Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. augusztus - Civitas Europica Centralis
2016-08-27
oldal | 20 2016. augusztus 27. szombati merénylő kurd lakodalomban szedte áldozatait, és Ankara akkor sem indított szárazföldi offenzívát a határ túloldalán viruló halálszekta ellen, amikor tavaly októberben a kurdok békemenetén közel százan vesztették életüket és mintegy kétszázötvenen megsebesültek a terrorcsoport által elkövetett robbantásos merényletekben. Miért lett most ennyire sürgős a szárazföldi offenzíva, amitől mindeddig mindegyik nagy- vagy régióbeli középhatalom tartózkodott? – találgatták a szakértők. Legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy a meghirdetett hivatalos álláspont ellenére nem az Iszlám Állam, hanem a Kurd Népvédelmi Egységek, azaz a teljes nyugati világ által támogatott, az évek óta legkomolyabb áldozatokat vállaló és legnagyobb harci sikereket arató YPG az igazi célpont …” Gál Mária ( http://www.maszol.ro/ ) Centrum és periféria? „Tudom, az illendőség kedvéért, a társadalmi és nemzeti(ségi) konszenzus fönntartásáért el kell ismerni, hogy Erdélyben is van Fellegvár, falakkal vagy azok nélkül, nyitottan – és van periféria, marginalizált valami, összefoglaló néven, kissé lebiggyesztett ajakkal ejtve: a vidék. (Ezt nagybetűvel írni olybá tűnne, mintha konkurálni, egyenrangúvá lenni kívánna a Központtal, a Főfellegvárral, a felhők és olümposzi magasságok között trónoló kultúrateremtővel és -őrzővel, úgyhogy nem tesszük.) A Maszol óvatos maradt, midőn Kolozsvár, az erdélyi magyar kultúra fellegvára című cikkét kérdőjellel indította. A továbbiakban azonban a résztvevők arról beszéltek, hogy Kolozsvárott a magyar kutúra aranykorát éli. Én persze nem venném a számra ezt a korszakjelzőt, mert az Elvtárs országlására állította ugyanezt az Elvtársnő által vezényelt propaganda, s a kifejezés sajnos a mi életünkben velejéig megmételyezett, hitelt vesztett marad. S persze azt is kérdezhetném nem kevés malíciával, hogy ha Kolozsvár a fellegvár kultúránk felhők és óhajok borította egeiben, akkor a többi magyar kultúrával rendelkező, azt aktívan művelő erdélyi város, település: az vidék, provincia, kultúrmucsa vagy egyéb, jobb híján lakott település, cölöpépítmény, rosszszagú szurrogátum? …” Sebestyén Mihály ( http://www.maszol.ro/ ) Mindennapi keresztünket „Azt hittem, a Kárpátia és Szaniszló Ferenc kitüntetési botránya után már nem lesz nagyobb, a kormány alaposabban megnézi majd, hogy hova, kihez jutnak az érdemrendek. Nem keverik össze az indoklásokat, nem hivatkoznak arra, hogy tíz éve nem néznek tévét stb. Vagyis a díjosztók megpróbálnak felnőni a korábbi díjazottakhoz, mert egy elismerés rangját és súlyát sosem a vele járó összeg, a felhajtás, a kivonuló fotósok száma dönti el, hanem a kitüntetettek listája adja. Jó esetben ez majd tükrözni fogja az adományozók szándékát, még jobb esetben túlnő rajta, máskor viszont le is nullázhatja az egy csepp petróleum analógiájával, amely több száz liter vizet képes ihatatlanná változtatni. Eddig kilencvenhárman adták vissza a kitüntetésüket, ami a díjazottak számát tekintve messze nem a többség (hiszen csak idén majdnem ötvenen kapták meg a maguk keresztjét), és azt sem nehéz kitalálni, hogy sokan akkor sem adnák vissza vagy mondanának le róla gesztusértékkel, ha a kormány a pokolból felruccanó ördög hajtókájára tűzné ki a fehér zománcozású görög keresztet. Mások meg amellett érveltek, hogy díjat vissza nem adunk, mert az övéket még a köztársaság adományozta, a mostanihoz nekik semmi közük, nincs értékfolytonosság stb. Ha Áder János sokat vár, akkor a botrányt kiválthatja egy másik, nagyobb és szaftosabb, viszont az is lehet, hogy a visszaadók száma elér majd egy olyan kritikus tömeget (sokak szerint már elérte), amikor valamit mégiscsak lépni kell, hiszen az már minimum látszik, hogy a díj mögött nem az ország, nem a teljes nemzet megbecsülése áll, sokkal inkább a kisajátítóké. Olyan finomságokról már nem is szólva, hogy vajon miként lehet kitüntetni államilag azt, akit egy másik állami szervezet elítél elfogadhatatlan nézetek terjesztése miatt …” Papp Sándor Zsigmond ( http://www.maszol.ro/ )
