Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. február - Civitas Europica Centralis
2016-02-10
oldal | 15 2016. február 10. mondván, hogy az csak terjesztené a terrorizmust. Úgy gondolja, hogy a földrész leggyengébb államai, Macedónia és Albánia képesek lesznek feltartóztatni az áradot, méghozzá egy olyan térség ben, ahol nemrégiben még háború folyt, és amely fölöttébb szell ő s határairól ismert. Mellesleg Magyarország sem állította meg a hullámot, csak másfelé terelte. A javaslat cseppet sem reális, Orbánnak azonban politikailag nincsen veszíteni valója, nem úgy a balkáni államoknak és a Bizottságnak … ( http://www.klubradio.hu/ ) Nekrológok „ Ezer sebb ő l vérzik a kisebbségi politizálás, de legf ő képpen annak lehetünk tanúi, ahogyan az elvtelen és morálisan légüres térben, üres malomként m ű köd ő inkonzisztens politizálás, nagy sebességgel és drámai módon rohan a vesztébe. Ha voltak, akik úgy képzelték, hogy a politikai filozófia, az elvek, amelyek mentén a kisebbségi politizálás folytatható másodrangúak, s ő t lényegtelenek, és a populista etnonacionalista lózungok és vágyálmok megalapozhatnak politikai stratégiát, mára bizonyára maguk is meggy ő z ő dhettek arról, hogy illúzió ilyesmiben reménykedni. Mozgó homo kra tartós vár nem építhet ő , a kalandorpolitika – különösen kisebbségi helyzetben – nagyon gyorsan cs ő dhöz vezet. Így van ez akkor is, ha a politikai osztály a polgárok ignoranciájára tettestársként számíthat – rövid távon és egyikmásik kérdésben – , ha ni ncs er ő s ellenállás vagy kritika, ami folyamatosan ellen ő rizné és a kívánatos korrekciókra rávenné a politikai elitet. A rommagyar politizálás, egy emberölt ő n át két er ő s és ugyanakkor jó irányba lépeget ő lábon járt: egyfel ő l volt az elvi/filozófiai/szimbo likus háttér, aminek lényege, hogy a kisebbségi jogok és a kiharcolásukért folyó küzdelem az egyetemes emberi jogok, a liberális demokrácia értékei, az alakuló közös európai konstrukció távlatát figyelembe vev ő politikai kurzus részeként lép föl, és ezzel legitimálja, vagy keretezi be következetes politikáját. Ez az er ő s elvi politizálás viszont csak a bels ő demokrácia intézményesítése, az autonómiakövetelések szakmai megalapozása, hosszú és következetes alkupolitikák rendszerének m ű ködtetése, stb. révén v olt lehetséges, a fejlett nyugathoz való alkalmazkodás távlatának fönntartásával. A kisebbségi jogokért való küzdelem mindenkor a polgárok pozitív érzelmeire és attit ű djeire apellált, a kisebbségekkel szembeni toleranciát, s ő t pozitív diszkriminációt (posi tive action), az önmegtartóztatásra, a széls ő ségesség elútasítására, stb., alapozott; másfel ő l pedig volt a pragmatikus, a problémamegoldó reál- vagy kijáró politizálás, ami a közpolitikák szintjén képviselte a kisebbségi közösségek helyi és közvetlen gazd asági/társadalmi/kulturális érdekeit, és különösen akkor volt sikeres, amikor az RMDSz kormánypozícióban volt (ilyenkor még egyfajta közösségi komfortérzetet is fenntartott). A szövetségi politizálás igyekezett egyensúlyban tartani a pragmatikus és a szimb olikus politizálást, a középtérben mozgott, integrálta a helyi, regionális és szélesebb elvárásokat, érdekeket, stb … ” Magyari Nándor László ( http://systemcritic.blogspot.ro/ ) Értem is, meg nem is „ Az embernek természetes törekvése megérteni a világ jelenségeit. Hogyan befolyásolja ezt a megértést a többszörös, többféle identitásunk? É rdemes lenne ezen olykor elgondolkodni, fölülemelkedve eseményeken és körülményeken. Életünket három f ő dimenzió határozza meg. Az els ő az egyedi szint – ez a közvetlen individuális létünk, személyünk, a maga bonyolultságával. A második dimenzió az együtte sség: családokban, csoportokban, többékevésbé tagolt közösségekben (intézményekben, szervez ő désekben), nemzetekben élünk. A harmadik az egyetemesség, mindaz, ami az el ő z ő ket transzcendálja, ami létezésünkben – beleértve a szellemi, spirituális létet – köz ös. Tehát a három „e”- szint – egyén, együttesség, egyetemesség – határozza meg mibenlétünket a világban. Továbbá, az emberiség fejl ő désének ebben a furcsa szakaszában, talán egy negyedik: viszonyulásunk az euniverzumhoz, a virtualitáshoz... Kissé messzir ő l rugaszkodtam neki, de elmondható, hogy igazi mélységében csak ebben a hármasnégyes meghatározottságban érthetjük meg a világot. Nem kellene mindig az egyéni szinten megrekednünk. Nem mintha nem vele kezd ő dne minden, s nem
