Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. május - Civitas Europica Centralis
2015-05-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁJUS 3. 21 magyar közösség hosszú távú céljait az alakulatot 18 éven át irányító Markó Béla által meghirdetett apró lépések politikájának oltárán – például a Székelyföld területi autonómiájának kivívását …” Rostás Szabolcs (Erdélyi Napló) A magyarok bekaphatják „Mintha Hannibal Lecter professzor tartana szemináriumot a vegán életmódról – ez az analógia jutott eszembe arról, hogy a román külügyminisztérium a Babeș-Bolyai Tudományegyetemmel közösen a kisebbségvédelemről tartott konferenciát Kolozsváron. Nem is akármilyen témában: a kisebbségvédelem romániai modelljéről. Az alkalom: 20 éve fogadták el a kisebbségvédelmi keretegyezményt. A konferenciának megadták a módját, még Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke is a meghívottak között volt, emelendő a nagyszerű rendezvény fényét. És legitimálandó mindazt, ami ott elhangzott. Ha mással nem, hát a jelenlétével. És ha már a román külügy szervezte, akkor a román külügyminiszter meg is mondta, mi is az a kisebbségvédelem. Vagyis jött a román modell. Nem akarok gonosz lenni, de azok alapján, amiket Bogdan Aurescu főkülügyér elmondott, ha a húsvér román modellek is így néznének ki egy divatbemutató kifutóján, akkor még örülhetnének, ha csak kifütyülnék őket, és nem hívnák ki rájuk a sintéreket …” Balogh Levente (Főtér.ro) Az együttműködés útján „A legjobb ezért talán az volna, ha azon az úton mennénk tovább, amelyre a kovásznai szívkórház botrányos névváltoztatása terelt bennünket, és amelyen akarvaakaratlan járt mindenki: a munkamegosztás, az együttműködés útján. Most, hogy a kovásznai szívkórház botrányos névváltoztatása ügyében, úgy tűnik, sikert értünk el, két veszély leselkedik ránk: az egyik, hogy győzelmünket túlértékelve kényelmesen hátradőlünk, a másik pedig, hogy alábecsüljük azt, amit közösen elértünk, és újból kezdetét veszi a pártok közötti viszálykodás, acsarkodás. (...) …” Farcádi Botond (Háromszék) Kis sikerek „Jól taktikázva és közösen kiállva, nem egyetlen pártszékházból kézivezérelt álegységbe tömörülve, hanem a nézőpontok és a megközelítések pluralizmusát megőrző szervezeti sokszínűség megtartásával, de a közös célokban megegyezve és azokért helyi és országis szinten is öszszefogva, a jogköveteléseket bel- és külföldön folyamatosan hangoztatva talán van esély arra, hogy a magyar közösség gátat vessen a visszaszorítására törő soviniszta erőknek, és újabb lépéseket tegyen a magyar és román nemzetiségű román állampolgárok közötti valós nyelvi és kulturális jogegyenlőség felé. Persze ahhoz, hogy a kovásznai kórház ügyében visszakozott a minisztérium, az átnevezést felvető szélsőséges szervezet taktikai hibája is kellett, hiszen névadóként egy megkérdőjelezhető szakmai teljesítményű személyt jelölt meg. Váradon pedig csupán kisebb csatát nyert a magyar közösség, hiszen a híd elnevezése taktikai lépés a román többségű önkormányzat részéről: így próbálják kifogni a szelet azon több ezer civil vitorlájából, aki a városalapító szent király szobrának ismételt felállítását kéri a bihari megyeszékhely főterén …” Balogh Levente (Krónika) Biometrikus problémák „Ebben az országban valamiért semmi sem úgy történik, ahogy azt az ember elvárná, vagy miként az más, civilizált helyeken szokás. Itt szinte természetessé vált halogatni a meghozott törvények hatályba lépését. A különféle reformokról pedig rengeteget beszélnek, de ezenkívül szinte semmi nem történik. Ukrajna az EU-ba tart(ana), ám onnan már többször jelezték, nem vágynak a társaságára. Az elkövetkező évtizedben legalábbis biztosan nem …” Balogh Csaba (KISZO) Amikor fáj az öröm is „Két fontos könyv is a kezembe akadt mostanában. Sorin Adam Matei egyperces esszéi a kétezres évek Romániájáról (Pradigma-váltó, a budapesti Typotex adta ki), mely pillanatfelvételek pompásan egészítik ki, támasztják alá Lucian Boia súlyos állításait (Miért más Románia?, a kolozsvári Koinónia). Azt vettem észre magamon, hogy hosszú és vértelen küzdelem után sikerült annyira leráznom magamról Romániát, hogy már semennyire sem érdekel, most mégis vadászok a róla szóló könyvekre. Bár a puszta tényeknek
