Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-17
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 17. 14 Vélemény, publicisztika, interjú, blog 2 A polip karjai Magyar Bálint: A maffiaállamban az uralom joga érvényesül Immár a harmadik kötetben ismerteti az SZDSZ-alapító Magyar Bálint az általa használt maffiaállamkoncepciót, az orbáni rendszerre alkalmazott tipológiát. Míg az első két Polip-kötetben szeleteire bontva elemzi a hatalomgyakorlás lényegét, ezúttal saját, kifejtett értelmezését teszi közzé. Van-e határa „a fogadott politikai család” uralmának? Egy maffiaállamban mi a stróman szerepe? Reparálható-e Magyarországon a liberális demokrácia? „…az unalomig ismételt illiberálisozás, a fosztóképzőkkel ellátott demokráciameghatározás nem hordozza a rendszer lényegét. Akkor sem, ha az állítások önmagukban igazak. Ha előttem áll az elefánt, és azt mondom, nincs szárnya, tehát nem lehet madár, nem vízben él, nem hal, ezek egyenként igaz állítások, de sok közük nincs ahhoz, milyen az elefánt. Feltételezem persze, hogy az Orbánrendszer nem a demokrácia torzulása. Valami egészen más. Mert ha csak a demokratikus normák alkalmi devianciájának tekintjük, beragadunk a magyar panaszkultúrába, amely az ellenzéki zárványközösségekben besűrűsödik, az önlefegyverző tehetetlenség érzületét keltve …” (168óra) "Magyarországon a kivonulás az általános reakció" Hogyan alakult ki a közöny kultúrája? Miért erősek az antidemokratikus trendek? Honnan van ez a sok frusztráció és bénultság? Sík Domonkos szociológus fiatalok állampolgári kultúráját kutatja. Egy nagy nemzetközi felmérés magyarországi témavezetőjeként arról kérdeztük, miért az antidemokratikus szemlélet a mainstream Magyarországon, és hogy ezzel hol állunk a régió és Nyugat-Európa országai között „…nagyon komoly szerepe van annak, hogy miként működik a család, hogyan zajlik a kommunikáció a családban. Ha demokratikus kultúráról beszélünk, akkor azt le lehet vinni addig a szintig, hogy miképp kommunikálok a másikkal. Mit látok, amikor ránézek valakire? Egy tekintély-figurát, vagy olyan valakit, akinek el kell ismernem az emberi méltóságát? A demokratikus kultúra alapja, hogy van egyfajta morális viszonyulás a másikhoz. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki mást szeretni kell, hanem hogy el tudom-e ismerni partnerként a másik embert. Az ugyanis korántsem egyértelmű, hogy ha a másik megszólal, akkor én meg tudom őt hallani. Ha azt kérdezzük, mit gondol valaki az alapvető demokratikus értékekről, például kisebbségi jogok védelme vagy az emberi méltóság elismerése, akkor az erre adott válaszok nagyon szoros összefüggést mutatnak azokkal a kommunikációs mintázatokkal, amiket a családjukban megtapasztalnak a fiatalok. Nem az iskola és a család egymáshoz viszonyított súlya a fontos, hanem hogy van-e olyan terep, ahol demokratikus tapasztalatokat tud szerezni a gyerek. Azok a szocializációs pályák vezetnek antidemokratikus politikai kultúrához, ahol vákuumba kerül a fiatal, azaz nem találkozik azzal a tapasztalattal, hogy lehetséges demokratikus módon szervezni a viszonyokat. Ilyen tapasztalatok nélkül üres fogalommá válik az egyenlőség vagy a szolidaritás …” (HVG) A félrenézés gyakorlata „A magyar félelem a magyar gőggel függ össze: ezért volt olyan könnyű meggyőzni rengeteg embert arról, hogy a bevándorlóknak nincs mit keresniük Magyarországon. „Nincsen francia sovinizmus – francia félelem van” – mondta Fejtő Ferenc egy tévéinterjúban a bevándorlók elleni gyűlöletről. Ez egyrészt emberibb, másrészt körültekintőbb megközelítése volt a kérdésnek. Magyarországon hagyománya van ennek a fajta 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját
