Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 1. 15 tartózkodásom alatt alkalmam nyílt megfigyelni az ottani társadalmi jelenségeket, az emberek életszemléletét, mindennapjait, az etnikai kisebbségekkel vagy éppen a gyermekekkel szembeni magatartásukat, családi, vallási, kulturális szokásaikat. Ezek a megfigyelések egyre inkább bizonyították számomra, hogy a nemzeti sztereotípiák létező s definiálásra, artikulálásra nyitott absztrakciók, ugyanakkor rugalmasak és nézőponttól függően némiképp változékonyak. Arra törekedtem e sorok írásakor, hogy kizárólag személyesen tapasztalt és mélyrehatóan vizsgált jelenségekről számoljak be, ezáltal vállalva, hogy nem minden részletre kiterjedő képet festek, azonban biztosítva azt, hogy az általam vázolt megfigyelések valóban nem sztereotipikus leírásai a valenciai kulturális—társadalmi környezetnek …” Tamássy Fruzsina (Maszol.ro) Nemzeti Európa, vagy interkulturális kölcsönhatások földrésze? „Nem bizonyos, hogy a nagytól egyenesebb út vezet a még nagyobbhoz, mint a kicsitől; sok jel mutat arra, hogy a nemzeteknek ahhoz, hogy életképes nemzetek feletti integrációkban egyesüljenek, előbb világosan meg kell alakulniok, és ahhoz, hogy megalakuljanak, előbb sokszor szét kell vetniük vagy el kall utasítaniok az olyan, akár régi, akár új, működésképtelen federációkat, amelyek nem képesek számukra a nemzetté alakulás és a társadalmi haladás együttes távlatát nyújtani”. (Bibó István 1976, 1990 A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai) Az új évezred nemzetközi reményei, trendjei mellett (és olykor ellenük is) alapvető történeti kérdés maradt a Jászi Oszkár által földolgozott, majd negyedszázaddal később Bibó István által fölvetett megoldási alternatíva a kisnemzeti sorsról. Az életképes nemzetek integrációja, kulturális identitásának jogosultsága még ma is nyitott kérdés, a társadalmi haladás perspektívája úgyszintén. Napjainkban ezért úgy is fogalmazhatunk, sarkítva a problematikát: létezik-e még tematizálható kérdésként a nemzeti keretű állami szerveződésmód, s hogy a nagybirodalmak szétesését követő etno-regionális konfliktusok és átmenetek miként veszik át a szociokulturális integrációk feszültségeit kezelő technikákat (ha átveszik egyáltalán), továbbá miképp alakul újfent az európai léptékű nagybirodalmi szerveződés olyan feltétel-együttessé, amely víz alá szorítja és elfullasztja a „kisdemokráciák” még életképesebb példányait is... Világosabban fogalmazva a kérdés-komplexumot: miként alakul a „régiók Európájának” küzdőpályáin, az integrálódás „nagy történetén” belül a kis nemzetek „kis története”, s miképpen lesznek képesek mezőnyben maradni az európai küzdőtér új aktorai, ha nemcsak a gazdasági, integráció- (vagy kül-)politikai szerveződési síkon tekintjük át mozgásaikat, hanem tételezzük a háttérben valamely közös európai kultúra létét és mindannyiunk számára elérhetőségét? …” A. Gergely András KISEBBSÉGBEN: Interkulturális kölcsönhatások földrésze? (2.) (Maszol.ro) Cikkek Potápi Árpád János: új irányokat szabhatnak a nemzetpolitikának Budapest, 2015. május 31., vasárnap (MTI) - Két hónapon belül készülhet olyan előterjesztés a kormánynak, amelynek alapján dönthet a nemzetpolitika új irányairól - mondta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár az M1 aktuális csatornán vasárnap. Potápi Árpád János hangsúlyozta: a nemzetpolitikai intézményrendszer felállítása, a támogatáspolitika megalkotása után új irányokat kell szabni a nemzetpolitikának. Az államtitkár a legjelentősebb kihívások között említette a demográfiai helyzetet. A legfontosabb azt elérni, hogy minél több magyar gyermek szülessen Magyarországon és a Kárpát-medencében - jelentette ki, hangsúlyozva annak fontosságát is, hogy a megszületett gyermekek magyar óvodába, iskolába járjanak. Törekedni kell arra is, hogy a vegyes házasságban születettek magyar identitást szerezhessenek - fűzte hozzá.
