Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. május - Civitas Europica Centralis
2017-05-13
oldal | 16 2017. május 13. reakciója volt Macron megvála sztásának hírére. A gyorsan pörg ő francia események hátterében ráadásul már nem is az a nyugtalanító a Fidesz számára, hogy Fillonék pártja agonizálva próbálja kitalálni, hogyan tovább, hanem hogy a semmib ő l elnökké avanzsáló politikus, Emmanuel Macron hát országát kellene hirtelen megismerni s megértenie az okokat, amelyek sikeréhez vezettek. A tanulás márpedig lehet, hogy majd el ő nyre váltható például a Momentum ellenében. De az európai politika ritmusából való kiesést az uniós porondon való nem túl fényes szereplésünk is jól jelzi. Orbán Viktor bár a múlt hónap végén Brüsszelben utasította vissza a CEUval kapcsolatos támadásokat és a magyar jogállamiság sérülésére vonatkoz ó vádakat, ezzel még korántsem helyezte nyugvópontra a hazánkról szóló élénk vitát. A tétet ráadásul tegnap tovább emelte Lázár János Miniszterelnökséget vezet ő miniszter, aki arról beszélt, hogy szuverenitásunk alapjai sérülnének, ha a kvótaperben nem nek ü nk adna igazat az Európai Unió Bírósága ( https://mn o.hu/ ) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 Kontler László : „ Önkényuralkodók szoktak így érvelni ” „ Viktor ! Amikor ’89ben együtt lógtunk Oxfordban… ” – írta levelében a CEU oktatója, akivel az egyetem jöv ő jér ő l, a megosztott társadalomról és Orbánról beszélgettünk „… Azért is engedtem meg a levélben magamnak a személyes hangvételt, mert személyes szomorúságot, személyes csalódottságot, és kifejezetten felháborodást érzek. A CEU nekem és még sokan másoknak nagyon személyes történet. A családom mellett a legjobb történet , ami az életemben megesett velem. Sokan vagyunk, akiknek a fél élete a CEUról szólt. Létrehoztunk valamit, ami nagyon jó. Ha nem ismernénk, ami az országban zajlik már hét éve, akkor meg lennénk döbbenve. Így megdöbbenve nem, csak felháborodva vagyunk. E gyikmásik portál úgy kapta fel a levelemet, hogy Orbán Viktor volt iskolatársa szembesíti a miniszterelnököt, Kovács Zoltán volt témavezet ő je szembesíti a kormányszóviv ő t korábbi önmagával… Önmagában véve az sem érdekes, hogy ezek az emberek hálatlanok So ros Györggyel , illetve az alma materrel szemben. Van hálátlan ember, és van, aki változik. Mindenki változik, én is változom, az égvilágon semmi probléma nincs ezzel. Azzal már inkább, hogy ki milyen nyomatékot ad ennek, meg annak, hogy – mint a közelmúltb an Heged ű s István ezt megfogalmazta – Orbán nem tudja magának megbocsátani a saját liberális múltját, már kicsit sokan kezdik inni a levét ebben az országban. Kovács Zoltán magatartásában az zavar, és nehezen is értem, hogy a saját befektetett munkáját, a saját teljesítményét sajnálja le a borosta közül kivillanó félmosoly kíséretében, amikor csalást emleget vagy nyegléskedik azzal, hogy nem is tudja, magyar vagy amerikai diplomája vane. Azt nem tudom, hogy saját magának hogyan számol el azzal a tíz évvel, amit a mesterfokozatába és a doktorijába fektetett. Még ez is rendben volna, a saját nevében mondjon, amit akar, de tízezernyi végzett hallgatótársa, több tucatnyi tanára, a CEU több száz oktatója és a saját nevemben ezt kikérem magamnak … nem nehéz ugyanazt sejteni mögötte, mint a civil szervezetek szabályozása mögött … Be kell szüremkedni, tovább kell hatolni a társadalomnak azokba a még független réseibe, ahová a kormány keze eddig nem ért el. Egyértelm ű , hogy a törvényre nem azért volt szükség, me rt adminisztratív problémák voltak mondjuk a statisztikai adatszolgáltatás terén, vagy mert 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkeszt ő k álláspontját
