s személy lejáratása dönt ő momentum a 2018as választás megnyerésében. Szakítva a hagyományokkal nem az ellenzéki pártok elleni csatával, nem a jelenlegi kormány teljesítményének bemutatásával akarnak sikert elérn i, hanem karaktergyilkossággal, félelemkeltéssel, súlyos milliárdokat sem sajnálva minderre … ” Solymosi Frigyes ( https://mno.hu/ ) Ami a rostámon fennakadt „ Matovi č újra beindult. Az O ľ aNO elnöke ismét rivaldafényben, bemutatta árnyékkormányát és együttm ű ködést ajánlott az MKPnak. Az el ő bbi lépésével a körvonalazódó jobbközép ellenzéki összefogás vezet ő szerepére tör, amihez Richard Sulíknak és Alojz Hlinának is les z még szava. A szlovák politika fenegyerekének javaslatát egyel ő re a helyén kezelik az MKP vezet ő i. Menyhárt József megfontolásra érdemesnek találta az ajánlatot, de egy hazai magyar portálnak kifejtette: nemcsak a Ficokabinet leváltása a céljuk, hanem a szlovákiai magyarság megmaradását, anyagi és szellemi gyarapodását el ő segít ő program valóra váltása. Nem tudom, ugy anezt jeleztee újdonsült partnerének is, s ha igen, ő milyen képet vágott hozzá. Ugyanis Matovi č eddig nemcsak Bugár Bélával viszálykodott, hanem minden kisebbségi javaslatot lesöpört az asztalról. Gondoljunk csak a kett ő s állampolgársággal kapcsolatos me gnyilvánulásaira. Annyi biztos, hogy Matovi č közeledése növelheti az MKP koalíciós potenciálját. Az id ő egyel ő re nem a magyar pártot sürgeti. Nyilván kivárja, hogy a két alakuló szlovák politikai mozgalom milyen változást hoz az ellenzéki térfélen. Elszipk áznake, s mennyit a Híd támogatói közül. S vajon három dudás ( Matovi č , Sulík , Hlina ) hogy fér meg egy csárdában. Dönt ő szakaszba jöv ő re vagy még kés ő bb fordulhat a politikai el ő játék. Akkor derül ki, milyen nászajándékot kérnek egymástól a leend ő partnere k. Ha egyáltalán azok lesznek … ” Szilvássy József ( http://ujszo.com/ ) Boia újabb félelmei „ Mintha kicsit megnyugodtam volna Lucian Boia legfrissebb kötete olvastán: az egyesek szerint el, mások szerint közismert, szintén mások szemszögéb ő l kényelmetlen történész a jöv ő évi centenáriumra reflektál a Humanitasnal megjelent könyvében (În jurul Marii Uniri de la 1918: na ţ iuni, frontiere, minorit ăţ i). Statisztikákban és térképekben tobzódó munka, amely újfent lebontja a román történeti szemléletben máig makacsul megtapadt egységmítoszt; Burebista egységes er ő s és központosított dák államától sorsszer ű en vezetett a pálya Mihai Viteazul 1600as tiszavirág élet ű egyesítésén át a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgy ű lésig és Nagyrománia létrejöttéig. Boia érdeme, hogy tág teret szán a történések európai kontextusba való illesztésére, olyan „csemegéket” kínál, mint például a csehszlovák állam összefércelésének háttérbeli indítékai, a gubancos Macedóniavita okai, vagy éppen Montenegró sajátos esete, ahol Ni kita király fél évszázadon át tartó (és ugyancsak 1918ban