Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. november - Civitas Europica Centralis
2017-11-22
oldal | 18 2017. november 22. drasztikusan a Sorosplakátok … a gyomron sorozó Sorosplakátnak semmi köze a négyévente elviselend ő gy ű löletkicsorduláshoz, ami, lehet, all after all, az indulatok egészségesebb felszakadásához és kiürítéséhez vezet, mint a kemény vagy gulyásdiktatúra ál tal visszaszorított és ezért a személyiségbe kórosan visszaszuszakolt, kimondhatatlan véleménynyilvánítás. Ez az új totem pártsemlegesen ember- és kultúraellenes. Egy öregember arcát feltenni az egész Magyarországot beterít ő szégyentáblára nemcsak az ember i történelem bizonyos periódusait idézi („Cion bölcsei”, „ Tito láncos kutya”), hanem a kisebbrend ű ség roppant mementója is egyben. Lincsfelhívás, amelyben egy névvel, lakcímmel rendelkez ő személyt egy ország (egy földrész, s ha egy egész földrész, akkor mi ért csak nálunk terem ilyen plakát?) bajai okának pécéznek ki. Ez a jelenség megérzékíti a törzsi társadalom ösztönvilágát … ” Kőbányai János ( http://nepszava.hu/ ) A Merkeldráma „ Az éjjel megszakadtak a német koalíciós tárgyalások. A liberális párt, az FDP bejelentette, hogy megszakítja azokat. „Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni”, nyilatko zta Christian Lindner pártelnök. Nem sikerült a CDU – CSU, a liberálisok és a zöldek között összehozni a minden korábbinál szélesebb koalíciót … Merkel asszony, akárcsak tizenöt éve Gerhard Schröder , azt tette, amit egy adott helyzetben egy felel ő s kormányf ő nek tennie kellett akkor is, ha ez népszer ű ségvesztéssel jár. Amikor közel egy éve bejelentette, hogy negyedszer is elindul a kancellári székért, még úgy t ű nt, van esélye, hiszen ő személy szerint túljutott a népszer ű ségi mélyponton, ma is az egyik legnéps zer ű bb német politikus. Ma már mégis kérdéses, hogy megválasztjae a Bundestag még egyszer kancellárnak. Ami történt, az destabilizálhatja Németországot, és vele Európát is. Ez nem Merkel asszony szégyene … ” Bauer Tamás ( http://hvg.hu/ ) Miért tartunk itt 28 év után? „ Bár a kommunizmus megbukott, az emberek többsége továbbra is posztkommunista politikusokra adta, adja a vo ksát, ezért vagyunk képtelenek ötr ő l hatra jutni. A szocialista rendszer terhes örökségének legfontosabb része az emberek gondolkodásmódjára, nézeteire, értékeire, elveire gyakorolt hatás. Dahrendorftól származó közhely, hogy a politikai intézményeket hete k, hónapok alatt meg lehet(ett) változtatni, a gazdasági átmenethez elég (volt) pár év, de az embereket nem lehet lecserélni, mentalitásuk, gondolkodásuk csak lassan változik, sokszor ez generációs kérdés, és persze semmi garancia arra, hogy a változás sta bilan jó irányba történik. Márpedig a demokráciához els ő sorban demokratákra van szükség, gondolkodó, mérlegel ő , felel ő sségteljesen dönteni képes, a döntéseinek következményeit visel ő polgárokra, akik részvételükkel, a közügyek iránti érdekl ő déssel nap mint nap ápolják és védik a törékeny rendszert, és ha kell, hajlandók áldozatokat hozni érte … ” Gál Zsolt ( http://ujszo.com/ ) Jog és politika „ Sydney Hook amerikai jogfilozófus már a 80as években figyelmeztetett rá, hogy a jog fokozatosan rátelepszik a politikára, olyan politikai jogköröket sajátít ki, melyek alapvet ő en az álampolgárok közösségét, egészen pontosan az állampolgárok ál tal megválasztott parlamentet, a törvényhozást illetik meg. A bíróságok és mindenekel ő tt az alkotmánybíróság a jog értelmezésének örve alatt gyakorta maguk „hoznak” törvényeket. Miközben magának az alkotmánynak a megváltoztatásától mereven elzárkóznak. Eze k a személyek, írja Hook , „olyan mélységes bizalmatlanságról tesznek tanúságot a nép iránt, hogy felmerül az emberben a kérdés, milyen alapon hihetnek még a demokratikus önkormányzó hatalomban, szemben mondjuk a jóindulatú despotizmussal?” Ezt a folyamatot egy másik „egészíti ki”, a vitatott kérdéseket ugyanis olyan alkotmánybíróságok „oldják meg”, melyeknek bírái semmi esetre sem tekinthet ő k valóban függetleneknek, gyakorta nyilvánvalóan a politika befolyása alatt állnak. Azaz voltaképpen a politika fekszi k rá a jogra, egészen pontosan nem a törvényhozásként, hanem a végrehajtó hatalomként (azaz kormányzatként) értelmezett politika.
