Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Bud apest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 2. 14 gazdájának a simogatására, és máris a keblére ölelné Kotleba urat a pártjával egyetemben …” Sztakó Zsolt ( http://www.felvidek.ma/ ) A miniszterelnök és a vásári árus „A tusványosi szabadegyetem jelvényárusára miniszterelnöki szinten reagálni nem egyszerűen túlzás, hanem több mint nevetséges. Victor Ponta, Románia kormányfője mégis megtette. Persze, a plagizáláson ért, korrupcióval gyanúsított, posztjához görcsösen ragaszkodó, a felelősség elől minduntalan menekülő román miniszterelnököt már nemhogy külföldön, de Romániában, mi több, lassan saját pártjában sem veszik komolyan. S mintha már arról is lemondott volna, hogy ő maga vegye valamelyest komolyan – ha önmagát nem is – legalább a tisztséget, amelyet betölt, elvégre a kormányfő mégiscsak az ország egyik legfontosabb közméltósága. Victor Ponta azonban láthatóan képtelen erre …” Farcádi Botond (háromszék) Ki a revizionista? „Van abban valami utánozhatatlan pofátlanság, ahogy a román külügyminisztérium kitámadta Magyarország miniszterelnökét a Facebook-oldalán közzétett fényképek miatt. Rögtön szögezzük le, hogy esetünkben nem holmi önkényuralmi jelképekről van szó, amelyek sértenék bárki emberi méltóságát vagy bármely népcsoport nemzeti érzelmét. Olyan történelmi szimbólumokról, ártalmatlan kitűzőkről beszélünk, amelyek üzenete mélyen beivódott a magyar emlékezésbe és kultúrkörbe, mindazonáltal – valljuk be – némi nosztalgiázásra is alkalmat nyújtanak. De ennyi, és semmi több. A román közvélekedés ellenére sem Orbán Viktor, sem mindenkori kormánya egyetlen tagja nem fogalmazott meg revíziós törekvéseket az utódállamokkal szemben. Hogy a nemzetben gondolkodás, a határok fölötti nemzetegyesítés elve, a külhoni magyarok támogatása, autonómiatörekvéseik felkarolása mégis ezt erősíti meg egyesekben, lelkük rajta …” Rostás Szabolcs (krónika) Kihantolt múlt „Hetven esztendő, avagy hét évtized, mondhatjuk, nem hosszú, de nem is rövid idő. Mindez attól függ, hogy milyen szemszögből, illetve honnan közelítjük meg a kérdést. Ha az emberiség történetét, a világegyetemet vesszük figyelembe, hetven év nem több mint egy csepp a tengerben. Amennyiben viszont az emberi életkor határát tekintjük, sokak számára egy teljes életet átfogó időtartamot jelenthet. Egy egész emberéletnyi időnek kellett tehát eltelnie ahhoz, hogy lassan kezdjünk, illetve merjünk közelmúltunkkal szembenézni. Nem csupán az emlékezések és a levéltári kutatások szintjén, hanem ennél sokkal mélyebben „megásni” a múltunkat, és az események elemzése, értelmezése mellett megtenni azt, ami egyszerűen emberi kötelesség: megadni a végtisztességet a történelem viharaiban életüket vesztett katonáknak. Ilyen fontos mozzanatot jelentett a kolozsvári új zsidó temetőben eltemetett magyar katonák kihantolása, amelyet az illetékes magyar hatóságoknak idén júliusban sikerült megejteniük azt követően, hogy hosszadalmas egyeztetés után a román államtól végre megkapták az ehhez szükséges engedélyeket …” Papp Annamária ( http://www.szabadsag.ro/ ) Képeslapról ismerve „Szociológiai közhely, hogy a félelemkeltés mindig könnyebb az ismeretlennel, mint az ismerttel szemben. A klasszikus szlovákiai példa az északi falvakban mért magyarellenesség; a helyiek, ahogy mondani szokták, csak képeslapon láttak korábban magyart. De jó példa erre a romaellenesség is: aki ismeri az etnikailag vegyes vidékeken lakók világát, tudja, hogy sok településen a helyzet kimondottan feszült, mégis egészen más módon és szándékkal beszélnek az ott lakók a romákról, mint azok, akik karosszékből osztják az észt a „cigókkal“, „rézbőrűekkel“ stb. kapcsolatban. Kritikusnak lenni vagy elutasítónak lenni nem ugyanaz. Szlovákiában az elmúlt hónapokban két ismeretlen ellenséggel kapcsolatos kampány is lefutott. Az első a homoszexuálisok jogaival kapcsolatos, családvédelminek csúfolt népszavazás volt, amikor az átlag szlovák állampolgárnak egy olyan kisebbség tagjainak sorsáról kellett (volna) döntenie, akiket maximum viccekből - ha úgy tetszik: képeslapról -