Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. október - Civitas Europica Centralis
2016-10-03
oldal | 14 2016. október 3. Orbán m ű soráért. Nem azzal a több mint tízmilliárddal, amit kiosztogattak a haveroknak hirdetésekre. Hanem azzal, amennyivel rosszabb hellyé tették Magyarországot. Azzal, hogy az egykor volt közszolgálat i médiában ész nélkül terroristáztak, hogy országgy ű lési képvisel ő ket küldtek emberek közé a féktelen gy ű lölet üzenetével. Azzal, hogy sötét lelk ű , gonosz kampányt folytattak. Olyat, amely örök mementója lesz Orbán bukásának. A politikai vereség csak egy e pizód, lesz másik is. Orbán b ű ne az, hogy olyanná akarta tenni Magyarországot, amilyen nem lehet. Az ország meg is üzente neki: nem lesz ilyen … ” ( http://nol.hu/ ) Kudarc „ Végre elzúgott tegnap az újabb fülkeforradalom . Nem azért vártuk már nagyon a végét, mert oly nagy szükségét éreztük a népszavazásnak, hanem mert j ó végre túl lenni a sok h ű hón – a semmiért. Lezártnak tudni a megannyi féligazsággal, hazugsággal t ű zdelt gy ű löletkampányt. A kormányzat stílusából végig arrogancia és önhittség köszönt vissza, mit sem tör ő dve azzal, hogy a vélt tét egyre magasabbra srófol ása ellenére a magyarok többsége a jelek szerint tisztában van vele: nem ezen a referendumon múlt a haza jöv ő je. Hiába a Kubatovlista, a rajta szerepl ő k szinte zaklatásszámba men ő buzdítása, a propagandagépezet a potenciális voksolók jelent ő s részét nem l elkesítette, hanem dühítette és kifárasztotta. Az elképeszt ő agitáció végs ő soron a tervezettel ellentétes hatást váltott ki, a fagyi visszanyalt. Orbán Viktor szeptember 22én még úgy fogalmazott, csalódott lenne, ha száz százalék alatt maradna a részvéte l, majd – alighanem szembesülve az udvari közvéleménykutatók bels ő használatra szánt, alacsony részvételt valószín ű sít ő felméréseivel – változtatott az üzeneten, fókuszában már csak a nem szavazatok remélt többsége maradt. Az érvénytelen referendumot a kormány képvisel ő i els ő reakcióikban „elsöpr ő sikernek” és „politikai értelemben érvényesnek” min ő sítették, ami teljes kép telenség és óriási önellentmondás. Lévén a népszavazás törvényileg szabályozott véleménykifejezési forma, ráadásul épp a Fidesz volt az, amely átalakította a rá vonatkozó jogszabályt. A részvétel jócskán az érvényességi küszöb alatt maradt, vagyis mondjuk ki: a népszavazás jogilag érvénytelen, politikailag pedig teljes kudarc … ” ( http://mno.hu/ ) Terjed ő félelmeink „ Lám, pillanatok alatt hogy megvá ltozhat minden! Nemrég még arról volt szó, hogy Magyarország nincs a nemzetközi terrorizmus célkeresztjében, így merénylett ő l vagy bombarobbantástól nem kell tartanunk. Aztán robbant egy bomba szombat este a Teréz körúton (ezúton is kívánunk miel ő bbi felépülést a szolgálatteljesítés közben súlyosan megsérült két rend ő rnek!), és azóta valami megváltozott a f ő városban. Pillanatok alatt megérkezett az egyáltalán nem szép új világ: azóta gyakorlatilag lebénult a belváros közleked é se. Találtak már gazdátlan csomagot a Damjanich, az Aradi, az Arany János és a Baross utcában, valamint a Hungária körúton és a Déli pályaudvarnál is. Láttak gyanús táskát BKVbuszon, étteremben, és amikor ezeket a sorokat írom, vagyis csütörtök kora délután, éppen a Margit híd va n lezárva hasonló okok miatt. A t ű zszerészek mindannyiszor nagy er ő vel vonulnak a helyszínre, a környéket lezárják, a szakemberek gondosan megvizsgálják a gazdátlan csomagot. Eddig minden esetben – szerencsére – vaklármának bizonyult a riasztás, és az élet visszatérhetett a normális kerékvágásba, ha van még olyan egyáltalán. Tudom, egy robbantás soha nem jön jókor, de most különösen szerencsétlen id ő szakban történt az egyel ő re ismeretlen tettes által elkövetett akció. A hét végi kvótanépszavazás miatt maxim umon pörög a kormány és a pártok kampánygépezete, így minden a migrációról, nemzetközi terrorizmusról és effélékr ő l szól. Ilyen kiélezett id ő szakban különösen fogékonyak vagyunk a rosszra, s a szombati eset után nem csoda, ha sokan bombától tartanak egy el hagyott csomag láttán. Így m ű ködik az ember – ha repül ő gépkatasztrófát látunk a hírekben, els ő repülésünkkor biztosan eszünkbe jutnak a roncsokról mutatott képsorok. Nem kérdés, hogy jobb félni és telefonálni, mint megsérülni egy robbanásban, de ha ez így megy tovább, élhetetlen lesz az életünk – egy kétmilliós városban
