Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 3. 3 Románia Történelem víz alatt Falutalálkozót szerveztek a ceausescui falurombolás szimbólumává vált erdélyi Bözödújfalun. Az elárasztott faluból már szinte semmi sem maradt, tavaly omlott össze az utolsó vízből kimagasló templomtorony. Noha a magyar történelem talán legkülönösebb településéről van szó, a megmentését célzó nagy nemzeti összefogás elmaradt. Az idei találkozón már nincs ott Vetési László kolozsvári református szórványlelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az erdélyi szórványkutatás és szórványmentés legismertebb szakembere. Pedig korábban elmaradhatatlan résztvevője volt az eseménynek. Vetési az elmúlt évtizedben minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy a magyar történelem eme sajátosan egyedi és fájdalmas emlékét, vagy legalábbis azt, ami még megmaradt belőle, társadalmi-egyházi-állami összefogással megmentse a magyar közösség. Tavaly, 2014. június 29-én pedig összeomlott az utolsó mementó is, az elárasztott falu közepén álló katolikus templomtorony. Az időközben részben visszahúzódott víz szélén még állnak az egykori unitárius templom romjai, az egyetlen még konzerválható, emlékhellyé alakítható falak. Csak akarat kellene, ami valamiért hiányzik Az idei falutalálkozón minden kitelepített család emlékére névvel és házszámmal ellátott kopjafát állítanak. Vagyis 180-at, hiszen egykoron ennyi otthont árasztottak el. A falutalálkozó fővédnöke Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is jelen lesz. Tipikus pótcselekvés, állítja Vetési a kopjafa állításról. Gesztus, de most nem erre van szükség „…2009 kora tavaszán a magyar kormány Szórványtanácsában, majd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán kongattam meg a bözödújfalusi harangokat. Képes-bemutatós tervezetet terjesztettem elő arról, hogy miért és miként kellene állagmegőrzéssel megmenteni Bözödújfalu akkor még álló szakrális emlékeit. Pontosan jeleztem, hogy ennek lényege nem az, hogy egy kormányhivatal nyúljon be a zsebébe, és nagy pénzekért óvja meg az enyészettől, tegye rendbe azt, amit mi elmulasztottunk, hanem, hogy segítője, lebonyolító intézménye legyen egy nagy magyar és székely összefogásnak. 2009. augusztus 1-én a bözödújfalusi emléknap alkalmával az ünnepségek után Törzsök Erika nemzetpolitikai főigazgató megbeszélést hívott össze Erdőszentgyörgyön, ahol a helyi polgármester mellett szakemberek, az érintett egyházak lelkészei, mérnökei és egykori újfalusi lakosok voltak jelen. Velünk volt az akkor már igen idős és beteg Kovács Pali bácsi is, az utolsó bözödújfalusi szombatos túlélő: zsidózó székely apától és bukovinai zsidó anyától származott. Mindenki nagy örömmel fogadta a tervezetet. Aztán a politikai változások elsöpörték a mentési tervet is. Nem mozdult senki, és a nagy magyar Székely Jeruzsálem Bözödújfalu szívszorongató története döbbenetet kelt mindenkiben, akiben az emberi élet és a kulturális értékek iránt a minimális tisztelet él. A Marosvásárhely közelében fekvő falut víz alá temette a Ceausescudiktatúra. A gátép ítés 1975ben, a víztározó építése 1988ban indult. A 625 méter hosszú és 28 méter magas gát a Küsmöd patak vízét duzzasztotta meg Erdőszentgyörgy közelében. 1989 őszén engedték rá a vizet a falura, amely 1994ben nyelte el véglegesen. Lakóit a szomszédos településekre, elsősorban Erdőszentgyörgyre, blokkházakba telepítették át. Bözödújfalu ezen túlmenően is talán legkülönlegesebb magyar település. Ugyanis csak itt maradt fenn a magyar történelem egzotikus felekezete, a székely szombatosokként, zsidózó unit áriusokként egyaránt emlegetett gyülekezet. A falu a békés vallási együttélés példaképe volt. A 17. századtól jelennek meg a szombatosok (később zsidók) az unitáriusok, római katolikusok, evangélikusok, reformátusok és ortodoxok mellett. A második világháb orú alatt a zsidó és zsidózónak mondott szombatos lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták. A helyi katolikus lelkész a hatóságoknál eljárta, hogy a szombatosokat ne szállítsák lágerbe, de sokan nem éltek a lehetőséggel, vállalták a sorsközösséget vála sztott népükkel.
