Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. október - Civitas Europica Centralis
2015-10-07
oldal | 14 2015. október 7. Értő hallgatás. Szenvedésben megedzett szív. Magyar patrióta. Európai polgár. Magyarország emberarca, első igazi köztársasági elnöke, Göncz Árpád volt. Szeretett minket és mi is szerettük őt. Érdek nélkül. Csak úgy. Mert ember volt és társaságában valamennyien embernek éreztük magunkat. Előbb volt ember és utána magyar. De ő mi voltunk és mi ő voltunk. A jobbik énünk. Az a magyar fiatal, aki 1945-ben megpróbált demokráciát csinálni. Az a férfi, aki 1956-ban újra megpróbálta és börtönnel fizetett érte. Az a tanulékony, minden új iránt fogékony ember, aki tudott államában és társadalmában, kisebbségben, a fojtogató ellenvilágban írni és fordítani. Aki akart és tudott az 1989-es harmadik lehetőséggel élni, és nem visszaélni. Az emberarcú szabadság, egyenlőség és szolidaritás magyar patrióta eszméje és gyakorlata benne testesült meg. Esterházy Péter (jaj, jaj és még egyszer, jaj!) írta neki, róla 2000-ben: „Egyetlen rímes (rímszerű) szöveggel rendelkezem, a Daisyvel; melynek szereplői közül az államelnökhöz a Kusfürst (basszus) figurája áll a legközelebb, ha. Ő mondja: A szeretet veszélyes, / Édes. / Légy jámbor. / Kormányzáshoz ez jobb …” Lengyel László (nsz) Búcsú Göncz Árpádtól „A halál véglegessége arra hívja fel a figyelmünket, hogy a végső földi értékeléskor az életút egésze, s nem egy-egy része számít. Mert ne tagadjuk, a jobboldal ellenfélként tekintett rá: nehezen tudott napirendre térni az MDF-kormánnyal vívott csatái felett. Ma már azonban úgy látszik, Antall Józseffel kialakult konfliktusai talán nem ennyire végletesek, a sebek nem ennyire mélyek, ha nem az első szabadon választott miniszterelnök és államfő között robbannak ki. A két érdemdús férfiú és az általuk megtestesített eltérő nézetek – például a közszolgálati rádió és televízió elnökének ügyében – akkor választók tömegei számára voltak még élet-halál kérdések, miközben ezeken ma már legfeljebb publicisták vitatkoznak kisnézettségű elemzőműsorokban. Göncz Árpád életútjának értékelésekor akkori döntéseinél azonban alighanem nagyobb súllyal esnek latba az életút egyéb elemei. Az ellenállás a németekkel és nyilas csatlósaikkal szemben. A Kovács Béla titkáraként végzett munka a rövid, reményteli koalíciós időszakban 1945 után a Kisgazdapárt soraiban. Az 1956-os forradalmi tevékenység, majd a börtön, végül a sokszínű irodalmi munkásság. És ne felejtsük el azt sem, hogy közvetlensége a demokratikus Magyarország intézményeitől az elvesztett kádári létbiztonság miatt idegenkedők tömegei számára volt rokonszenves …” Ablonczy Bálint ( http://valasz.hu/ ) Három igazság VEZÉRCIKK – „Barabás Miklósnak igaza van, amikor az RMDSZ-t ostorozza. A szövetségnek igaza van, amikor nem hagyja annyiban. Portik Vilmosnak igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy ez így nem igazságos. Ez az igazság: néhány nappal a marosvásárhelyi előválasztás előtt óhatatlanul széthúzó tehetetlenségi erő feszegeti az összefogást. A centrifugális kényszerpályának leginkább a civil jelölt, Barabás Miklós nem tud ellenállni. A történelemtanár egy olyan mozgalom képviselője, amelyre óriási szüksége volt a városnak: a kétnyelvűségért vívott harcukban példát mutattak mind a tökéletlen politikumnak, mind a közösség karba tett kézzel nyavajgó tagjainak. Barabáséknak elegük lett a tétlenségből, így hát megszerveződtek és léptek – ezért le a kalappal előttük. Bizony az sem tűnt ördögtől valónak, hogy civil érdekérvényesítési lehetőségként a hárompárti magyar összefogással meghirdetett polgármesterjelölt-választásra is bejelentkezzenek, ám most már úgy néz ki, ez rosszul sült el. Mert a csalódások és sérelmek végeláthatatlan sorozata szülte, amúgy teljesen jogos dühnek nem lenne szabad ott is megnyilatkoznia, ahol példamutató próbálkozás körvonalazódik a régóta várt összefogásra …” Páva Adorján (kronika.ro) Örülnék Angela Merkel Nobel-díjának „Örülnék Angela Merkel Nobel-békedíjának. Egyszerűen fogalmazva azért, mert magas kifejezése lenne annak, hogy az emberség és a tolerancia fontosabb a politikánál, a támogatottságnál/népszerűségnél, akár bizonyos érdekeknél is. Angela Merkelt a Nobellel az ukrajnai rendezésben játszott szerepéért, de úgy gondolom, döntően a menekültügyben tanúsított humánus magatartásáért, a népek közötti szolidaritás
