Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis

2015-10-05

oldal | 12 2015. október 5. deportálások és így tovább. A holokausztról csak idén eddig több mint ötszáz könyv jelent meg, a téma egy precízen feldolgozott és kielemzett történelmi esemény lett, ami már nem nagyon kínál nyitott kérdéseket. De nem követünk el ezzel egy nagyon komoly hibát? E körül a gondolat körül forog a Yale történészének, Timothy Snydernek új könyve, a Black Earth: The Holocaust as History and Warning, ami egy hónappal ezelőtt jelent meg, és olyan reakcióhullám kiváltására volt képes, amire holokausztról szóló könyv már régóta nem. Snyder öt évvel ezelőtt megjelent könyvével, a harmincöt nyelvre lefordított, magyarul is megjelent Véres övezettel lett világhírű szerző. Két könyvének témája nagyon sokban egybeesik: a sztálini és hitleri birodalom között létrejött halálzónák történetét írta meg, csak ezúttal elsősorban a holokauszt története felől. Mindez azért is lehetett fontos megközelítés a számára, mert Snyder szerint a legelterjedtebb elképzelések nem csak félreértik mindazt, ami a holokauszt során történt, de ráadásul elősegítik, hogy ne tanuljunk semmit az akkori eseményekből …”

Horváth Bence (

http://444.hu/

) Multikultos porhintés  A Maros megyei sajtó után az egész Kárpát-medencei média hírt adott róla: elégedetlenséget és felháborodást váltott ki az, hogy a helyi és a megyei önkormányzat összefogásaként született Marosvásárhely – Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt bemutatójából a szervezők „kifelejtették” a magyar, szász, zsidó vagy cigány elemeket, miközben

minduntalan a város multikulturalitását tartják a pályázat ütőkártyájának. Aki a vásárhelyi viszonyokat ismeri, ezt a „mulasztást” semmiképp sem tartja meglepőnek, hiszen Maros megye továbbra is a román nacionalizmus és az asszimiláns nemzetpolitika fő felvonulási terepe. Az is borítékolható volt ugyanakkor, hogy emiatt a gesztus miatt a kezdeményezők a magyar közösség nemtetszésével fognak szembesülni, igaz, nem egyöntetű volt a nemtetszés … (

http://itthon.ma/

) Képzelt apartheid  VEZÉRCIKK – „Eddig sem voltak a békés együttélés élharcosai a Marosfőn időnként összeülő és a románok elnyomását vizionáló székelyföldi „román civilek”,

azonban élükön Mircea Duşa védelmi miniszterrel most már odajutottak, hogy nyilatkozataik nyomokban sem tartalmaznak valóságot. Hogy provokációnak vagy manipulatív hazugságnak tekintjük-e a Román Akadémia Etnikai Problémákat Kutató Európai Központjának igazgatója, Radu Baltasiu nyilatkozatát, már szinte teljesen mellékes, a lényeg úgy is az marad, hogy ez az ember „apartheidféleséget” említett, amikor a székely megyékben kisebbségben élő románok hányatott sorsáról értekezett. Vajon az úr egyáltalán tisztában van azzal, hogy mit mondott? Talán jobb lenne mindannyiunk számára, ha nem lenne, s miután elolvassa az értelmező szótár vonatkozó szócikkét, kiadna egy helyesbítő nyilatkozatot. Bár sokat elárul a dolgok menetéről az is, hogy a hírügynökségi beszámolók szerint senki nem fojtotta belé a szót ezen a ponton, mi több, vasárnap koraestig el sem határolódott senki az „akadémikustól” …”

Bálint Eszter (kronika.ro) Polgármester nem terem a fán  Előválasztás előtt áll a marosvásárhelyi magyar közösség, most dől el, ki lehet a jövő évi önkormányzati választásokon a polgármester-jelöltje. És most válik láthatóvá, mi az erdélyi magyar válság igazi természete. Parászka Boróka helyzetértékelése  „A marosvásárhelyi önkormányzati választás ciklusok óta arról szól: hogyan néz szembe a rendszerváltás óta legnagyobb traumákat átélt, ugyanakkor a legnagyobb lehetőségekhez jutó erdélyi magyar közösség a saját maga által okozott kudarcokkal. Itt a „ki

lesz a polgármester?” kérdés – sajnos – hosszú ideje azt jelenti, „visszavesszük-e a várost a románoktól”. És nem, nem vesszük vissza, immár 15 éve. Sok oka volt ennek, a legrövidebben talán úgy lehetne összefoglalni a folyamatot, hogy amíg a magyar közösség elfelejtette az etnikai szavazás tétjét és technikáit, és amíg az új magyar nacionalizmus feldolgozta a magyar közösség esélyeit, addig a román közösség beletanult mindebbe. A román nacionalizmus hatékony, gazdaságilag, politikailag jól felépített rendszer. A magyar korszerűtlen, sem gazdaságilag, sem politikailag nem működőképes. (Ezzel együtt: a nacionalizmusok kioltják egymást, és önmagukat. Károsak.) Arra, hogy hogyan lehet kilépni az ilyen-olyan nacionalizmusokból, az etnikai