Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. március - Civitas Europica Centralis
2016-03-18
oldal | 14 2016. március 18. os lájkoltsága felcsapott, de amúgy sem vállalta a közösséget a magyarsággal. Ami engem azért bosszant, me rt mégiscsak ennek az országnak a polgára vagyok, itt születtem, és magyarként születtem itt. Az elnök úr azonban nem ragaszkodott szász gyökereihez, pontosabban identitásához. Vagy csak a „szorgalmas, nyitott, pontos” szász identitásához ragaszkodott, ahh oz tehát, amelyikhez a legkönnyebben ragaszkodhat, hiszen ezt gyakorlatilag anélkül is elhiszik neki, hogy bármit bizonyítana. Aki német, az ilyen. Másodszor tehát azt üzente, hogy „ha én sutba vetettem az identitásomat, megtehetitek ti is”, vagy „ahogy én lefaragtam bel ő le, lefaraghattok ti is”. Iohannis beszél németül, identitása egyik fontos eleme tehát létezik, ám ez nem a küzd ő elem, mely meg akarja mutatni, hogy bár Romániában él, markánsan különbözik a román identitástól, és ezzel a más jogát is elis meri ahhoz, hogy különbözzön t ő le … ” Demény Péter ( http://www.maszol.ro/ ) Kényszerpályán „ Már mindenki elmondta, hogy a jelenlegi politikai helyzet rettenetes, ez az írás amellett fog érvelni, hogy talán mégis sikerült elkerülni a katasztrófát. Rossz a helyzet? Igen, mindenki err ő l beszél. Lehetnee még rosszabb? De még mennyire. A kormányalakulás körül kialakult tánc során a kommentárok többs ége leragadt annál az álláspontnál, hogy árulta el a Híd a jobb oldalt, illetve miért gáz, ha valaki kormányalakításról tárgyal az SNSel és a Smerrel. Szinte mindenki megfeledkezik azonban arról, hogy a Híd egy kényszerpályán mozogva került ebbe a helyzet be és (per pillanat úgy t ű nik) mégis sikerült a legtöbbet kihoznia a helyzetb ő l. (Illetve jegyezzük meg azt is, hogy a tárgyalás, mint olyan nem egy ördögt ő l vett dolog, hanem jobb helyeken a politikai kultúra alapja. Sokkal könnyebb a pálya szélér ő l osztani az észt, mint leülni a politikai ellenfelekkel – akár Andrej Dankóval – és kompromisszumos megoldást találni.) Nem véletlen, hogy Bugár Béla egy Deák Ferenct ő l vett idézettel üzent március 15én, a jelenlegi helyzet ugyanis – bár csak távolról – emlékeztet a kiegyezés körüli hercehurcára. A hosszú távú célok és a józan ész érdekében ott is olyan megegyezést kellett hozni, amit nehezen vett be az emberek gyomra. Sokan leírták már, mi is leírjuk: nem lettünk volna Bugár Béla helyében, hiszen csak ro ssz és rosszabb közül választhatott. Felel ő s államférfiként pedig a stabilitást választotta és a tárgyalást a baloldali p á rtokkal, tudva, hogy ez nem lesz populáris húzás. (Persze ne felejtsük el azt sem, hogy politikusként a Híd programjának megvalósításá ra kapott felhatalmazást a választóktól. Programot megvalósítani pedig csak kormányon lehet.) De hiszen volt más alternatíva, mondhatják Önök és ez így is volt egészen addig, míg az SNS ki nem jelentette, hogy nem hajlandó a jobb oldali pártokkal kormányra menni. Onnantól fogva ez az opció kiesett. (Érdekes, hogy ebben a variációban senki szemét nem szúrta a HídSNS együttm ű ködés.) De addig is lehettek aggályaink a jobboldali képz ő dmény stabilitását illet ő en. Egy koalíció, élén azzal a Sulíkkal , aki már szé tvert egy kormányt és híresen szkeptikus az EUval szemben. Igor Matovi čč al , aki egy id ő zített bomba bármilyen politikai szövetségben. És persze Boris Kollár családjával, akiknek a választásokat követ ő másnapon még mindig fogalmuk sem volt, mit is akarnak ő k a parlamentben. És még mindig ő k voltak a „jobb“ opció … ” Heged ű s Norbert ( http://www.bumm.sk/ ) Kifütyülés egykor és most „ A jelenkori történelemhamisítás iskolapéldája az, ahogy a balliberális média a köztudatba sulykolta, hogy 1992. október 23án Göncz Árpádot a szkinhedek fütyülték ki s fojtották bele a szót. A valóság ezzel szemben az, hogy Göncz Árpád ekkorra már kimutatt a foga fehérjét, ismételten és alkotmánysért ő módon akadályozta az állam demokratikus m ű ködését (lásd a taxisblokád idején játszott gyászos szerepét valamint azt a tényt, hogy nem írta alá a közmédia vezet ő inek, a cseppet sem pártatlan, hanem a baloldal me llett k ő keményen elkötelezett Hankiss Elemérnek és Gombár Csabának a felmentését; e tárgykörben az Alkotmánybíróság is hozott egy elvi döntést, mely meglehet ő s egyértelm ű séggel
