Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. április - Civitas Europica Centralis
2016-04-13
oldal | 17 2016. április 13. román politikai osztály – beleértve az erdélyi magyart is – alkalmatlan a feladatára, többnyire b ű nszövetkezetként m ű ködik, ebb ő l következ ő en lecserélésre szorul, és ez mindenki, még maguk a kormány politikusok el ő tt is nyilvánvaló”. Ha a kedves magyarorsz ági olvasó ennek a bejegyzésnek az alapján alakít ki magának képet az erdélyi magyarságról, alaposan kirázhatja a hideg, hiszen éppen olyan hamis és elhibázott kollektív értékítélettel találkozik, mint amikor a román média kisebbik része néhány erdélyi mag yar cselekedetei miatt ráhúzza a vizes leped ő t a teljes erdélyi magyar közösségre. Ú gy gondolom, kollektíven semmilyen nyelven és a média egyetlen m ű fajában sem kellene itélkeznünk. Hiszen nézzünk csak egy picit a fogalmak mögé. Mit jelent számunkra az a k ifejezés, hogy „erdélyi magyar politikai osztály”? Vajon az RMDSZ vezérkarát? Valamennyi képvisel ő jét és szenátorát? Együtt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Nép Párt és a Székely Nemzeti Tanács vezet ő ségét? Va gy hozzátársítva mindezekhez, valamennyi romániai magyar kormánytisztvisel ő t? Netán a romániai magyar megyei tanácselnököket, városi és falusi polgármestereket, a sokezer megyei, városi és községi tanácsost is? Vagy mindazokat, akik irodavezet ő ként, tanács adóként, különböz ő színt ű tisztségvisel ő ként vagy hivatalnokként kapcsolatba kerülnek a politikával? Netán ide tartoznak a politikai témákról elmélked ő újságírók is? Egyáltalán, hol tudjuk meghúzni az erdélyi magyar politikai osztály határait? Hogyan m ű köd ik és meddig tart az a „b ű nszövetkezet”, amelyre a blogíró kiönti a haragját? Csupán ennyit végiggondolva már rájövünk, hogy a hasonló összevissza vagdalkozásnak az ég világon semmi értelme és semmi haszna … ” Székedi Ferenc ( http://www.maszol.ro/ ) Ellenzéki gondok VEZÉRCIKK – „ Négy és fél éves fennállása legnagyobb válságát éli az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely számára a kevesebb mint két hónapon belül rendezend ő helyhatósági választások közeledtével jön különösen rosszul az elmúlt id ő szakban elszenvedett „vérveszteség”. Korábban az alakulat egyik leger ő sebb területi szervezete, a háromszéki volt hangos a bels ő ellentétekt ő l, márciusban az EMNP egyik alapítója, volt országos alelnöke, Gergely Balázs jelentette be, hogy az RMDSZ listáján – igaz, a magyar egyházak javaslatára – pályázik tanácsosi mandátumra Kolozsváron, a napokban pedig a párt Maros megyei alelnöke és marosvásárhelyi vezet ő je mondott le tisztségér ő l. Mindez arról árulkodik, hogy az RMD SZ Ráduly Róbert , Csíkszereda volt (és várhatóan leend ő ) polgármestere által szóvá tett dezintegrálódása nem kerüli el az EMNPt sem. Persze egy magára valamit is adó politikai alakulat sorsát nem kellene markánsan befoly á solja néhány tisztségvisel ő je kihá trálása, különösen ha a párt olyan figuráiról van szó – éppen a most távozó Portik Vilmos és Jakab István esetében – , akik a hírek szerint el ő rébb valónak tartották az RMDSZszel való kiegyezést az EMNP önállóságánál és a választáson való külön indulásánál … ” Rostás Szabolcs ( http://kronika.ro/velemeny/ ) … nemzeti szalonna? „ Azt mondja az ország törvényhozásának újdonsült – már cukisodott – nemzeti elnöke: egyetért azzal, hogy a kisebbségek a kulturális támogatások felhasználásáról maguk döntsenek – „persze az állam által megadott szabályok szerint”. S egy cukis tiszteletkör után még azt is hozzáteszi: „a kisebbsé gek nem léphetnek túl egy bizonyos határt”. Hát ilyen az, amikor a nemzeti kutyus azt álmodja, hogy már szalonna… Mert a határ: az határ. Egy többségi mindig több mint egy kisebbségi. Valahogy így: „ha a szlovák a hivatalos nyelv, akkor mondjuk, egy legfel s ő bb bírósági döntés esetében nem kérheti valaki Dunaszerdahelyen, hogy magyarul állítsák ki neki a dokumentumot.” Hogy miért? „Azért, mert a jogi érintkezésben minden szónak jelent ő sége van, ezért nagyon fontos, hogy az, aki a dokumentumot kiadja, ugyanaz on a nyelven írja meg, amelyiken az érintetett olvasni fogja. Ez pedig a hivatalos szlovák nyelv.” A törvényhozás nemzeti elnöke – amúgy jogvégzett ember – azt megengedi, hogy az „államigazgatás egyes területein” használni lehessen egyéb nyelveket
