Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-27
oldal | 16 2015. augusztus 27. Angliát, Svédországot – el nem érik. A mostani migrációs folyamat igen erős „toló”- és a húzó”-hatásokat egyesít …” Balázs Péter (nsz) Nem értem a kormányt „A bennünket mostanság kormányzók politikáit általában érteni vélem (röviden: értem), és ezért borzadok tőlük. Értem a liberális demokrácia antiliberális autokráciával való fölváltását, mert így nem kell félniük a választásoktól (és ugyanakkor remélhetik azt, hogy az ilyen rezsimek rendszerint káoszba és erőszakba fulladó összeomlása messzire kitolható). Értem a magánvagyonok kiterjedt erőszakos újraelosztását: önmaguk és barátaik anyagi jólétének, biztonságának emelése nyilván fontos cél. Értem a legszegényebbek tovább szegényítését, hiszen nálunk ők politikailag másoknál is kevésbé aktívak: nem kell tőlük félni. Értem a nyugati, korábban szövetségesekként kezelt hatalmak fitymálását és az egyes keleti despoták „mintaállamaihoz” való dörgölőzést, mert az utóbbiak fönntartás nélkül kedvelik rezsimünket, ami a nyugatiak esetében kevésbé egyértelmű: még az Európai Néppárt tapsolásához is társul időnként finom, alig észrevehető fintor. A menekültügyi politikánál nem látok ilyen tisztán …” Soós Károly Attila (nsz) Közeleg a vég a romániai magyarok számára is „Talán nem teljesen tanulság nélkül való, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, hogyan sikerült Romániának egységes nemzetállammá válnia és mind jobban megközelítenie az idegennélküliség célját. A két világháború között létrehozták az ideológiát, a ’48 utáni kommunizmus s kivált a ’65 utáni posztsztálinista Ceausescu-rendszer sikerre vitte az »egységes román nemzetállamot«. Csakis egy önkényuralom volt képes a valamiféle kóros elváltozásnak tekintett multikulturalizmust a gyökereinél kezelni. A két világháború közötti központosítást hatékony államosítás egészítette ki, aminek célja az iparosítás és ezzel együtt a városi lakosság számának felduzzasztása, a földművelő munkássá alakítása. A hajdani mélyromán paraszt átváltozik folklorisztikus álparaszttá, az életformák meg egységesülnek a kiszolgáltatott, szegény, városi munkás valóságában. Ha nem is lesz mindenki román érzelmű, de mindenki románul él. A multikulturalizmus lebomlását a kivándorlás teszi teljessé. Ceausescu németeket ad el az NSZK-nak (kivándorlási útlevélért cserébe fizet az anyaország). 1992-re már csak közel 9000 zsidó, 120 000 német maradt Romániában, és a magyar lakosság aránya is szinte megfeleződött. Az 1930-as 10 százalékról a 2011-es népszámlálás adatai szerint 6,5 százalékra csökkent. A fogyatkozás újabb nagy hullámát az 1987–2004 közötti »megélhetési kivándorlók« teszik. Számukat 180 000 főre becsülik. Ez a Trianont követő kivándorlás nagyságrendje. A románok azonban mindettől nem lettek boldogabbak. A mind kisebb etnikai diverzitás mind nagyobb nacionalizmussal és páratlanul sok népzenei tévécsatornával párosul …” Bretter Zoltán (nsz) Jelképes tett(legesség)ek „Vannak tettek, melyeknek igazából nincs gyakorlati, a materiális világban értékelhető hatásuk, jelképértékük viszont annál nagyobb. Ezek túlnyomó része valamilyen szép, nemes érzést közvetít (karácsonyi gyertyagyújtás, a kokárda kitűzése március 15-én). Akadnak olyanok, melyekkel egyszerűen üzenni akarunk, fel kívánjuk hívni a figyelmet az adott körülmények közti állásfoglalásunk jelentőségére (ebben az évben a kijevi függetlenség napi díszszemlén nem vonultattak fel haditechnikai eszközöket). A jelképes cselekedetek persze gyűlöletkeltésre is tökéletesen alkalmasak (a vereckei honfoglalási emlékjel felgyújtása, az ungvári Petőfi-szobor megrongálása). Ám a világ felé pozitív üzeneteket sugárzó tetteink valójában akkor válnak értékké, ha megfelelő tartalommal bírnak, s mögöttük lelki aranytartalékként ott a jóra törekvés. Hisz mit ér a szenteste fénye, ha nem a szeretet táplálja, s mit a kokárda, ha tettekben nem ölt testet a nemzeti eszme? A „fegyvertelen” felvonulás is csak álca, ha közben az emelvényről háborús retorika süvölt…” Csabay Attila ( http://tiszanews.org.ua/ )
