Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-13
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 13. 3 külügyminisztérium sajtóosztálya a Mediafax szerint. A hírügynökség kiemeli, hogy ezzel szemben a magyar sajtó a román nagykövet bekéretéséről írt (nsz) Folytatódik a magyar-román diplomáciai csörte Hétfőn Bukarestben kérették be a magyar nagykövetség képviselőjét (a nagykövet épp szabadságát tölti), kedden Budapesten hívták vörös szőnyegre a román nagykövetet, de ezzel nem zárult le a magyar-román diplomáciai szópárbaj legújabb fejezete (nszv) Markó Béla: nem üzengetni, tárgyalni kellene A kilencvenes években mind Magyarország, mind Románia érdeke volt a zökkenőmentes államközi kapcsolat, mert a szomszédsági viszonyok rendezettsége az euro-atlanti integráció feltétele volt. De muszáj nekünk barátok maradnunk? Mindkét ország NATO- és EU-tag, ki nem rúgnak már, s a történelem sem fog megváltozni, az erdélyi magyarok is romániai magyarok maradnak…. Erőltessük, ami nem megy? Markó Bélát, az RMDSZ volt elnökét, Románia volt miniszterelnök-helyettesét kérdeztük „…Ebben a térségben nagyon is szükség van az együttműködésre. Román-magyar viszonylatban akár a gazdasági, akár a környezetvédelmi, akár más szempontokat, együttműködési lehetőségeket nézem, szükség lenne a két ország stratégiai partnerségére, amelyet 10 -15 éven át annyit hangoztattak mindkét oldalon, és amiből véleményem szerint mára nem igen maradt semmi, legfeljebb egy jámbor óhaj egyesek részéről. Továbbra is mindkét országnak gondja kellene leegyen, hogy mi a helyzet az etnikumközi viszonyokkal. Romániában ugyanis változatlanul itt él egy jelentős magyar kisebbség, és Magyarország számára nem lehet közömbös az, hogy mi történik az itteni magyarokkal. Szükség van a jó viszonyra, de ez nem jelentheti azt, hogy szőnyeg alá söpörjük a gondokat. Éppen ellenkezőleg, őszintén kell beszélni róluk… Az elmúlt éveket elsősorban az jellemezte, hogy nem volt szoros együttműködés Románia és Magyarország között, sem gazdasági téren, sem az infrastrukturális fejlesztésben, sem más területeken, Nem is beszélve arról, hogy a magyar kormány hozzászoktatta Bukarestet ahhoz, hogy nem kezdeményez párbeszédet az etnikai problémákról. Ezért is van az, hogy most a románok próbálnák visszautasítani azt, ami nem is olyan régen még nagyon természetes volt, hogy a magyar kormány képviselői véleményt mondanak arról, hogy éppen mi van itt magyar ügyekben… a kilencvenes években, a kétezres évek első felében azért tudtunk számos kérdést megoldani, mert több tényező együtt volt jelent. Az országon belül egyrészt erős volt politikailag az RMDSZ, a román parlamentben úgymond királycsinálók tudtunk lenni. Bukarest érzékelte, hogy Brüsszel odafigyel arra, mi történik a magyarokkal Romániában, hogy az USA odafigyel, és hogy az akkor még Európában komoly súllyal rendelkező Magyarország nap mint nap odafigyel ezekre a problémákra és időről-időre fel is veti, ha valamivel nem ért egyet. Szóval így sokkal több problémát tudtunk rendezni, de hangsúlyozom, kellett ehhez Magyarország befolyása is. Az utóbbi időben úgy gondolom, Bukarestben úgy látják, ez most már nem nagyon érdekel Románián kívül senkit. Ami nem igaz, de tény, hogy Magyarország elhanyagolta a román-magyar relációt. Kormányülések nem voltak, arról sem tudok, hogy szoros munkakapcsolat lenne akár egyik másik tárca között. Ennek pedig ez az eredménye, hogy most, amikor magyar oldalról felvetnek néhány kérdést, nem is különösebben élesen, akkor rögtön jön rá ez a rendkívül irritált román reakció, ami nekem óhatatlanul azokat az időket juttatja eszembe, amikor az volt a közvélekedés, hogy a kisebbségi kérdés belügy. Nem kellene ide visszajutni…” (nszv)
