Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-01
oldal | 13 2015. október 1. Ha csak a románokon múlna… „Szinte nem volt olyan romániai magyar sajtóorgánum, amely ne adta volna hírül a hét elején, hogy egy friss felmérés szerint Románia lakosságának csak hét százaléka támogatja a székely autonómiát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többnyire kommentárok és minősítések, az olvasóra való kikacsintások nélkül tálalták, úgymond tárgyilagosan, a hírt a médiumok. Az online cikkekhez és a közösségi portálokon megjelent bejegyzésekhez már ki-ki vérmérséklete és világnézete szerint fűzött megjegyzéseket. Nem állhatunk messze a valóságtól, ha azt vélelmezzük, hogy az RMDSZ-közeli médiatábor legszívesebben „na látjátok!” megjegyzéssel tette volna közé a felmérés eredményét, arra gondolván: az autonomisták jókora pofont kaptak, a Szövetségnek pedig igaza van, nem lehet és nem érdemes ezt az autonómiát erőltetni. Mert kontraproduktív: csak magunkra haragítjuk a románokat, a többségi nemzetet. Pontosabban az RMDSZ-re. Mert bár a román parlament magyar pártja a 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán határozatot hozott arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról a bukaresti törvényhozásban, ez azóta sem történt meg. Merő kampányfogásból, az erdélyi magyarok önrendelkezési igényét tompítandó veszi elő olykor-olykor az autonómiatémát az RMDSZ – mondja a polgári ellenzék. Összeeszkábáltak Kelemenék valamiféle autonómiatervezetet, többszöri halasztás után 2014 júniusában közvitára is bocsátották, azt ígérvén, hogy a román társadalmat is megpróbálják megszólítani. De a törvénytervezet szövegét mindeddig nem véglegesítették, és nem nyújtották be a parlamentben. Talán jobb is – mondja ugyanaz az ellenzék, mert az olyan rossz és gyenge, hogy még a románok is alig találnának majd benne kivetni valót …” Újlaki Tivadar ( http://itthon.ma/ ) Az európai alapkérdés: „lenni vagy nem lenni” „Az antiszemitizmus kérdéskörében kockázatos bármilyen véleményt formálni, mert amennyiben az nem mutat egy irányba a balliberális média megközelítésével, az ember könnyen megkaphatja maga is az antiszemita jelzőt, mint ahogy megkapta azt sok zsidó is, sőt a zsidók közül még olyanok is, akiknek felmenői között több holocaust-áldozat is van, mint például Schiffer András vagy Norman G. Finkelstein. Ebből is látni, hogy e jelző nemcsak és nem elsősorban azoknak jár ki, akikre asszociál az egyszerű polgár annak kapcsán, azoknak, akik a zsidóságot alsóbbrendűnek tartják a hitleri abberált teória mentén, akik helyeselnék a zsidók jogfosztását és akik képesek csak azért gyűlölni egyéneket, mert történetesen a zsidó nemzethez/valláshoz/etnikumhoz tartoznak. Az antiszemita jelző osztogatása politikai célzattal történik, akárcsak a fasiszta, náci, rasszista, szélsőséges jelzőé. Olykor égbekiáltó, hogy a magukat liberálisnak tartó megmondóemberek nem veszik észre egyesek antiszemitizmusát míg mások vonatkozásában, akik esetében a vélt vagy valós politikai érdek úgy diktálja, a bolhából elefántot csinálnak, vagy ha bolha nem akad, akkor hazudnak egyet. Hogy mást ne mondjak, Magyarország antiszemitizmusától visszhangzik időről időre a világmédia miközben hazánkban (igen, a magyar állampolgárság kiterjesztése óta minden okunk megvan arra, hogy hazánknak nevezzük Magyarországot, akkor is, ha ezt az ottani politikai elit magát balra soroló része s az általuk megtévesztettek másként gondolják) a zsidóságot sem joghátrány, sem mindennapi atrocitás nem éri, ellentétben a nyugati országokkal ahol épp a muszlimok feldúsulása miatt nem ritkák a zsidók elleni köznapi támadások …” Borbély Zsolt Attila ( http://itthon.ma/ ) A vállaló ember Búcsú Fodor Imrétől „Fodor Imre, Marosvásárhely ez idáig utolsó magyar polgármestere, a kilencvenes évek utáni erdélyi, székelyföldi közélet Imre bácsija, s azoknak, akik – így vagy úgy – munka- és harcostársai lehettünk: Imre bátyánk, eltávozott közülünk. A döbbenet, a fájdalom közé-köré most személyes emlékek, de a megélt negyedszázad közéleti történései is keverednek. Újkori világunk immár történelmi eseményei, amelyeket nem együtt élhettünk meg, amelyekért nem együtt küzdhettünk, amelyek azonban ott élnek közösségi tudatunkban …” Ferencz Csaba ( http://www.3szek.ro/ )
