Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 7. 12 Rendreutasított helytartó „A felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy valami rendszerhiba van az Andrásokkal az amerikai külügyben. Alig néhány hónappal azután, hogy André Goodfriend ügyvivő Budapesten letévedt a diplomácia évszázados ösvényeiről, és nyíltan belpolitikai szerepet vállalt, most Prágában ragadtatta el magát az ottani nagykövet, egy bizonyos Andrew H. Schapiro. A legszebb tengerentúli plutokratikus hagyományok nyomán sztárjogászból demokrata kampányfinanszírozóvá átvedlett politikai kinevezett egy szuverén szövetséges állam, Csehország elnökét bátorkodott iskolázni a nyilvánosság előtt. A kérdés az volt, hogy a cseh elnök részt vegyen-e Moszkvában a május 9-i győzelmi parádén. „Úgy vélem, szerencsétlen lenne, ha Zeman elnök – nagy valószínűséggel mint egyetlen európai uniós államfő – részt venne a katonai díszszemlén olyan időkben, amikor az orosz hadsereg a nemzetközi joggal ellentétesen destabilizálja a szomszédos országot” – mondta alig leplezett helytartói stílusban, amitől egy magára valamit is adó közép-európait azon nyomban kiráz a hideg …” Zord Gábor László (MNO) Geopolitika pedig létezik „Hetven éve szabadult fel hazánk teljes területe a náci megszállás alól. A magyar politikai elit igyekezett megfeledkezni az évfordulóról, amely jelentőségét a „hivatalos” történészek is lebecsülik, félre magyarázzák. Pedig az ország 1945. áprilisi felszabadulása és a sztálinista diktatúra kiépülése közötti néhány évben nagyszerű dolgok is történtek az országban. Végrehajtották a földreformot, megtartották az ország első, valóban szabad választását, kikiáltották a köztársaságot, megszüntették a törvénytelen születés szégyenbélyegét, érvénytelenítették a zsidótörvényeket, és engedélyezték több, addig üldözött kisebb keresztény felekezet működését. És nem mellesleg: újjáépítették a lerombolt országot. Ez a békés forradalom milliókat megmozgatott, s nem ők tehettek róla, hogy a hidegháború kegyetlen logikája aztán négy évtizedre halálra ítélte a magyar demokráciát. Utólag nehéz megmondani, hogy Horthy Magyarországának lett volna-e esélye elkerülni a Szovjetunió és az angolszász hatalmak elleni hadba lépést, és vele az ország szinte teljes pusztulását? Egy, az interneten is látható német dokumentumfilm már-már kigúnyolja a korabeli magyar és román vezetést, amely egymás elleni utálatában végül egymás kényszerű szövetségeseként csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz. A különbség persze az, hogy Romániának valós területi követelései voltak a szovjetekkel szemben, míg Magyarország potenciális ellenfele nem a Szovjetunió, hanem a „szövetséges” Románia lett volna. De a Horthy-rendszer antikommunista szellemisége és a német fegyverekbe vetett vakhit végzetesen rossz döntésbe rángatta bele az akkori magyar rezsimet …” Hegyi Gyula (Nszv) Húsvéti cikk 150 „Deák Ferenc, a magyar nyugalmi politizálás nagy alakja 150 évvel ezelőtt írta meg híres Húsvéti cikkét, amellyel visszatért a politikába és előkészítette azt a nagybetűs Kiegyezést. Egyfelől Magyarország gazdasági fejlődését indította el, másfelől viszont évszázados törésvonalat is jelentett a magyar politikában ilyenek és olyanok között. Másfél század után egyre sürgetőbb az idő egy új, belső kiegyezésre. Az ország gazdasági-társadalmi fejlődése érdekében. 1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban a kiegyezést megnyitó folyamat írásos határköve, a Húsvéti cikk, névtelenül. Deák Ferenc diktálta az írást, hogy kézirata se lehessen felismerhető. Reagálnia kellett arra az osztrák vádra, mely szerint a magyarok lételeme a hasztalan szakadárság. És világossá tette azt is, hogy az ország behódolni, beolvadni sohasem fog. E két magatartásforma között egyensúlyozva indították el Deákék a nemesség közeledését, a hajlandóságot a patthelyzet feloldására. 1867 pedig elhozta egy gazdaságilag prosperáló osztrák-magyar állami együttélés korszakát, de ez a virágzás a világháború veszteseiként számunkra nemzeti katasztrófába is vezetett …” Szombathy Pál (Új Szó)
