Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 28. 15 vezetőinek legutóbbi találkozóján már elismerték Magyarország különleges kitettségét …” Mészáros Tamás (nszv) Az MNT és a kisebbségi akcióterv esete „Mint ismeretes négy vajdasági/délvidéki magyar párt, számos civil szervezet, pártonkívüli egyén egyeztetésének „termékeként” létrejött egy javaslat a kisebbségi akcióterv tartalmára. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének MNT képviselője a javaslatot be is terjesztette a MNT hetedik rendes ülésén. Ugyanis, az MNT elnöke úgy képviselte a testület álláspontját a szerbiai állami szervek előtt, hogy a háta mögött nem volt (és most sincs) testületi felhatalmazás, ami alapszabály ellenes. Azonban ettől még nagyobb baj az, hogy azt sem tudja milyen tartalommal kellene feltölteni azt kisebbségi akciótervet, amely hosszútávon meghatározhatja közösségünk sorsát. Természetesen, a MNTben regnáló többség elutasította a javaslat megvitatását, ráadásul úgy, hogy még a napirendre sem akarta felvenni. Így támogatásukat adták a további alapszabály ellenes működésnek és egyben megkárosították azt a közösséget, amelynek a képviseletére esküdtek fel. Sajnálattal állapítom meg, hogy a 2015. június 22-i belgrádi tanácskozáson az MNT elnöke olyan javaslatot terjesztett elő a szerbiai illetékesnek amit az MNT tagjai nem is láttak, értelemszerűen az MNT testületei nem vitatták meg, és nem foglaltak róla állást …” Csonka Áron ( http://csonkaaron.blogspot.hu/ ) A Pokol – a másik ember szabadsága „A Pokol a másik ország, a másik nemzet, a másik vallás, a másik kultúra… és persze valami minél másabb, annál ördögibb” – mondja Konok Péter történész egy Kassák-kiállítás nyitóbeszédében, Jean-Paul Sartre „a Pokol – a másik ember” gondolatára fűzve fel a magáét. Jómagam úgy (is) folytatnám: mostanság „a Pokol – a másik ember szabadsága”. Ébredési folyamat lehet ez: a népmesékből józanodók zavara, amikor a mással kell szembesülniük, tükrök helyett csupa kaleidoszkóppal, csupa szabadsággal, szabadsággal, szabadsággal! Más bőrszínek, más temetési szokások, más viccek, más kedvenc írók, más nyelvek, más időérzékek, más szerelmek. És jönnek, folyton jönnek (szegények, gazdagok, egyetemisták formájában egyaránt)! Sok embernek éppen elég púp a maga szabadsága, hát még a másé. Az élet tele van választással, és minden döntésbe kódolva van a másik lehetőség, amiről pedig lemaradtunk. Jobb a járt ösvényen haladni, úgy nem tévedhetünk el. Bezzeg azok a másak, azok letértek a jó útról. Magyarnak lenni olyan, mint ruandai hutunak. Nem hisszük? Íme, a ruandai hutu: szeretne élni, szeretni, ebédelni, csevegni, sétálni, csillagokat kémlelni, gyereket nevelni, szép ruhákba járni, táncolni. Másképp. Nem úgy, ahogyan az a másik – például a magyar…” Kustán Magyari Attila (maszol.ro) Az arkangyal és a légiója „A román képviselőház szerdán elfogadott egy törvénymódosítást, amellyel betiltotta a legionárius és vasgárdista jelképek használatát. Vagyis úgy módosította a 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletet, hogy egyértelművé tette – a legionarizmus is fasizmus, a Vasgárda sem korabeli humanitárius szervezet volt. Már csak az államfő aláírására vár a törvény, hiszen a szenátus még a tavasszal jóváhagyta azt. Tulajdonképpen jó hír, üdvözlendő a liberális képviselők kezdeményezése, mint ahogy az is, hogy gond nélkül megszavazta a tisztelt ház. Nem is szándékozom kákán csomót keresni, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miért épp most, ha eddig nem? Ismeretem szerint Mihály Arkangyal Légiójának újjáélesztése, az azt belengő tömjénes nemzeti romantika eddig Eckstein Kovács Péter ex-kisebbségügyi miniszteren kívül egyetlen magas rangú román tisztségviselőt sem zavart, és az Új Jobboldal ifjú bakancsosaira is leginkább csak amolyan „fiatalság, bolondság” elnézéssel legyintettek. Mi késztette épp most arra a román politikai elitet, hogy lépjen ez ügyben, szembemenve az ortodox egyházzal is? …” Gál Mária (maszol.ro)
