Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. június - Civitas Europica Centralis
2017-06-19
oldal | 12 2017. június 19. V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Aki túln ő tt Orbánon „ Aleksandar Vucic a Balkán egyik legellentmondásosabb politikusa. Despotikus hajlamokat mutat, szerb miniszterelnökként személyi kultuszt alakított ki, így elnökké választását követ ő en mindenki természetesnek vette: az ő joga a kormányf ő kinevezése. Pedig Szerbia parlament áris demokrácia, ahol az elnöknek papíron korlátozottak a jogkörei. Vucic ambícióit mi sem mutatja jobban, hogy az elnökválasztási kampányban a plakátokon Orbán Viktor mellett virított. Miközben azonban a szerb politikus belpolitikai törekvései hasonlítana k a magyar kormányf ő jéhez, sikerpropagandája pedig a budapesti kabinetét idézi, ügyesebb külpolitikát folytat magyar kormányf ő nél, remek érzéke van ahhoz, hogy egyszerre ny ű gözze le a Nyugatot és Moszkvát. Sokat tett a balkáni megbékélésért, ennek köszönhe t ő , hogy kiváló kapcsolatokat ápol Angela Merkellel is. Az pedig valósággal zseniális húzás volt részér ő l, hogy a nyíltan a saját neméhez vonzódó Ana Brnabicot nevezte ki miniszterelnöknek. Gyaníthatjuk, volt ebben némi hátsó szándék: számolt azzal, hogy e z pozitív visszhangra talál az EUban, s óriási jó pontot kap Brüsszelt ő l, a Nyugat pedig szemet huny afelett, hogy Szerbia – bár az alkotmány ezt nem tenné lehet ő vé – de facto elnöki köztársaságként m ű ködik. Vucic határozza meg a bel- és a külpolitikát, s a kormányf ő amolyan kabinetf ő nökké válik. Nem szabad elvitatni a szerb elnök érdemeit sem, komoly bátorság kellett ehhez a döntéshez … ” Rónay Tamás ( http://nepszava.hu/ ) SZÖVETSÉGESEINK „ A visegrádi országok megkerülhetetlen tényez ő k lettek az Európai Unión belül. Ez pedig egyértelm ű en Orbán Viktor érdeme, aki tudatosan emelte kormánya külpolitikai prioritásai közé KözépEurópa meger ő sítésének igényét. Országainkat sokáig lesajnálták NyugatEurópában. Míg az el ő z ő , nagy formátumú politikai nemzedék – a múlt pénteken elhunyt Helmut Kohllal az élén – történelmi szükségszer ű séget látott Európa nyugati és keleti felének egyesülésében, a keleti b ő vítésben, addig a mostani vezet ő k nem a megb ékélés és az együttm ű ködés, hanem az uralkodás szándékával nyitották meg kapuikat térségünk el ő tt … ” Kottász Zoltán ( http://magyaridok.hu/ ) A kapitány öröksége „ Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor az embernek élete alkonyán tehetetlenül kell végignéznie, miként hullik darabokra az életm ű ve. Így lehetett ezzel az elmúlt években Helmut Kohl is, akinél az elmúlt fél évszázadban talán senki sem tett többet Európa egységéért. Nemcsak nagy id ő k tanúja volt, hanem olyan formálója, aki nemzete érdekeit széles, európai keretekben volt képes értelmezni. S amikor a mai utódok könnyeikkel küszködve úgy jellemzik Kohlt , hogy maga volt Európa, akkor vele e gyütt csendben temetik el nagy álmát is. Mert – ha ez a hatalmas politikai örökség nem is omlott össze – most kétségkívül veszélyben van. Komoly veszélyben, a legnagyobb baj pedig az, hogy jelenleg nincs a láthatáron olyan Kohlhoz hasonló formátumú politik us, aki képes lenne megragadni Európa hajójának kormányát. Keményen, határozottan és olyan állhatatosan, mondhatni konok módon, mint azt a volt német kancellár tette. A fedélzeten manapság többségében olyan tisztek vannak, akik értik ugyan a dolgukat, de c sak saját részfeladataikat, valamint az ebb ő l fakadó érdekeiket látják. Ki a motorház, ki az étterem, ki pedig a navigáció gondjait oldaná meg, a hajót azonban nem fogják fel egységes egészként. Ráadásul a fedélközben e tehetetlenséget látva már hangosan e légedetlenkednek az altisztek, és a kapitányi híd felé kacsingatva lázítják a legénységet. A kapitány eközben ahelyett, hogy megszabná az irányt, különalkukat kötve csendesíti az indulatokat, büntet és dicsér, a hangulatot figyelve 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
