Kisebbségi Sajtófókusz, 2017. március - Civitas Europica Centralis
2017-03-03
oldal | 15 2017. március 3. jelenlegi struktúrájában az unió nemcsak képtelen hatékonyan m ű ködni, de fokozza is az eurószkepticizmust és az országok közötti feszültségeket. Akár egy évtizeddel ezel ő tt elképz elhetetlennek t ű nt volna, manapság azonban valósággá vált: az EU amolyan ügyeletes mumus, univerzális b ű nbak … ” Chirmiciu András ( http://www.nyugatijelen.com/ ) Kisebbségek terítéken (2.) „ A világ, közelebbr ő l Európa, még közelebbr ő l KeletEurópa sorsa úgy alakult évszázadok során, hogy nincsenek „fajtiszta nemzeti államok”, lakosságukban a többség mellett kisebbnagyobb létszámú, más anyanyelv ű , kultúrájú, vallású, hagyományú stb. kisebbség él. Alapvet ő kérdés, hogyan viszonyul hozzájuk a mindenkori hatalom. Lényegében kétféleképpen. Ez van, ezt kell elfogadni, de okosan kezelni – mondja a bölcsebb … ” Jámb or Gyula ( http://www.nyugatijelen.com/ ) Zászlós , a lobbista „ Mondják, hogy Zászlós Gábor ma a MostHíd pártlapjában, a pozsonyi Új Szóban támadást indított ellenem. Csak megjegyzem, hogy amikor miniszterelnökhelyettes voltam, két alkalommal tessékeltem ki ő t az irodámból olyan lobbista kérések miatt, amelyek teljesíthetetlenek- és törvényte lenek – voltak. Ú gy látszik, Gábor nem felejt. S nehezményezi azt is, hogy a MostHíd kapcsán koalíciós pöcegödörr ő l beszéltem. Nos, épp ma találtam két írást, közzéteszem, kommentár nélkül … ” Csáky Pál ( http://www.ko rkep.sk/ ) Hol végz ő dik KözépEurópa? „ É s hol kezd ő dik? Megkértem a hallgatóimat, hogy egy vaktérképen rajzolják be KözépEurópa határait. A húsz térkép közül egyetlenegyen sem voltak azonos helyen a vonalak. Voltak, akik egész Németországot is ide sorolták, mások kihagyták, megint mások besatírozták az egykori NDK területét. Egy pillanatra gondolkodjon el az olvasó is: hol húzná meg KözépEurópa határait? Rége n a vallások mentén húzódott, ortodox – katolikus vonalon. Ennek rég vége, a cirill bet ű ket használó Bulgária és az ortodox többség ű Románia is az Európai Unió tagja. A hidegháború idején politikai választóvonal volt, maga a vasfüggöny. Korábban a porosz – osz trák elképzelések versenyeztek, hogy kiket is kéne „Mitteleuropa” címén egyesíteni. Mindennek azért van jelent ő sége, mert ma egy hajszálnyit túlf ű töttek az elvárások azzal kapcsolatban, hogy „KözépEurópa” vagy akár csak a visegrádi négyek egységesen l é pje nek fel. Soha nem volt a terület egységes a történelem során, leszámítva, amikor éppen nagy birodalmak foglalták el és békében voltak egymással. Az orosz kérdés kiválóan mutatja, hogy a mai napig elképeszt ő en különböz ő a felfogásunk a közvetlenül minket kö rülvev ő valóságról. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter február utolsó hétf ő jén az orosz állami propagandacsatornának, a Szputnyiknak nyilatkozta, hogy Oroszország nem jelent veszélyt – bár ebben eltér a véleménye Varsótól és a balti államoktól, és az ő álláspontjukat is elfogadja. A balti államokat csak egyetlen hallgató rajzolta be KözépEurópa térképére. Nem is gondolunk ezekre a hídf őá llamokra, amelyek a lengyelekhez hasonlóan hosszan küzdöttek azért, hogy ma önállóak lehetnek. Nem könny ű Oroszország közvetlen(!) szomszédjának lenni. Ennyiben érthet ő , hogy Prága, Pozsony és Budapest másképp fogja fel az orosz kérdést, hiszen nem közvetlen szomszéd, míg a Lengyelország és Litvánia közé ékel ő d ő , orosz fennhatóságú Kalinyingrád a baltiak számára teljesen más stratégiai helyzetet teremt. A románoknak ugyanúgy közvetlen geopolitikai ügyük van Moszkvával Moldova és Transznyisztria miatt. Így a földrajz is különválaszt minket, akik Ukrajnára ütköz ő zónaként tekinthetünk, azoktól, akik az orosz fenyegetést közv etlenül látják, ha egy pillant á st vetnek saját határaikra … ” Feledy Botond ( http://ujszo.com/ ) Magyar – román viszony: hogyan tovább? VEZÉRCIKK – „ Ha látványos enyhülésr ő l nem is beszélhetünk, mindenképpen kimozdulni látszanak az eddigi mélypontról a magyar – román kétoldalú kapcsolatok. Az eddigi, enyhén szólva is h ű vös viszony után – amely f ő leg a Pontakormány idején odáig h ű lt, hogy a felek a legkevésbé sem diplomatikus nyelvezetben üzengettek egymásnak, és fél ő volt, hogy el ő bbutóbb odáig durvul a helyzet, hogy az érintettek egymás
