Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 1. 12 kommentárt az online kiadásában. Klaus Harpprecht Az EU-nak végre fel kell lépnie az Orbán-rezsimmel szemben című írásában kiemeli, hogy sehol nem sértik az európai alapértékeket annyira szándékosan és állandóan, mint Magyarországon. A cikkíró kifejti: alig telik el hét, hogy a magyarországi roma kisebbséget újabb diszkrimináció ne érje, vagy, hogy Orbán Viktor egy újabb provokációjáról szóljon a hír, így rejtély, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament vagy az Európai Tanács türelme miért nem fogyott el már régen, hiszen meg kell állapítani: Magyarországon jóformán nap mint nap megsértik az EU erkölcsi alapját képező emberi jogokat. A szerző a WDR regionális közszolgálati műsorszolgáltató társaság A falusi diktátor - fegyelmezés és rend az új Magyarországon című érpataki dokumentumfilmjével kapcsolatban a cikk kiemeli: Orbán miniszterelnök és kormányának tagjai ujjukat sem mozdítják a fasiszta falusi zsarnokok feltartóztatásáért … (Nszv) A velünk élő Trianon „Nincs az Európai Uniónak egyetlen olyan tagállama sem, amelynek határai nem módosultak az elmúlt egy-két évszázadban, illetve amely nem tartozott idegen szuverenitás alá, vagy éppen nem birtokolt gyarmatként, tartományként ma független tagállamokat. Az Európai Parlament két székhelyének - Brüsszelnek és Strasbourgnak - a történelme jól példázza, hogy a nyugat-európai történelem sem volt mindig „szélárnyékos”. Brüsszel sokáig a spanyolokhoz, majd a Habsburgokhoz tartozott, aztán rövidebb-hosszabb ideig francia és holland fennhatóság alá került. A huszadik században pedig két, elég brutális német megszállást szenvedett el. Strasbourg szinte egész történelme a francia és német uralom erőszakos váltakozásáról szól. És bár Magyarországon egyesek szívesen ironizálnak azon, hogy idősebbek Szlovákiánál, tény, hogy nemcsak északi szomszédunk, hanem legalább tíz másik uniós tagállam is a huszadik században vált szuverén országgá. És ebbe nem is számoltam bele hazánkat, amelyet mi ezeréves államnak nevezünk, de nemzetközi jogilag mégiscsak 1920-ban lett - több évszázad után - ismét önálló és független állam. Lényegében éppen azzal a trianoni békeszerződéssel, amelyet kilencvenöt esztendeje írtak alá, de mindmáig érzékeny sebe a magyar közgondolkodásnak, s fájdalmát a fiatal nemzedékek is újból és újból átélik. A magyar történelem végzetes paradoxona, hogy a nemzeti függetlenség az ország kegyetlen megcsonkításával együtt született meg. Nemzeti történelmünk legnagyobb alakjainak azokat tartjuk, akik négy évszázadon át a Habsburg-uralom alóli felszabadulásért küzdöttek. Ugyanakkor a függetlenség elnyerését mégis súlyos tragédiaként éljük meg. Károlyi Mihály annak a függetlenségi pártnak volt a vezetője, amely Thököly, Rákóczi, Kossuth szabadságharcának az eszmei örökségét vitte tovább, s a nagy elődökkel szemben ő valóban főszereplője lehetett az Ausztriától való végleges elszakadásunknak. De ez a függetlenség nem egy nemzeti szabadságharc, hanem a súlyos katonai vereség nyomán született meg …” Hegyi Gyula (Nszv) Menekültek voltak az első magyarok is, akikkel találkoztam Montserrat Feixas Vihé, az ENSZ regionális menekültügyi biztosa nem érti, hogy kezelhetnek a magyar hatóságok gyerekeket bűnözőkként. sokkolta a Nemzeti Konzultáció hangneme. Interjú „…Arról természetesen hallottunk, hogy lesz konzultáció, de meglepett, hogy a szöveg így összemosta a bevándorlókat a menekültekkel, sőt a terroristákkal. De az is sokkoló volt, hogy maga a szöveg mennyire tele van félrevezető megfogalmazásokkal, és azt sugallja, hogy a menekültek nem háború vagy üldöztetés, hanem egyszerűen jobb élet reményében jönnek Magyarországra … Két olyan ország van, mely előtt igazán súlyos kihívások állnak menekülttéren: Bulgária és Magyarország. A magyarok a
